2021. április 23., péntek

NYITÁS ÉS AZ ADATOK

Leszámítva a stílust, ahogy ma megnyilatkozott a miniszterelnök, egy komoly problémát látok abban, ami elhangzott.
Magam a gondolkodók közé sorolom – talán épp ez a baj, nem számítok „hívőnek” –, és a számokra hallgatok elsősorban. A számok pedig mást mondanak, mint a miniszterelnök. A hivatalos információ szerint a szennyvízben mért adatok még bőven stagnálást mutatnak a mérések szerint a Covid-koncentráció a mérőhelyeken 12 városban emelkedett, a tendencia gyakorlatilag mindenhol stagnál. Üdítő kivétel Szombathely a mért 21 város közül. A szakértők szerint a szennyvíz adatok jól prognosztizálják a járvány lefutását. Ezek szerint ez a járvány még nem gondolja, hogy rohamosan csökken!
A mai napig (2021. április 23.) 3 508846 főt láttak el az első oltással, közülük 1 491 478 kapta meg a második adagot. A hozzáértő virológusok és járványtani szakértők szerint az első oltás után két-három hét alatt kialakul egy 50 százalék körüli védettség. De ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek védettek lennének, hanem azt, hogy ha megbetegszenek, enyhébb tüneteik lesznek. A második oltás után alakul ki csak a várt, 85-95 százalékos védettség. Ez utóbbi esetben is azt hangsúlyozzák, hogy ettől még az adott személy bőven megkaphatja a vírust, és meg is fertőzhet másokat is. (Akik semmilyen védettséggel nem rendelkeznek.)
Ugyanezek a szakértők egyetértenek abban is, hogy az úgynevezett „nyájimmunitás” kialakuljon a társadalomban, ahhoz az szükséges, hogy minimálisan a lakosság 75-80 százaléka oltott legyen.
Hát ettől még nagyon messze vagyunk!

Ha a kormány nyárig – július, augusztusra – el akarja érni a nyájimmunitás szintjét, ahhoz az kellene, hogy az elkövetkező két hónapban be kellene oltani 7,8 millió embert, azaz annyit, mint az elmúlt négy hónapban összesen. Az adatokból ugyanakkor az is látszik, hogy a polgárok oltási kedve – sajnos – a béka segge alatt van, hiszen eddig a fenti létszámnak mindössze a bő kétharmada regisztrált oltásra.
Ha tovább böngésszük az adatokat az látható, hogy a beoltottakat (két oltás) és a betegségen átesetteket védettnek tekintjük, (1 964 625 fő) akkor ez a társadalom 20 százaléka. A nyitáskor tehát a társadalom 80 százaléka kerül a mainál magasabb szintű veszélybe.
Persze érthető a kormány igyekezete, hogy a fél éve „bezárt” ország normális életét visszaállítsa, megindulhassanak szolgáltatások (még ha különböző korlátozásokkal is). A gond azonban nem csak ez. Együtt érzek a turizmus és a vendéglátók gondjaival, a kereskedők problémáival.
Azt azonban látni kell, hogy ha esetleg elszabadul a mainál nagyobb mértékben a vírus, akkor az a magyar egészségügyre mér végzetes csapást. Még ma is 7177 főt ápolnak a Covid-osztályokon, és közülük 844-en vannak lélegeztető gépen. Ez még így is hatalmas áldozatot követel az egészségügy dolgozóitól, orvosoktól, ápolóktól. Ha a járvány esetleg fellángol, visszatér az a helyzet, hogy újra a teljesítőképesség határán dolgozik az ellátórendszer, ami a halálesetek felfutását is jelenti egyben. (A lélegeztető gépekről mindössze a 20 százalék „jön le élve”.)
A döntéshozóknak azt kellene figyelembe venni, hogy nem célszerűbb-e az oltások felgyorsításával és az oltási kedv valamiféle ösztönzésével elérni hat-nyolc hét alatt az úgynevezett nyájimmunitást.
Továbbá: meg kell teremteni az a helyzetet, hogy a magyar egészségügy kicsit magához térjen, lélegzethez jusson. Álljon vissza a normális ellátás. Ma a legtöbb kórházban csak a sürgősségi ellátást végzik, a tervezett beavatkozásokat majdnem mindenhol elhalasztják.
Azt várom a felelős kormánytól, hogy minden körülményt figyelembe véve döntsön, ne csak egy szempont szerint. (Nem sorolom ide szempontként az EB meccsek megrendezését.)
Tehát lehet, hogy nyit a kormányzat, de mindenkinek azt ajánlom, hogy ezzel csínyán bánjon a saját érdekében. Ha van védettségi igazolványa, ha nincs.
Ceterum censeo OV esse delendam!

