LOPJÁK AZ ÉVEIM!

Forrás: Internet -- Marabu karikatúra

Nagyon úgy néz ki, hogy a NER rendszerét nagyon nehéz leváltani. Még akkor is, ha előfordulna az a szinte csodaszámba menő esemény, amely az őszi választásokon a nagyvárosokban megdöntené a FIDESZ egyeduralmát.

A két év múlva esedékes parlamenti választásokra ezekből az eredményekből szinte semmire sem lehet következtetni. Egyrészt mert az majd sokára lesz, másrészt pedig egészen más törvényi és kommunikációs feltételek között zajlik majd.

Játszunk el a gondolattal – talán egyszer majd valóra is válik –, hogy az ország leváltja a NER-t, elzavarja a regnáló kormányzatot. A hatalomra kerülő ellenzék milyen állapotokkal és feladatokkal találja magát szembe, és ezeknek mik lesznek a következményei.

Forrás: Internet --Kecsup

Normális ember azt gondolhatja, hogy a fő feladat a jogállamiság intézményrendszereinek visszaállítása, a fékek és ellensúlyok megteremtésének folyamata. Azaz: új alkotmányra lesz szükség, az Alkotmánybírság tekintélyének és feladatainak reaktiválása. Továbbá egy működő államigazgatási rendszer kialakítása, a minisztériumi struktúra újrateremtése.

Ezek a feladatok éppen hogy csak végrehajthatók egy parlamenti ciklus alatt, és legfőbb feltétele, hogy az ellenzéki erőknek kétharmados parlamenti többsége legyen.

Ezt követheti majd a törvénykezés, amely magában foglalja a választási törvények módosítását; a házszabályzat átírását; a sarkalatos törvények alkotásának korlátozását (csak 4/5-ös többséggel lehessen meghozni a döntéseket).

Ezek az intézkedések, jogi procedúrák azonban alig, vagy egyáltalán nem érintik majd a szavazók, a lakosság mindennapjait. Semennyivel nem lesz könnyebb a mindennapi életük. Így a váltópártok politikai cselekvéseit és törvénykezési munkáját nem, vagy alig-alig fogják tömegesen elismerni.

Hasonló a helyzet a minisztériumi struktúrák átalakításával. Nonszensz napjainkban, hogy nincs környezetvédelmi minisztérium, nincs tárcája az oktatásnak, nem kap önálló államigazgatási irányítást az egészségügy és a kultúra.

Az átlagember talán azt gondolja, hogy mindezeket a változtatásokat egymással párhuzamosan is meg lehet tenni, de ez sajnos nincs így!

Az államigazgatás átalakításához a parlamentben meg kell teremteni a jogi környezetet, azaz meghozni a megfelelő törvényeket. Míg ezeknek az alapja az Alkotmány és a sarkalatos törvények. Amíg ezek nem születnek meg, addig az előbbieket sem lehet meghozni és végrehajtani.

És akkor még nem beszéltünk azokról az „apróságokról”, amelyek áldozatul estek az elmúlt NER ciklusok rombolásának: az alaptantervtől a különböző, lakosságot érintő törvényekig.

A gazdasági rendcsinálás már egy külön fejezetet igényel majd, hiszen az állami beruházási politika újragondolása és módosítása is hatalmas feladatnak látszik.

Megkerülhetetlennek látszik az adó- és jövedéki törvények felülvizsgálata, változtatása. Ezek már közvetlenül érintik majd a lakosságot, hiszen befolyásolják mennyi elkölthető jövedelmet visznek haza.

Forrás: Internet

Meg kell oldania majd a váltó kormányzatnak a kommunikáció problémáját is, az állami tartalomszolgáltatókat (MTVA) is át kell állítani a valódi közszolgálati követelmények betartására.

 Mint ebből a hevenyészett gondolatkísérletből is látszik, az ellenzéknek igen komoly problémákkal kell szembenéznie (12 év dúlásának romjait kell felszámolnia) anélkül, hogy komolyabb mértékben lenne képes az átlagpolgárok életkörülményeit javítani. Ennek ellenére ezeket a lépéseket feltétlen meg kell tenniük a jövő érdekében.

Nem lehetnek meg a választópolgárok támogatása nélkül, hogy céljaikat elérjék. Mert azzal a továbbiakban is számolni kell, hogy az esetlegesen vesztes pozícióba kerülő mai kormánypárt mindent el fog követni, hogy ellehetetlenítse a hatalomra kerülő ellenzéket.

Ezt pedig csak úgy tudják ellensúlyozni, ha a NER leváltását szorgalmazó polgárok kitartanak a célok megvalósítása érdekében az új kormány mellett, még akkor is, ha a változások nem egyik napról a másikra történnek.

