KÉSEI SIRATÓ

Bocsánat József Attilától a címválasztásért!

Olvasom a HVG-ben Lendvai Ildikó cikkét az MSZP-ről. Jó írás, de híven tükrözi mindazt, ami az elmúlt években a pártban végbement. A 2010-es kétharmados vereség után a párt nem volt képes lábra állni, és az lett belőle, amit Lendvai Ildikó oly frappánsan fogalmazott:
„…Egy bizonyos méreten alul az irodai alkuk mögül már eltűnik a vágyott társadalmi kompromisszum, a folyamat könnyen silányulhat személyi egyezkedéssé. Egy kongresszuson azt találtam mondani, „bonszaj-párt” lettünk.”

Ez azonban a probléma csak egyféle megközelítése. Már 2010 körül lehetett tapasztalni, hogy a „megújulás jegyében” az MSZP eltávolította magától azt a szellemi holdudvart, amely társadalomtudományi, gazdasági és politikai muníciót biztosított a döntésekhez és a követendő politikához.

Ezeket tetézve a párt egyre kevesebb energiát fordított arra, hogy életben tartsa vidéki szervezeteit, szoros kapcsolatot tartson a szavazóival és támogatóival. Nem képeztek „ellensúlyt” a különböző szintű választott testületekben az egyre terjeszkedő FIDESZ-szel szemben. A vidéket – ahol újra bebizonyosodott – uraló kormánypárttal szemben szinte sehol sem tudták hatékonyan felvenni a versenyt, mert nem volt és nincs is hatékony személyes ellenérv a helyi notabilitások intézkedéseivel szemben.

Nem akarok senkit sem megsérteni, de az a – kívülről kicsinyesnek tűnő – személyes rivalizálás, aminek tanúi voltunk az elmúlt években, még tovább rontotta a képet. Azok a támogatók is elfordultak az MSZP-től, akik négy-öt évvel ezelőtt még bíztak abban, hogy a fiatalabb generáció képes lesz felrázni a pártot.

Nem sikerült. Nem is sikerülhetett, hiszen hiányzott a háttérből a tudás. A pártfunkcionáriusoknak és megválasztott képviselőknek – tisztelet a kivételeknek – nem volt (nem is lehetett) energiájuk arra, hogy egy modern baloldali filozófiát fogalmazzanak meg a napi politikai csatározások közepette.

Most már nem érdemes azon agyalni, hogy a teljes demokratikus ellenzék tulajdonképpen nem vesztett támogatásából.

Ez nem a számok kérdése, hanem a kidolgozott, hosszú távú mondanivaló léte vagy nem léte. Láthatóan az MSZP-nek ilyen víziója nincs. Márpedig lehetne!

Nem úszható meg a bázis újbóli felépítése, a modern baloldali gondolkodás és cselekvési program megalkotása.

Ha ezt a párt nem teszi meg, akkor oda jut majd, mint több más párt a hazai rendszerváltás óta: jótékony feledés homályába merül.

Ceterum censeo OV esse delendalm!

AZ UNIÓS VÁLASZTÁSRÓL PROPAGANDA NÉLKÜL

Forrás: Infostart

A kampány elült, a választás megvolt. Eddig soha nem tapasztalt részvétel mellett a választók 43,37 százaléka járult az urnákhoz (ahogy mondani szokás).

A tegnap esti kampányzárókon a különböző pártok vérmérsékletüknek – és eredményeiknek – megfelelően kommentálták az eredményeket.

A miniszterelnök a Bálnánál, a mandátumhoz jutott pártok a saját kampányzáró rendezvényeiken ünnepeltek vagy búslakodtak.

Próbáljuk meg a választás számait értékelni – elfogultságok nélkül –, és ebből levonni valamiféle tanulságot a szokásos propaganda lózungok nélkül.

Ma kis hazánkban 7 988 062 fő jogosult szavazásra, a felnőtt, 18. életévét betöltött lakosság. Bátran tekinthetjük őket Magyarország összességének.

E majdnem nyolcmillió fő csak 43,37 százaléka látogatta meg a szavazóköröket: 3 430 163 fő.