2021. április 18., vasárnap

NYITUNK – ZÁRUNK; CSIKI-CSUKI!

Amit a jelen hatalom előad járványkezelés címen, az valóban hajaz Rejtő Jenő „Vesztegzár a Grand Hotelben” leírtakra. „Mindenki nyugodjon meg! — és kitört a pánik!”
Persze, az abból is fakad, hogy a különböző kommunikációs csatornák gyakorlatilag egymásnak teljesen ellentmondó információkkal bombázzák a nagyérdeműt.
Teljesen ellentmond, amit a miniszterelnök kommunikál annak a szakmai információnak, hogy az alkalmazott vakcinák az első oltás után milyen védettséget biztosítanak (ha biztosítanak valamennyit egyáltalán). Így a miniszterelnök – miután beoltották a pedagógusokat – úgy gondolja, hogy meg lehet nyitni az iskolákat. Igen ám! De a gyártók és a hozzáértők szerint az első oltás után kialakuló védettség korlátozott mértékű (hiszen ezért van szükség második oltásra), talán 50 százalék körüli, bőven megbetegedhet ebben az állapotban bármely beoltott személy.
Nincs kis hazánkban információ arról – legalább is a szakma számára elérhető, megbízható módon –, hogy a beoltott lakosságból hány személy lehet az, aki ennek ellenére elkapta a betegséget, és azt képes továbbadni.
Arról már hallottunk információkat, hogy az új variáns, nagyobb mértékben betegíti meg, az eddig „szerencsésnek” tekintett fiatalabb korosztályokat, a gyermekeket és a kamaszokat.
Az valóban látszik a hivatalos adatokból, hogy a járványgörbe valamelyest szelídül, de ez az eredmény a tesztelések során még mindig bőven a WHO ajánlások (a tesztek 5 százaléka legyen pozitív) felett tanyázik (13,09%).
A halálozások még mindig igen nagy számúak, és a lélegeztető gépen ápolt betegek számát tekintve (és akik még a kórházba kerültek közül még gépre kerülhetnek) nem nagyon bizakodhatunk abban, hogy ez a szám drasztikusan csökken.
E helyzetben határozta el a kormány a hét elejétől a „nyitást”. Igaz ugyan, hogy az első beoltottak száma mára elérte 3 252579 főt, és 1 385 898-an már a második „adagot” is megkapták, ám ez nem jelenti azt, hogy a hőn áhított „nyájimmunitás” kialakulhatott. Ez majd csak akkor következik be, ha a teljes lakosság 80 százaléka megkapta mind a két adagot. Ám ez ezzel a tempóval eltart még néhány hónapig, talán az ősz kezdetéig.
Érthető azonban a nyitás utáni vágy, hiszen a lakosság (főleg a városi lakosság) túlnyomó része már több, mint egy éve él kisebb-nagyobb hatósági korlátozások és az önként vállalt részleges karantén körülményei között. Érthető a hatalom részéről is a nyitáskényszer, hiszen vállalkozások tízezrei nem működhettek, bevételük nincs, így az állam bevételei is jelentősen megcsappantak, amit nem pótolnak az esetleges Uniós források. Itt kell megjegyezni, hogy az elmúlt 14 hónapban a kormány nem sietett látványos intézkedésekkel és forrásokkal a mikro- a kis-és középvállakozások segítségére.
A probléma másik oldala pedig az, hogy míg folyamatosan megy a „járványpropaganda”, addig a hatalom igyekszik jelentős vagyonokat átruházni a hozzá politikailag lojális vállalkozásokra és alapítványokra. Mindezt úgy teszi, hogy nincs figyelemmel arra, hogy azoknak a vagyonelemek és források felhasználása sokkal hatékonyabb lehetne a pandémia felszámolása és kezelése érdekében.
Van a társadalom fásultságának, frusztrációjának egy másik rétege is, ami a rendelkezésre álló adatokból egyértelműen kitetszik: az ország lakosságának bő fele csak a korlátozásokkal szembesül – nem beteg, se maga, sem a családja, munkája megmaradt (home office stb.), jövedelme van –, így egyre rosszabbul tűri a bezártságot.
Az adatok:
A pandémia alatt megfertőzöttek száma 750 508 fő, a teljes lakosság 7, 68%-a
A fentiekből gyógyult 455 029 fő a fertőzöttek 60%-a
Jelenleg aktív beteg (karanténban otthon) 270 295 fő a teljes lakosság 2,76%-a (Budapesten a 100 ezer főre 28,57 új fertőzöttet tartanak számon a kétmilliós városban 500 új esetet regisztráltak.)
Ennek ellenére az elmúlt 14 hónapban a pandémia 25184 áldozatot követelt!
Kórházban ápolnak 8445 főt, közülük 1051-en vannak gépen.
Az adatok után gondoljuk végig a helyzetünket. A szakértők, virológusok és járványtani szakértők szerint akkor vagyunk túl a problémák nagy részén (indulhat újra a hétköznapi élet), ha a 9 millió770 ezer állampolgárból minimum 8 millió 300 ezer ember kap immunitást.
Így arról beszélni, hogy hat hét múlva már túl leszünk a nehezén, enyhén szólva is túlzás! Örüljünk annak, ha majd valamikor a nyár végére, a szimulációk szerint (a jelen adatok alapján) augusztus végére érjük el azt az állapotot, amikor „csak” 3000 fő körüli fertőzöttel, 150 fő körüli kórházi ápolttal (22 fő gépen) számolhatunk. Majd ekkor mondhatjuk el, hogy túljutottunk a nehezén. Addig, tetszik, nem tetszik, számolnunk kell a korlátozásokkal (önkorlátozással) a saját érdekünkben.
Ha hatalom túl korán nyit, akkor természetesen a következmények jelen tudásunk szerint nem prognosztizálhatók.
Ceterum censeo OV esse delendam!

