TOBIN-ADÓ A’LA MATOLCSY (ORBÁN)

A Tobin-adó először 1970-ben jelent meg a közgazdaságtan szótárában. James Tobin, a Nobel-díjas közgazdász vette fel, mert szerinte ezzel megelőzhetők – vagy jelentősen korlátozhatók a spekulációs pénzmozgások az egyre globalizálódóbb világban. (Részletekért kattints a linkre!)

A hosszas nemzetközi viták ellenére – vannak akik támogatják, mások elutasítják – az eredeti elképzelés eddig nem valósult meg. Például az Európai Unió pénzügyi körei a devizaügyletekkel kapcsolatban azt hangoztatják, hogy bevezetése ellentétes lenne az unió egyik alapelvével, a tőke szabad áramlásával.
A magyar kormány újfent kinyilvánította, hogy feltétlen híve az „unortodox” megoldásoknak. A fenti adó mintájára a gazdasági kormányzat tranzakciós díjat vetne ki a hazai pénzmozgásokra – a munkabér átutalásoktól a „sárga csekkes” befizetéseken át, az ATM-ből képpénzfelvételig – szinte mindenre.

Kristálytisztán látszik, hogy a gazdasági kormányzat egész egyszerűen ostoba. Sőt, nagy igyekezetében – hogy saját bornírtságának következményeit leplezze, pénzhez jusson valamilyen módon, ha már az adókulcsokat pusztán presztízs okokból nem emelheti – olyan megoldásokat eszel ki, amelyek alkotmányossága is megkérdőjelezhető.
Álljon itt egy példa. A kormány már sok évvel ezelőtt törvényben szabályozta, hogy a munkaadók bérjellegű kifizetéseit a munkavállalók bankszámlájára utalják. Ennek egyik magyarázható oka a pénzmosás elleni küzdelem volt, de szerepet játszott benne az is, hogy megelőzzék a járulékokkal való visszaélést, azok nem fizetését.
Jelen helyzetben a két intézkedés (törvény, rendelet) üti egymást. Ugyanis maga az állam rendeli el az átutalást, ám ugyanez adóztatja is. Ez pedig egy adott összeg kettős adóztatása. Még akkor is, ha mindezt „díjnak” becézi. Valaki kap „x” forint jövedelmet, ebből az állam bezsebeli a személyi jövedelemadót és a különböző járulékokat, majd egy új ötlettől vezérelve újabb összeget nyúl le belőle.
Hasonló a helyzet minden más átutalás esetén is. Mi köze az államnak ahhoz, hogy készpénzben, vagy bankkártyával fizetek valamilyen áruért vagy szolgáltatásért? És még sorolhatnánk az ellenérveket.
Ám, ami a legaranyosabb az egészben, hogy a tervezet kiagyalói is mindössze 100 milliárdos bevételt várnak ennek bevezetésétől.
Tiszteletteljes a kérdés:
A magyar állam költségvetési főösszege 16 ezer milliárd körül van. Ennek egy százaléka 160 milliárd. Azaz az eredmény nem éri el a kifizetések egy százalékát, egészen pontosan 0,625 százalék. Ekkora bevételtöbbletért érdemes-e kockáztatni az amúgy is megtépázott politikai presztízst?

Persze megfordult a fejemben az is, hogy ez az egész tervezet egy jó nagy médiahekk, amit a kormány indított útjára, vizsgálva azt, hogy milyen reakciókat szül a közvéleményben. Aztán, ha túl hangos a fújolás, szép csendesen elfelejtik az egészet.
De mindegy is, hogy melyik verzió az igaz. A lényeget mindkét esetben mutatja. A FIDESZ gazdaságpolitikai korifeusai, mint elszabadult hajóágyúk tüzelnek mindre, ami mozog. A baj csak az, hogy már a lőtávolon belül csak a saját erők vannak. Azokat pedig nem illik lemészárolni.