Az általuk leadott szavazatok szerint a kormánypárt 1 803 282 szavazatot kapott, ami 52,44%-os eredményt jelent. A második helyen végzett DK 555 286 szavazatot kapott, ami 16,15%-ot ér. Harmadiknak a Momentum futott be a maga 339 249 szavazatával, így az eredménye 9,87%-os eredményt ért el. Negyedik az MSZP-PB lett, amelyre 228 350 voksot adtak, ami 6,64%-ot ért.

Ötödik a Jobbik lett, rájuk 219731-en szavaztak, százalékosban kifejezve 6,39%-ot kaptak.

A többi induló párt – a Mi Hazánk 113 704, 3,31%; MKKP 89 900, 2,61%; LMP 74 729, 2,17%; Munkáspárt 14 415, 0,42% – nem ért el olyan eredményt, amely mandátumot eredményezett volna.

Ezek a puszta számok és a tények.

De mi következik ebből?

Forrás: Infostart

Nyilvánvalóan nem az, amit a miniszterelnök nyilatkozott az eredményvárón, miszerint ez a választási eredmény felhatalmazza arra, hogy a magyarok nevében politizáljon az Unióban.

Ez a felhatalmazás ugyanis nem a magyaroktól, hanem azoknak csak egy kisebbségétől, a FIDESZ rajongóitól és kiszolgáltatottjaitól érkezett. A kormánypártra leadott szavazatok a teljes lakosság mindössze 22,47 százalékát képviselik. Tehát Orbán Viktornak ismét nincs többségi támogatottsága, azt csak a matematikának köszönheti. A szavazáson részt nem vevő lakosságot nem lehet automatikusan kormánypártinak számítani, de nem lehet besorolni az ellenzék soraiba sem.

Az ellenzék se lehet nagyon büszke az eredményeire.

A teljes demokratikus ellenzék támogatottsága mindössze 14, 97 század százalékos, és még ha a Jobbikot is ide számoljuk, akkor is csak 17, 72 százalékot mondhatnak magukénak, ami mindössze 1 415 484 főt jelent országosan. Ez pedig siralmas.

A lényeg.

Az ellenzéki pártoknak gyökeresen új programmal és munkával kell előállniuk, hogy a belátható időn belül képesek legyenek leváltani a NER-t. Ehhez nem elég, hogy a parlamenti eszközöket és lehetőségeiket használják. Meg kell újítaniuk nem csak a politikájukat, de a kapcsolatrendszereiket is. Új kapcsolatokat kell kiépíteniük azokon a településeken is, amelyeket ma a FIDESZ korlátlan propagandája ural, és ahol a helyi kiskirályok hűen szolgálják a fennálló hatalmat. Ezt az aprómunkát nem lehet elhagyni. A mostani választási eredmények is azt mutatják, hogy minél kisebb a település, minél szegényebb és elhagyatottabb térségben van, annál nagyobb a kormánypropaganda befolyása.

Ezt pedig csak úgy lehet megtörni, ha helyi szervezeteket hoznak létre, ellensúlyozva a fenti befolyást.

Az uniós választás megmutatott egy képet, mint egy röntgen-vizsgálat. A beteg politraumás, gyógyítani kell, de ez hatékony beavatkozás nélkül még nagyobb gondot okozhat!

Ceterum censeo OV esse delendam!

NÉHÁNY GONDOLAT EURÓPA ÜRÜGYÉN

Régen nem írtam, és ebben volt valamiféle be nem vallott szándékosság is: nem akartam belefolyni az Európa Parlamenti választásokba, hagyni kell, hogy a különböző pártok küzdjenek meg a választók szavazataiért.

Ami azonban – főleg a kormányzat és a kormányzópárt részéről – a kampányban elhangzott (hangzik) mégis csak arra szorított, hogy valahogy rendet kellene vágni ebben a kommunikációs káoszban.

Mégpedig a józan gondolkodás és a jövőnk iránt érzett elkötelezettség jegyében.

Vegyük sorra a legközkeletűbb állításokat és tényeket.

Migránsozással nem igazán szeretnék foglalkozni, mert ez az a téma, amelynek valóságalapja – enyhén szólva is – megkérdőjelezhető napjaink magyar valóságában. Pontosabban: az a fajta bevándorlás, amely a főleg muszlim világra, az onnan származókra vonatkozik. 