2021. március 31., szerda

HIVATALOS TÁJÉKOZTATÁS (FÉLRE)

De most komolyan….. Az elmúlt két hétben szinte Rejtői szintre emelkedett (süllyedt, torzult) a hazai helyzettel kapcsolatos propaganda. A kormányoldal természetesen védi a maga „állásait” – hiszen hadban állunk a vírussal –, ám közléseik, a letagadhatatlan tények valahogy nincsenek koherens összhangban.

Egyre inkább az az érzésem, hogy egy teljesen irracionális választási kampánynak leszek a részese, amelyben a tényeknek van a legkevesebb relevanciája. Mert ha csak egy kicsit is elgondolkozik az ember fia (lánya) az elmúlt hetek eseményeiről, rögtön számos hatalmas kérdőjel jelenik meg a tudatában. Például az oltások szervezése, a különböző társadalmi csoportok prioritása stb.

Ugyanakkor megértek mindenkit, akinek már tele van a hócipője a lassan egyéves bezártsággal, és minél inkább vágyik arra, hogy élhesse korábbi életét. De azt hiszem, ez a húsvét nem a felhőtlen locsolgatásról és családi összejövetelekről fog szólni. Azt hiszem, a neves virológus jóslata fog beteljesülni, miszerint majd valamikor a nyár közepére-végére „nyithatunk”, amikor is legalább a lakosság 65-70 százaléka megkapja a maga immunitását (átesett a betegségen vagy kapott vakcinát, két adagot).