Remélem, nem kell majd újabb tíz évet áldozni arra, hogy helyreálljon a demokrácia kis hazámban!

Ceterum censeo OV esse delendam!

HARMINC ÉVEM ELSZELELT

Bocsánat József Attilától, a parafrázisért.  De azért van benne valami. A magam korosztálya – amely teljes lelkesedéssel vetette bele magát a ’80-as évek végének, a kilencvenes évek elejének demokratikus átalakításába, építgette a maga módján tovább az országot és saját egzisztenciáját – ma joggal érezheti úgy, hogy szinte semmit sem ért el. Nagyon sokunknak deja vu érzése van. Lassan ugyanott tartunk, mint ’88-ban. Dumálni már lehet, de azért a hatalom még regnál, és minden ereje meg van ahhoz, hogy komoly kellemetlenségeket okozzon.

Valami hasonlót lehet tapasztalni ma is. Van valami látható, de elég gyengécskének kinéző ellenzék, amely csinálhat bármit, a hatalom erről egész egyszerűen nem vesz tudomást.

A hatalmi gőg és a pökhendiség megnyilatkozásait adta elő a miniszterelnök a parlamentben. Micsoda dolog az, hogy egyes képviselők tiltakoznak a valóság és a történelmi tények meghamisítása ellen, és az egyik történész kutatóműhely beszántása ellen, amire a miniszterelnök csak annyit reagál, hogy „Az ’56-os intézet a Veritasnál jó helyen lesz.”

Ez mutatja, hogy a hatalomnak már nincsenek fékjei és ellensúlyai. Mi több: a rendelkezésére álló propaganda úthengerrel még azt is elhiteti a választóival, hogy bizony neki különleges felhatalmazása van a „néptől”, amit a legutóbbi uniós választás is megerősített.

De azért a valóság kicsit másként van. Először is a FIDESZ választói bázisa nem nőtt, sőt valamelyest csökkent is az elmúlt időben. A Medián szerint a teljes népesség körében 39 százalék támogatja a kormánypártot. Ez kb. 3 millió kétszázezer ember jelent. Azaz semmiképpen sem a választás után oly szívesen hangoztatott 52,56 százalék (ami egyébként nominálisan 1.824 220 szavazatot jelentett).

Ez persze országos szinten nem nagyon vigasztalhatja az ellenzék pártjait, hiszen azokra együttesen több, mint félmillióval kevesebben szavaztak, mint a FIDESZ-re. Egy kicsit más a kép, ha a városokat nézzük. Budapesten az ellenzékre (Jobbik, a Mi Hazánk, az MKKP, a Munkáspárt nélkül) leadott összes szavazatok száma: 337401, míg a FIDESZ-KDNP 282583 voksot szerzett.

A vidéki kistelepüléseken viszont érvényesült a lassan tíz éve kialakított gyakorlat: a helyi vezetők nyomást gyakorolnak a lakosságra, hogy különböző kedvezmények ellenében a kormánypártra szavazzanak. Így a FIDESZ bázisa főleg az alulinformált és kiszolgáltatott vidéki lakosság.

A nagy kérdés persze az, hogy miért nem nő az ellenzék bázisa, és miért magas a választásoktól távolmaradók aránya?

Egyszerű lenne csak arra hivatkozni, hogy a különböző ellenzéki pártok „széthúzása” és „belső vitái” eredményezik ezt. A probléma azonban mélyebb és összetettebb. Az ellenzéki pártok nehezen találják meg azt a programot, hangot és módszert, amellyel növelhetnék támogatottságukat. A hangzatos ígérgetések és napi politikai nyilatkozatok (amik főleg a kománypárt propagandájára adott „válaszok”) nem helyettesíthetik az átgondolt, hosszú távra érvényes stratégiát. Talán az egyetlen DK az, ahol ezt fel lehet fedezni megalakulásuk óta.

Ugyanakkor az ellenzék elvesztette vidéki bázisainak javarészét. Ennek persze lehetnek anyagi és személyi okai, de ezt az adott pártoknak kell elemezni, és megtalálni a megoldásokat. Miként lehet az új generációt maguk mellé állítani, új szervezeteket létrehozni az erős FIDESZ-es ellenszélben is.

Van tehát teendő!

De, mint ahogy harminc évvel ezelőtt is meg lehetett teremteni egy olyan tömegtámogatást, ami a rendszerváltáshoz vezetett, úgy bízom abban is, hogy a NER-t is  le lehet váltani, mint anno a Kádár-rendszert. Így az generációm megszabadulhat deja vu érzésétől és nem tekintheti az elmúlt három évtizedét eltékozoltnak.

Ceterum censeo OV esse delendam!