A PROPAGANDA HATALMA

Forrás: Internet

Az elmúlt hónap közbeszédét és a kormány propagandáját eluralta a „Sargentini-jelentés” szindróma.

Ez az uniós jelentés, amelyet teljes egészében meg lehet találni az interneten, hiteles magyar fordításban, végletekig lecsupaszított és eltorzított formában került a „nagyérdemű” elé a kormány jóvoltából.

Kis közvélemény kutatást végeztem az elmúlt hetekben arról, hogy az átlagemberek miként vélekednek erről a dokumentumról. A megkérdezettek száma persze nem meríti ki a reprezentatív kutatás kritériumait, de mint cseppben a tenger, azért mutat valamit, ami segít megérteni a kormány propagandájának hatékonyságát.

Néhány vidéki és budapesti ismerősömet faggattam ki arról, hogy mi a véleményük az említett dokumentummal kapcsolatban.

A minta összetétele: 8 férfi és 5 nő, életkoruk 40 és 82 év között volt, iskolai végzettségüket tekintve 2 főnek van gimnáziumi (és középfokú szakmai) a többinek egyetemi-főiskolai végzettsége. Kommunikációs lehetőségeiket tekintve mindenkinél van televízió (előfizetéses kábelszolgáltató), és mindenkinek van internet hozzáférése.

Hogy miért hangsúlyosan érdekes mindez, az a későbbiekben kiderül.

A megkérdezettek közül senki sem olvasta el a jelentést! Megelégedtek azzal, amit a televíziók híradói – politikai beállításuk szerint – közzétettek, illetve az interneten olvasták az éppen eléjük kerülő (szintén a közzétevő elkötelezettségét tükröző) interpretációkat a jelentésről.

Arra a kérdésre, hogy miért nem vették a fáradságot utána nézni a jelentésnek, esetleg elolvasni azt, erre már megoszlottak a válaszok.

Az idősebb korosztály szinte feltétel nélkül elfogadta a jelentésről szóló „hivatalos” véleményt, mert szerintük a televízió azért van, hogy helyesen tájékoztassa őket a hazánkat érintő ügyekben. Mások azt említették, hogy nincs idejük 80 oldalas anyagokat olvasni és azt összehasonlítgatni a hallott, olvasott értékelésekkel.

Volt, aki azt mondta, hogy bármely véleményoldal kijelentéseit sem fogadja el, mert mindenki hazudik, ám ennek ellenére nem vette a fáradságot, hogy megismerje a dokumentumot.

Ha az ember belegondol ezekbe a válaszokba, akkor két nagyon súlyos megállapítást tehet.

Az első, hogy az emberek többsége nem hajlandó túl nagy energiát fordítani az őt körülvevő, ám magát közvetlenül nem érintő, információk vizsgálatának és feldolgozásának. Kész elfogadni azt a véleményt, amit „elé raknak”. (Még akkor is, ha tudja, amit hall, nem biztos, hogy igaz.)

Tehát elegendően lusták vagyunk arra, hogy gondolkodjunk. Nem is mérjük fel, hogy a pillanatnyilag tőlünk távol eső dolgok a jövőben miként befolyásolhatják közvetlen körülményeinket.

Másodszor: nagyon erősen él, még napjaink informatikai forradalmában is, az a vélemény, hogy a közmédiában elhangzó (vagy inkább fogalmazzuk úgy: a televízióban hallottak) hírek és értékelések helyesek és követendőek.

Mindez azt mutatja, hogy az átlagemberek konformizmusa, a véleményvezérek feltétlen követése jellemző az országra. Az állampolgárok döntő többsége nem gondolja végig – sőt, egyáltalán nem gondolkodik azon –, hogy mi a saját érdeke, az esetleges közvetlen és közvetett hatalmi döntések miként befolyásolják mindennapi életét.

Ezt a jelenséget használja ki a hatalom gátlástalanul, és bármit letol az emberek torkán, hiszen nem kell attól tartania, hogy tömegek látnak át a szitán.

Ceterum censeo OV esse delandam!

EGÉSZSÉGÜGY – A BETEG ÁLLAPOTA KRITIKUS

Forrás: Internet

Hallgatom, olvasom a híreket a Honvéd Kórház sürgősségi osztálya kríziséről. Nos, mindenki nyilatkozik: politikusok, szakértők, a kórház vezetése, a tárca – mindenki, aki érintett, és aki azt gondolja, meg lehet mondani a tutit.

Sok érv, ellenérv hangzik el. Szakmaiak és politikaiak.

Egyetlen dolog nem hangzik el, ami a dolognak a lényege: az egészségügy (úgy en bloc) finanszírozása. Néhány évvel ezelőtt a kormány az összes komolyabb alapot megszüntette, az oda fizetett járadékokat (egészségügyi, nyugdíj, kulturális, stb.) einstandolta, azaz a költségvetés részévé tette. Már nem járadékokat fizetünk – mert abban az esetben számon kérhető lenne, hogy azt mire fordítják –, hanem adót, ami felett a kormányzat rendelkezik a költségvetés keretein belül.