Szóval kedves feleim, figyeljünk arra, nehogy a propaganda hamis várakozásokat keltsen bennünk. Az, hogy a hatalom mit szeretne az egy dolog. Ám a valóság – a járvány – egy másik tény.

Ehhez persze csatlakozik a hatalomnak az a törekvése is, hogy a jelen „különleges” jogrendet minél tovább fenntartsa, hiszen politikai érdekei ezt diktálják. Így kordában lehet tartani az esetleges elégedetlenségeket, megmozdulásokat. Mi több, lehetetlenné lehet tenni az ellenzék felkészülését a jövő évi választásokra. Kitolják a rendkívüli helyzetet akár az ősz végéig, ami szinte lehetetlenné tenné az előválasztások megtartását, és még számos rendezvény megtartását.

Mindenkinek egyet javaslok: megfelelő távoltartással kezelje a propagandát (pl.: Lázár János legutolsó megnyilvánulását a nyugati oltóanyagok és a halálozások közti közvetlen összefüggést illetően).

Bízzunk magunkban, a saját fegyelmezettségünkben, hogy képesek vagyunk a magunk korlátozásával lassítani a járványt!

Ceterum censeo OV esse delendam! 

2021. március 16., kedd

MÁRCIUS IDUSA (VÍRUSA)



Eltelt a nemzeti ünnep. Volt zászlófelvonás, internetes beszédek, némi demonstráció (már ha annak lehet nevezni). Kiosztották az ilyenkor szokásos díjakat. Olyanok is kaptak, akiket valószínűleg nem a teljesítményük, hanem a lojalitásuk alapján díjaztak. Ám ez nem új keletű, így volt ez minden rendszerben. A baj csak az, hogy ezzel a díj presztízsét rombolják!
Mindezt jól megrágta a média, és látszólag minden rendben van, holott semmi sincs rendben.
A hivatalosság össze-vissza beszél, egymásnak ellentmondó intézkedéseket hoz. Ha csak félig lenne igaz, amit a kormány állít, akkor is nyakig ülnénk a féceszben, de a mindennapok és az adatok (a TÉNYEK – csupa nagybetűvel) egészen mást mutatnak.
Mindezt azonban az átlagember figyelmen kívül hagyja. Egyrészt azért, mert számos gondja között a legkisebb, hogy rajta kívül kik halnak meg, kiket tüntetnek ki, kik a kedvezményezettjei egy elég zavarosnak látszó vakcina beszerzésnek.
Az átlagembert a napi megélhetése érdekli, az, hogy a gyereke tudjon tanulni, az, hogy kapjon fizetést, és munkáltatója ne bocsássa el, mert be kell zárni a kócerájt (étterem, szolgáltatóipar a műkörmöstől a cipészig bezárólag, mindenki értse rajta a saját problémáját.)