Hogy az egészségesen gondolkodó emberek erről – és ennek politikai és kulturális hozadékairól – miként gondolkodtak/nak/, arra jó példa a kis versike a 80-as évek közepéről-végéről, amit a Felvonulási téren álló (azóta persze eltávolított) Lenin szobor ihletett:

„Ne mosolyogj Iljics

Nem tart ez örökké!

Százötven év alatt

Sem váltunk törökké!”

Tizenöt éve tagja kis hazánk az uniónak, és ez alatt az idő alatt 2017-ig összesen nettó 40 471 milliárd euró támogatást söpört be az ország.

Nem véletlen, hogy a választók döntő többsége – párthovatartozástól függetlenül – az unió híve.

A döntő kérdés a jövőbe tekintve az, hogy a megválasztott magyar képviselők mely pártcsaládba ülnek be, képviselni a magyar társadalom érdekeit.

A FIDESZ eddig a Néppártban (jobbközép politikai formáció) politizált, amelynek célja az unió működésének folyamatos fejlesztése, reformálása, a konzervatív politikai gondolkodás mentén.  az EP-ben a legnagyobb politikai formáció, a többséget jelentette a döntéshozatal során.  Az elmúlt három esztendőben – ki tudja miért? (bár tudjuk, de most nem ez a lényeg) – a kormánypárt folyamatosan eltávolodott azoktól az értékektől, amelyeket e pártcsalád képviselt, ami végül is tagságának felfüggesztéséhez vezetett. A FIDESZ tehát a marginalizálódás útjára lépett, és most kétségbeesetten próbál „szövetségeseket” keresni elrontott politikájához.

Azt látnia kellene a választónak, hogy a EP összetételében a Néppárt igen erős helyzetű. Jelenleg is 221 mandátummal rendelkezik. Ha ez csökken a FIDESZ képviselőinek számával, még mindig a legerősebb frakció marad a parlamentben. Ha innen kilép a FIDESZ, úgy kiesik abból a körből, ahol a legfontosabb kérdésekre megfogalmazzák a választ és a határozatokat. Két választása marad a pártnak: vagy beül a Szabadság és Demokrácia Európájának (szélsőjobb) frakciójába, amely így is az egyik legkisebb frakció marad a 751 fős parlamentben. Tehát befolyása a döntésekre szinte nulla lesz.

Azt kell tehát eldöntenie a magyar embereknek, hogy mi legyen a jövőjük:

Támogatják-e azt, hogy az EP magyar képviselői egy olyan helyzetbe (pártcsaládba) kerüljenek, ahol a döntésekbe szinte semmi beleszólásuk nem lesz, vagy olyan pártokat támogatnak, amelyek súlya komolyan esik latba. (Szocialisták a maguk 191 képviselőjével, vagy a zöldekkel, akik az északiakkal 102 mandátumot birtokolnak.)

Arról már nem is szólva, hogy az új parlamentnek a mandátuma alatt alapvető kérdésekre kell megfelelő választ találniuk, mint a globális felmelegedés, a kiterjesztett együttműködés Európa érdekében, hogy a kontinens ne váljon perifériává, maga is „játékos” legyen a globális politikai versenyben.
Ezt a célt megvalósítani azzal a légből kapott politikai szlogennel, mint a „nemzetek Európája”, kivihetetlen.

A választás most nem arról szól, hogy van-e migráció és vele járó veszedelmek! (Mert az gyakorlatilag nincs). A választás a magyar választópolgárok hosszú távú érdekeiről szól:

•  megoldhatók-e a globális gazdasági és politikai problémák;
• megoldható-e az egyre láthatóbb következményekkel megjelenő klímaválság;
• megmaradnak-e az általános emberi és polgári jogok;
• megmaradnak-e a polgári demokrácia intézményei a szabad sajtótól a független bíróságokon át a szabad civil szerveződésig stb.

Én nem sokat kérek az emberektől: csak azt, hogy gondolkodjanak. Tudom, ez kicsit strapás, de azért, hogy gyerekeink és unokáink élhető és szabad országban nőjenek fel, az kell, hogy napjainkban helyes döntést hozzunk, és ne üljünk fel ordas hazugságoknak és kommunikációs félrevezetésnek!

Ceterum censeo OV esse delendam!