ALKALMASSÁGI VIZSGÁLAT KÖTELEZŐ — DE NEM MINDENKINEK

Ez egy érdekes ország. Itt, ha valaki a tömegközlekedésben, szállítmányozásban és még egy halom szakmában kíván elhelyezkedni, úgy igen komoly alkalmassági vizsgálaton kell átesnie a fizikai (egészségügyi), és  pszichikai vizsgálatokat is beleértve.

A BKV-hoz egy sofőrt sem vesznek fel, ha nincs képességei és orvosi papírjai birtokában.

Az ember komolyan elgondolkodik, hogy ha mindennapjaink egy-egy foglalkozásához ilyen követelményeket rendelünk, akkor hogyan lehetséges az, hogy az ország vezetőinek esetében – akiktől milliók sorsa függ – ettől eltekintünk.

Hogy lehetséges az, hogy felelős posztokon láthatóan hozzá nem értő, megkérdőjelezhető jellemű emberek terpeszkednek.

Miként lehetséges az, hogy hatalommal – nem is akármilyennel – járó posztokon komplett szociopaták terpeszkednek. Azt minden szociológiát és pszichológiát tanuló egyetemistának tudnia kell, hogy a hatalom torzítja az egyén jellemét. Minél hosszabb ideig gyakorolja a hatalmat, annál inkább. Ennek az első jelei, hogy csak olyanokkal veszi körül magát, akik feltétlen módon lojálisak hozzá, és akik nem fogalmaznak meg kritikát szinte egyetlen döntése ellen sem.  Akik pedig ezt esetleg megteszik, úgy azok kiesnek a hatalom piksziséből és perifériára kerülnek. (Ha csak más, ennél súlyosabb retorzió nem éri őket.) Nevezhetjük ezt szociopatának is. (Érdemes elolvasni a linket!)

Persze könnyen mondhatja kedves olvasóm, hogy könnyű dobálózni a szavakkal, de hol vannak a bizonyítékok?

Forrás: Internet -- Index.hu

Íme:

Ez hangzott el a FIDESZ tisztújító kongresszusán a miniszterelnök előadásában. Szó szerinti idézetek következnek, mindenki vonja le belőle a következtetést a kórképnek megfelelően:

„…Bajtársak vagyunk, és szavak nélkül is tudjuk, hogy egy vérből valók vagyunk. A bajtársiasság a legfontosabb dolog. Politikai pártként és szövetségesekként is ezen fordul meg a sorsunk. Bárki lojális tud lenni a másikhoz, ha annak igaza van. Hozzám is könnyű lojálisnak lenni, ha igazam van. A bajtársiasság azonban több ennél, jóval túl van ezen. A bajtársiasság azt jelenti, hogy akkor is lojális vagyok hozzád, amikor Te tévedsz, s akkor is számíthatok Rád, amikor én tévedtem.”

„…A jövőnk hosszú évtizedekre biztosítva van, a tapasztalatok halmozódnak, és át is adjuk őket egymásnak. Közösségünk életét, rendezett életét a józan ész, a belátás és az ambíciók egyensúlya biztosítja. Úgy hiszem, elnökként ezt az egyensúlyt kialakítani és fenntartani a legfontosabb feladatom.”

„…Eddig úgy vezettem a Fideszt, talán nem túlzok, hogy ez rendre sikerült, s ígérem, hogy az embert próbáló kormányzati munka ellenére erről a jövőben sem feledkezem el. Meg fogok felelni egyszerre a pártelnöki és a miniszterelnöki kötelességeimnek is.”

„…Ellenfeleink egyre mélyebbre ássák magukat itthon, s szépen gyarapodik azon külföldi politikusok, pártok, sőt országok sora is, akik és akiknek csapatai megnyúlt képpel és fejükön flastrommal somfordálnak haza a budai vár falai alól. A helyzet úgy áll, hogy most viszonylag csekély kockázattal találhattunk volna új gazdát a kisködmönnek. Ha akartuk volna, most válthattunk és újíthattunk volna. Jó okom volt arra, hogy ne álljak elő ilyen javaslattal.”

„…Kellő szerénységgel, de egyenesen meg kell mondanom, hogy azért örülök, mert most jön a java. Ami eddig történt, sem volt éppen kismiska, de az igazán nagy dolgok most következnek, és ebből semmiképpen sem szeretnék kimaradni.”