Azonban van egy kis baj. Úgy terjed, mint a vírus, és hatása is sokkal hosszantartóbb, igaz nem közvetlenül halálos. Ez a baj pedig az emberek önálló gondolkodásának a hiánya. Hajlamosak arra, hogy szinte kritika nélkül fogadják el mindazt, ami elhangzik a médiában, és a közösségi oldalakon, függetlenül attól, hogy az „kormány közeli” vagy „ellenzéki”.
Hajlamos arra, hogy címkékben gondolkozzon.  „sorosista”, „migránssimogató”, „gengszter, tolvaj”, hogy csak a leggyakoribbakat említsem. Egy valamire nem hajlandó: a sok elhangzó propagandából kiszűrni azt, ami a valóságot megközelíti: azt amiben él, ami meghatározza mindennapjait, és amik gyökeres ellentétben vannak azzal, amit naponta ráöntenek a televízióból és más médiumokból.
Egy éve élünk korlátozó körülmények között. Ez bizonyos mértékben helyes is. Meg kell akadályozni a fertőzést elsősorban, másodsorban pedig fenntartani az egészségügyi rendszer működését, ellátó képességét.
Ám ha önállóan gondolkodunk, feltehetjük magunknak a kérdést: miért is most volt szükség arra a bizonyos „egészségügyi jogviszony” átalakítására?
Feltehetjük azt is: örömteli, hogy mára már, mintegy 1,3 millió embert oltottak be kis hazánkban. Ám miért kellett lemondani az egyik vakcina-kontingens felét? Valóban csak azért, mert a második félévben érkeznek? Ugyan már! Addig, amíg a vírus itt lesz – márpedig a tudósok szerint ez elég sokáig velünk lesz – addig mindig szükség lesz a védőoltásra: a második félévben, meg azután, évekig! A cél, a nyájimmunitás elérése (ami kis hazánkban a lakosság 70 százalékát jelenti: mintegy 6 - 6,3 millió főt) ha ilyen üzemben halad, bőven átcsúszik a második félévre.
A propaganda a vírus elleni harcról hozsannázik, miközben – lent a mélyben, kihasználva a különleges jogrendet – nem éppen fair döntések születnek. (Csak egy példa a felszámoló szervezetek haverokhoz juttatásáról.)
Gondoljunk bele: hány vendéglátós, kisvállalkozó (egy-öt alkalmazottal) húzta le a rolót, mert nem kapott elegendő segítséget ahhoz, hogy talpon maradjon? Óriásit fognak a felszámolók kaszálni, és szinte valószínű, hogy a helyükbe olyanok lépnek, akik elegendő módon lojálisak a jelen hatalomhoz.
Így elérhető a regnálók számára, hogy ne csak az ország stratégiai ágazatait szerezzék meg maguknak, hanem mindazokat a kisvállalkozásokat is, amelyek eddig bizonyos mértékű önállóságot biztosítottak a polgároknak.
Nem szép jövőkép, ezen valahogy változtatni kell. Elsősorban azzal, hogy egyre többen kezdenek el önállóan gondolkodni!
Ceterum censeo OV esse delendam!