Ha a költségvetésben „Y” forintot tervez a kormány az egészségügy finanszírozására, akkor azt megváltoztatni nem nagyon lehet, hiszen annak elfogadásával az törvénnyé válik.

Az OEP már nem is OEP (Országos Egészségpénztár), hanem Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő.

Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók és a munkáltatók által befizetett adók nem teljes egészében kerülnek az egészségügy büdzséjébe.

2018-as költségvetés bevételi főösszege 18 751 458,2 millió forint, kiadási főösszege 20 112 108,4 millió, a tervezett hiány 1 360 650,2 millió. A hiány nem haladja meg az uniós követelményekben meghatározott 3 százalékot. (Ez így helyes.)

A költségvetési törvényben a 8. pontban az Egészségbiztosítási Alappal összefüggő rendelkezések között olvasható:

„16. § A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 2. cím, 2. Egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai alcímen belül az adott előirányzat terhére különös méltánylást érdemlő körülmények esetén táppénz, csecsemőgondozási díj és gyermekgondozási díj megállapítására együttesen 200,0 millió forint, rokkantsági, rehabilitációs ellátás megállapítására 150,0 millió forint, a 3. Természetbeni ellátások alcímen belül az adott előirányzat terhére különös méltánylást érdemlő körülmények esetén gyógyító-megelőző ellátásra 2611,3 millió forint, gyógyszertámogatásra 10 000,0 millió forint, gyógyászati segédeszköz támogatásra 2000,0 millió forint használható fel.”

Ugyanitt a mellékletben a HM fejezetében az MH Egészségügyi Központ pontjában 285,7 millió forint szerepel a beruházások címszó mellett. A teljes kiadásra (személyi juttatások, járulékok, szoc. hozzájárulás, dologi kiadások, ellátottak pénzbeli juttatásai) 32, 777 milliárdot terveztek, amiből a költségvetésbe visszaáramlik 4,142 milliárd forint.

A költségvetés XX. fejezetében az Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezetében olvashatóak a részletes adatok. De elég nehéz külön-külön kikurkászni, hogy mi tartozik közvetlenül vagy közvetve az egészségügyi rendszerhez. A gyógyító-megelőző ellátás szakintézetei alatt az ÁEEK 24, 3 milliárddal szerepel, amiből a beruházás 0.2481 milliárd.

Az intézetek költségvetése alatt 585,4 milliárd működési költség és 9, 818 milliárd beruházás és felújítás szerepel.

Az érdekesség, hogy a sportegészségügy külön alcím alatt szerepel a maga durván másfél milliárdos költségvetésével.

Ha mindent összeszámolunk, akkor kiderül, hogy kb. 657-658 milliárd forint, ami a teljes kiadások 3,27 százaléka.

Egyes elemzések szerint Magyarországon az egy főre jutó egészségügyi ellátás az uniós átlag fele. Ez persze meg is látszik. Idézet a linken található jelentésből:

„ A magyar egészségügyi rendszer alulfinanszírozott. Az egy főre jutó egészségügyi kiadás a legalacsonyabbak között van az EU-n belül, és csupán az uniós átlag felét teszi ki (Magyarországon 1428 EUR/fő, szemben a 2797 eurós uniós átlaggal).”

Tehát az egészségügyi ellátás problémáinak fő oka a forráshiány. Ez persze két dolgot is magával ránt, egyrészt az orvosok és ápolószemélyzet pályaelhagyását vagy elvándorlását, másrészt pedig a gyógyítási körülmények (eszköz és műszerellátottság, a „pontok” változatlanságát) lezüllését.

A napi működést biztosító finanszírozás (az eü. ellátás kódszámai alapján kapható „pontértékek” pénzfedezete lassan 10 éve mit sem változott. Ez okozza többek között a kórházak állandó deficitét, és adósságfelhalmozását. Ugyanis például az egyszer használatos eszközök ára folyamatosan emelkedik, ugyanakkor a felhasználásra kapott finanszírozás változatlan. Ne is gondolja senki azt, hogy a kórházak adósságállománya így valaha is csökkenni fog. Ha végletesen eltér a gyógyítás anyagi szükséglete (ebbe mindent beszámítok a munkabérektől a műszerek üzemeltetésén és beszerzésén át a legutolsó takarítószerig) és a „megállapított” finanszírozás, akkor a mérleg sohasem fog egyensúlyba kerülni.

Ha a kormány nem tesz sürgősen átfogó és az ellátás minden szintjét érintő intézkedéseket, és nem fordít a költségvetésből dupla összeget a rendszer fenntartására és korszerűsítésére, akkor valóban komoly katasztrófa elé néz az egészségügy.

Ceterum censeo OV esse delendam!