„…A mai magyar állam a kereszténydemokrácia és nem a liberális demokrácia alapján áll. Demokrácia igen, liberalizmus nem. Ez a mi programunk. Visszatekintve jól látszik, hogy ide két lépésben, két rendszerváltáson keresztül jutottunk el. Az első rendszerváltással megszüntettük a szovjet világot. Szovjet zászlók ki, kommunista zászlók le, szabadság zászlai pedig föl. Ez volt az első, a felszabadító, a kiszabadító liberális rendszerváltás, a nagy és szárnyaló első szerelem. Aztán következett a Fidesz és a rendre feltámadó vagy inkább feléledő szocialisták közötti küzdelem a jövő meghatározásáért. Húsz zavaros év. Végül szocialista rémkormányzás és gazdasági összeomlás, lázadás, sodródás a fizikai erőszak és az anarchia felé. Máig sem értem, hogy nem értik meg a szocialisták, hogy hajszálon múlt, hogy 1990 után másodszor is ép bőrrel megúszták. Igény lett volna rá. Hogy nem értik meg, hogy rajtunk, csak rajtunk múlott, hogy az utcai forradalom helyett az alkotmányos forradalmat választottuk. Ha megértenék, bizonyára szerényebbek és visszafogottabbak lennének. Aztán 2010-ben mi megfogadtuk Antall József tanácsát: „tetszettek volna forradalmat csinálni.” Hát mi tetszettünk, csináltunk egy forradalmat, kétharmados alkotmányos forradalmat, egy második rendszerváltást. A szárnyaló első szerelem után ez volt a megfontolt házasság.

„….A keresztény szabadság a politikában nem valami elvont dolog. Nagyon is konkrét, érthető és kézzelfogható. Világpolgárság helyett hazafiak. Internacionalizmus helyett hazaszeretet. Azonos neműek kapcsolatának propagálása helyett házasság és család. Drogliberalizáció helyett gyermekeink védelme. Migráció helyett határvédelem. Bevándorlók helyett magyar gyerekek. Multikulturális zagyvalék helyett keresztény kultúra. Erőszak és terror helyett rendezettség és biztonság. December 5-ei nemzetárulás helyett nemzetegyesítés. Ez a keresztény szabadság. Mindez Magyarországon ma már közhelyesen nyilvánvaló, sőt lassan mindenki természetesnek veszi.”

„…Gyorsan hozzászoktunk a közállapotokhoz, amelyek közt ma élünk. Pedig 2010-ben 85 százalék fölött volt az államadósság, többsége a külföldiek kezében. Itt ültek a nyakunkon az unió és az IMF helytartói. Ma 70 százalék alatt vagyunk, az adósság négyötöde magyar kézben van, így a magyar családoknak fizetjük a kamatokat. A helytartókat kitessékeltük, a gazdasági függetlenségünket helyre állítottuk. Ma 850 ezerrel többen dolgoznak, mint 2010-ben. A csehek mellett mi teljesítünk Európában a legjobban. A minimálbér duplájára nőtt, az átlagkeresetek pedig 50 százalékkal növekedtek. Az adórendszerünket Európa-szerte méltányolják, és dübörög a családvédelmi akcióterv. Egymillió gyerek kap ingyen tankönyvet. Az idősek ránk bízott pénzének értékét megőriztük, sőt növeltük, s a gazdaság teljesítményéből az idősek is részesülhetnek. Idén újra lesz nyugdíj-kiegészítés és nyugdíjprémium. Kormányzópárt vagyunk, hát el kell mondanom, hogy felújítottunk 77 kórházat, 54 rendelőintézetet, 104 mentőállomást. Szolgálatba állítottunk 800 új mentőautót. Az orvosok bére 82 százalékkal nőtt, az egészségügyi szakdolgozók 2022-ben a 2016-os bérek több mint kétszeresét fogják keresni. Visszaszereztük a stratégiai közművek jó részét. A médiaipar, a bankszektor és az energiaipar többsége újra nemzeti kézben van. Klímavédelemben olyan országokat előzünk meg, akik előszeretettel tekintik magukat klímaharcosoknak. Egyszóval mi, magyarok felkészülten fogadjuk a következő évtized kihívásait.

„…És nem szívesen maradtam volna ki a Magyarország szuverenitásáért folytatott harc döntő szakaszából sem. A dolgok most kezdenek komolyra fordulni Európában. Most már nem egyedül állunk a küzdőtéren, mint Pisti a vérzivatarban, hanem egy tekintélyes hadoszlop tagjaként. Lengyelek, csehek, szlovákok, magyarok, remélem, ma estétől az osztrákok újra. És csak idő kérdése, hogy az olasz szabadság is újra zászlót bontson. S utánuk több is jön talán. Mi vagyunk azok az országok, akik nem brüsszeli birodalmat, hanem az európai nemzetek szövetségét akarjuk. Akik nem akarják magukat bevándorló-társadalommá, kevert néppé átalakítani, hanem meg akarunk maradni annak, akik vagyunk. A keresztény kultúrából kisarjadt büszke európai nemzetek akarunk maradni.”

„…Mi elvégezzük a házi feladatunkat a gazdaságban, erősítjük az unió pénzügyi fegyelmét, és magas növekedést eredményező munkával járulunk hozzá az európai gazdaság növekedéséhez. És megvédjük Európa külső határait. A mi országainkon keresztül egyetlen migráns se teszi be a lábát Európa területére. És ha a déliek nem tudnak megbirkózni az európai határok védelmével, hát segítünk, ha kérik.”