2021. február 25., csütörtök

90 NAP — CSAK A HATALOMÉRT!

Nem volt kétség afelől, hogy a parlamenti többség megszavazza a kormány – személyesen a miniszterelnök – kérését, hogy hosszabbítsák meg a veszélyhelyzeti felhatalmazást. A kétharmados parlamentben teljesen mindegy, hogy az ellenzék mivel érvelt a hosszabbítás ellen, azok leperegtek a kormányt támogató többségről. (Azt már meg sem említem, hogy a vita során milyen érvek hangzottak el az ellenzék véleményéről, mert azok amúgy önmagukban méltatlanok voltak a „Tisztelt Házhoz”.)

Forrás: Internet

Mert mi is a lényeg: ahhoz, hogy a kormány hatékonyan léphessen fel a pandémia ellen, ehhez nem okvetlenül szükséges a vészhelyzet fenntartása. Egyéb törvények éppen elegendő mozgásteret biztosítanak a kormánynak, hogy a megfelelő intézkedéseket érvényesítse. (Egészségügyi törvény paragrafusai stb.)
Akkor mire hát a felhatalmazás?
Elsősorban azért, mert ennek alapján olyan korlátozásokat léptethetnek érvénybe, amelynek komoly kihatása van a következő parlamenti választásokra. Gondolok itt a gyülekezési és kijárási tilalmakra, amelyek ellehetetleníthetik az ellenzék tiltakozásait, különböző rendezvényeit, a tüntetésektől az előválasztás lebonyolításáig.
Ne legyenek kétségeink: a pandémia elleni „harc” még sokáig velünk marad. Az ellenzék is látja az új kialakuló helyzetet, azonban annak kezelését sokkal inkább szakmai feladatként kezeli, semmint politikai akcióként. Az oltások szükségességéről, a fertőzöttség visszaszorításáról gyakorlatilag egyforma a véleménye a kormánnyal.
Azonban ezek az intézkedések nem befolyásolhatják a politikai élet demokratizmusát (már ami megmaradt belőle). Így látható, hogy a kormány fél attól, hogy az elkövetkező év folyamán az ellenzék esetlegesen egy olyan erőt képes felmutatni, ami a kormány bukásához vezethet. Ezt pedig mindenképpen meg akarják akadályozni, és ennek érdekében bármely eszközt képesek bevetni, így a szükséghelyzeti korlátozásokat is.
Nem hivatalos – éppen ezért némi kritikával fogadandó – modellek szerint a pandémia lefolyása (a jelen hivatalos adatok szerint) elhúzódhat egészen 2022 első negyedéig. Így aztán addig „mindig lesz elég ok”, hogy a vészhelyzetet fenntartsák. Nincs kétségem, a hatalom érdekében ezt a lépést meg fogják tenni, elegendően gátlástalanok ebben.
Az ellenzéknek tehát kettős kihívásnak kell eleget tennie. Úgy kell politikáját és együttműködését alakítania, hogy az megfeleljen a járványügyi helyzetnek, és számolnia kell a hatalom minden gátló intézkedésével.
Nincs jó helyzetben az ellenzék! De szerintem van annyi kreativitás az együttműködésben, hogy a fentiekkel ellentétben képes lesz mozgósítani híveit.
Ceterum censeo OV esse delendam!

2021. február 12., péntek

NA, MOST AZTÁN – KUSS!

 Február 09-én a Fővárosi Törvényszék kimondta: a Klubrádióra hozott Média Hatósági határozat érvényes, a rádió nem sugározhat a 92.9-es frekvencián. Persze a rádió mindezért felülvizsgálati kérelemmel fordul a Kúriához, de ez semmit nem jelent a helyzetet tekintve: a hallgatók csak sercegést hallhatnak a szokott frekvencián.
Tekintsünk el attól, hogy ez egyénileg miként érinti a hallgatókat. Egyrészt számos más lehetőség van arra, hogy a továbbiakban is hallgathassák kedvenc adójukat (internet, és egyéb kiegészítő kütyük alkalmazása).
A lényeg: a hatalom elhallgattatta az utolsó, független magyar médiumot.
A hatalom szempontjából elsőre lehetne mindezt sikerként is értékelni. Ám, ha az ember komolyan végig gondolja a helyzetet, rájön, hogy a legnagyobb öngólt rúgta a futball iránt oly elkötelezett miniszterelnökünk.
Három idézet: Úgy gondolom való igaz, helytelen, ha egy országban nincs egyetlen olyan újság sem, egyetlen olyan napilap sem, amely a kormányhoz közelállónak volna tekinthető, és ez is a státusa. Úgy gondolom, ezen azonban nem úgy lehet a legkönnyebben segíteni, ahogy mozog ez a vita, ez a beszélgetés. Nem az a megoldás, hogy állandóan minden sajtót megpróbálunk, tételezzük, hogy megpróbáljuk őket a felügyeletünk alá vonni.” ( 1990. 07.25.)
„Ha az ellenzék elsöprésére alkalom adódik, azt feltétlen ki kell használni.”
„ Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.” (2018. szeptember 18 Európai Parlament ülése)
Miért is gondolom, hogy a mostani döntés öngól?
Nem azért, mert a kb. 150-200 ezres stabil hallgatói létszám komolyan veszélyeztetné a FIDESZ 2022-es választási esélyeit. Sokkal inkább azért, mert lehetőséget ad az egyesült ellenzékben arra, hogy a regnáló kormány orra alá dörgölje mindazt, amit az elmúlt tíz esztendőben a média világában végbe vitt. Így újra felértékelődik a Népszabadság megszüntetése, az Index „megszelídítése”, a megyei lapok lojálissá tétele, a független vállalkozások egy akolba terelése, a KESMA megalakítása. A TV2 gyanús körülmények közötti kivásárlása és kormány közeli médiummá alakítása.
Ezek a tények nem csak a hazai közvéleménynél és az ellenzéki pártoknál és szavazóknál verték ki a biztosítékot, de komoly nemzetközi felzúdulást is hoztak magukkal.
Nem lehet hosszú időn át – még átmeneti sikerek esetén sem – szembe menni a nemzetközi és hazai közvéleménnyel és politikai áramlatokkal. 
A miniszterelnök tévedésben van. Azt hiszi, hogy ami nem látszik, ami nem hallatszik, az nincs is. Elfeledi, hogy hatalmas erő és potenciál van a közösségi oldalakban, az internet nyíltságában.
Így ez a mostani intézkedése nem hogy korlátozza az ellenzék mozgásterét (ami amúgy is igen korlátos), hanem élénkíti az úgynevezett „alternatív” fellépéseket, ami az ellenzék malmára hajtja a vizet.
Ha csak a téma jogi oldalát vesszük górcső alá, azt láthatjuk, hogy a Média Hatóság (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) önálló, az Alkotmány alapján létrehozott intézmény.
„Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (továbbiakban: Hatóság) az Alaptörvény alapján önálló szabályozó szerv. A Hatóság jogállását a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (továbbiakban: Mttv.), valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Ksztv.) határozza meg.
A Hatóságot az Országgyűlés a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LXXXII. törvénnyel hozta létre 2010. augusztus 11. napjával.
A Hatóság alapító okiratát a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Elnöke adta ki 2010. augusztus 11. napján.”
Ez az idézet azt is jelenti, hogy a fenti szervezet vezetőit és prominens tisztségviselőit a parlament választja meg. Azt pedig tudjuk, hogy a kétharmados 2010-es összetétel egyetlen ellenzéki képviselőt sem engedett a jogilag független testületbe. (Média Tanács).
Így aztán ne csodálkozzunk azon, hogy a FIDESZ és a kormány totálisan rátelepedett erre a hatóságra, hiába is jelenti ki a kancellária miniszter, hogy a Klubrádiós döntéshez a kormánynak semmi köze.
Az a tény, hogy jogvita van a kérdésben, csak azt mutatja, hogy az elmúlt 10 esztendőben a FIDESZ és kormánya úgy alakítja az éppen érvényes jogi környezetet, hogy napi érdekei diktálják.
Ne gondoljuk, hogy ez a továbbiakban nem lesz így! És amikor például az Európai parlament a jogállamiságot kéri számon, a kormányon, akkor pontosan ez munkál: a kiszámítható, az Alkotmányon (mint nehezen változtatható alapon) nyugvó jog, amely az országban mindenkinek biztosítja alapvető jogait.
De, mint tudjuk, ez éppen a regnáló hatalmat érdekli a legkevésbé!
Ceterum censeo OV esse delendam!

2021. február 6., szombat

KÖDÖS JÖVŐ – GAZDASÁGI KILÁBALÁS

Miniszterelnökünk újra felvázolta terveit a jövőre, a „nagy magyar kilábalás” forgatókönyvét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara előtt. A beszédet meghallgattam türelmesen (2x), de isten igazából nem lettem sokkal okosabb. Az új „akcióterv" három etapban, ez év októberéig vázolja fel a teendőket, de igazi konkrétumokban nem bővelkedik. A konkrét adatokról most nem írok, mert azt jól kitárgyalták a különböző portálok gazdasági elemzői, rámutatva arra, hogy mely pontokon találhatók konkrét torzítások, hogy ne mondjam, hazugságok.
A lényeg: „elhárítottuk a segély alapú gazdaságot”. Azaz a miniszterelnök továbbra is ragaszkodik az „aki nem dolgozik, ne is egyék” elvhez. Az, hogy ez a gondolkodás a 21. század első negyedében mennyire helytálló, azt néhány társadalomtudós már évekkel ezelőtt cáfolta. Ugyanis az évszázad következő esztendői a tudás, az információ és a ma még nem látható szolgáltatások és munkahelyek évei lesznek. Gyökeresen át fog alakulni a munka világa, abban az egyén (az ember) szerepe, függetlenül a ma pandémiás válságától.
Az elképzelés, amit felvázolt a fiatalok életkezdésével kapcsolatban, a számukra biztosítandó családtámogatások és adókedvezmények sokkal inkább szólnak a 2022-es választási kampányról semmint a valóságról. A cél, hogy 25 éves korukra a magyar fiatalok a saját lábukra állhassanak, képesek legyenek önállóan családalapításra, az nem más, mint lázálom!
Ha azt vesszük figyelembe, hogy a későbbiekben milyen célokat vázol fel a kormányfő, úgy rögtön láthatjuk az ellentmondást. A „recycling” gazdaság, a megújuló energiák alkalmazása, a környezetvédelem – amelyben a miniszterelnök szerint élenjáró partnere lesz hazánk az Európai Uniónak – éles ellentétben van a fentiekkel. Miért is?
Ha csak egy kicsit tekintünk előre, a magyar fiataloknak az elkövetkezendő években egyre több és újabb ismeretet kell elsajátítaniuk, olyan tudással kell rendelkezniük, amely versenyképessé teszi őket az elkövetkező évtizedekre.
Azt ugyan megemlítette a miniszterelnök, hogy a jövőben 1500 milliárdot öntenének a felsőoktatásba, mert szerinte az átalakuló (alapítványi) egyetemi struktúra sokkal hatékonyabban hasznosítja majd a rendelkezésre álló forrásokat. Ebben én a szkeptikusok sokaságát támogatom. Ma még a tapasztalatok mindezt nem igazán támasztják alá. Arról nem is beszélve, hogy az alapítványosdi sokkal inkább arról szól, hogy a kormány – mint végrehajtó szervezet – lerúgja magáról a felsőoktatással kapcsolatos problémákat, mintegy áttolva azt az alapítványokhoz. (Lásd SzFE-vel kapcsolatos problémák során a felügyelő miniszter nyilatkozatait.)
Az elkövetkező években egyre több fiatalt kell bevonni a felsőoktatásba. Így aztán az az elképzelés, hogy 25 éves korukra a saját lábukra álljanak enyhén szólva is ostobaság. És ami még érdekesebb, a számukra biztosított adókedvezményt sem lesznek képesek sokáig igénybe venni, hiszen 23-25 éves korukig tanulnak. Azok a fiatalok pedig, akik kiesnek a középfokú oktatásból (vagy be sem kerülnek), azoknak pedig nem sokat jelent, hiszen képzettség nélkül nem keresnek annyit, hogy komolyabb megtakarítást jelentene az adókedvezmény.
Tekintsünk vissza a múltba: még a sokat átkozott, de kétségtelenül szociálisan sokkal érzékenyebb ancien regime idején sem lehetett a fenti célt megvalósítani. Akkor az oktatásból kikerült fiatalok sok éven keresztül gyűjtögették a pénzüket, hogy az elegendő legyen arra, hogy önálló otthonhoz jussanak. Egy vidéki ismerősöm szerint anno a ’70-es évek végén házassága 3. évében gondolhattak arra, hogy a család anyagi és az ismerősök hathatós közreműködésével – valamint jelentős összegű két százalékos kamatozású kölcsönnel 15 évre eladósodva – önálló otthont építsenek kalákában. Bőven a húszas éveik végét taposták, mire valóban saját lábukra álltak.
Ami pedig a jövőt illeti:
Orbán Viktor meghirdetett egy 8-10 éves vidékfejlesztési programot is. Nem részletezte, se a rendelkezésre álló forrás, sem a megvalósítás koncepciója nem világos..
Az ember óhatatlanul elgondolkodik arról, hogy a meghirdetett digitális, recycling és környezettudatos gazdaság fejlesztésére mekkora uniós pénzek állnak majd rendelkezésre, és ezeket miként lehet majd új NER-lovagok kezére játszani. Azaz: a gazdaság jelentős része már így is a kormány közeli oligarchák kezén van, így egyre csökken azoknak az ágazatoknak a száma, amire még rá lehet telepedni. Így az új fejlesztések kitűnő alkalmat biztosítanak arra, hogy még több forrást lehessen a FIDESZ holdudvarába csatornázni.
Remélem nem lesz igazam!
Ceterum censeo OV esse delendam!