„…És abban is hiszek, hogy az előttünk álló évtized a közép-európai országok évtizede lesz. Európának ez a sarka visszanyeri a kommunizmus előtti varázslatos színeit. Külön-külön is szép jövő előtt állunk, együtt pedig különösen. Régi fényükben mutatják meg magukat történelmi városaink. A kiemelkedő gazdasági növekedés után betörünk az innováció, a kutatás és a fejlesztés magasabb régióiba is, egyetemeink pedig ismét elfoglalják kiemelkedő helyüket Európa térképén. Semmi okunk a kishitűségre. Itt, Magyarországon a világ legmodernebb gyárait, a világ legmodernebb technológiáit, fejlesztési központjait magyar munkások és magyar mérnökök működtetik, sőt irányítják.”

„… A fásult és küldetésüket vesztett országoknak (Az EU országokról van szó – a szerk.) ez persze veszély, de nekünk, akik tele vagyunk életerővel, nekünk, akik most akarjuk behajtani a történelem magyarok felé fennálló adósságát, nekünk ez nem veszély, hanem lehetőség. Újra pozícionálni Közép-Európát, benne a Kárpát-medencét és Magyarországot. Ez a mi nagy-nagy esélyünk. Láthatjátok, izgalmas évtized előtt állunk. Köszönöm, hogy nem hagytatok ki ebből, sőt elnökként rám bíztátok a bonyolult hadművelet irányítását.”

„…Örüljetek, hogy ilyen nagy erők mozdultak meg Európában és Magyarország körül, mert amikor nagy erők mozdulnak meg, csak akkor jöhetünk rá, hogy nem állatok, hanem szellemek vagyunk.”

Ezek a beszéd kiragadott mondatai. Kérem, elegendő figyelemmel olvasgassák. Mert kiderül belőle milyen – elég baljós – jövő vár ránk.

Ceterum censeo OV esse delendam!

KLÍMA ÉS KAMPÁNY

Megy az adok-kapok a kampányban. Kétségtelen, hogy fontos az önkormányzati választás, hiszen ilyenkor dől el, hogy az adott településen (feltételezzük, hogy közösségben) ki, milyen módon fogja intézni a falu, város, kerület ügyeit.

Forrás internet -- Euronews.hu

A hatalom számára ez fontos, hiszen arra törekszik, hogy az ország minden szegletében érvényesíteni tudja politikáját, függetlenül attól, hogy az helyben jó, nem jó vagy esetleg teljesen közömbös.

Lehet, hogy ez a mondat magyarázatra szorul, csak egy példa: az ország északnyugati csücskében a migránsozás sokkal kevéssé érdekli az embereket, mint az, hogy az adott településen élőket ki képviselje, ki legyen az önkormányzat vezetője, aki a rendesen megkurtított kompetenciák között is képes elvezetni a települést.

A nagy küzdelem közepette persze működnie kellene a politika más részeinek, a törvényhozásnak és az országos ügyek intézésének.

Szeptember 23-án az ENSZ rendkívüli Klímacsúcsot hívott össze, amelyen hazánkat a köztársasági elnök képviseli. A felelős gondolkodású országgyűlési képviselők joggal voltak kíváncsiak arra, hogy a kormány, és a hatalmon levő politikai erő milyen szakmai javaslatokkal, politikai állásfoglalásokkal készül a nemzetközi tanácskozásra.

Ennek érdekében hívták össze a magyar országgyűlés rendkívüli ülését.

Eddig a dolog rendben is lenne. A skandalum viszont ezzel vette kezdetét.

A FIDESZ-KDNP képviselői nemes egyszerűséggel nem jelentek meg az ülésen. E tény az én olvasatomban és erkölcsi értékrendem szerint megbocsáthatatlan.

Először is: a parlamenti képviselők munkahelye a parlament. Ők ott nem csak azokat képviselik, akik megválasztották őket, hanem azok munkavállalói is. Tehát kutya kötelességük megjelenni a parlamentben és elvégezni a dolgukat.

Másodszor: A Föld felmelegedése, a fenyegető klímakatasztrófa az nem magyar politikai probléma (persze egy kicsit az), hanem globális gond. Igen lényeges, hogy e témában mit képvisel kis hazánk az államok közösségében. Ezt joga van tudni minden képviselőnek és ad absurdum a magyar polgároknak, mert a jövőnk múlik rajta.

Éppen ezért számomra teljesen érthetetlen, hogy a hatalom képviselői: a kormány és a többségi politikai erő bojkottálta ezt az ülést.

Innentől kezdve tulajdonképpen semmit sem tudunk arról, hogy a kormánynak mi a kialakított állásfoglalása (egyáltalán: van-e állásfoglalása), és azt milyen módon kívánja képviselni nemzetközi szinten.

Forrás: Internet

Az, hogy a kisszámú ellenzéki képviselők elmondták a magukét, az nem más, mint pusztába kiáltott szó, hiszen a házelnök igazából csak azt állapította meg, hogy az ülés határozatképtelen (mert olyan kevesen jelentek meg). Így, gyakorlatilag, ami ott elhangzott, olyan, mint ha meg sem történt volna.

Ez pedig a magyar polgári demokrácia botránya.

Persze tudom azt, hogy ez a demokrácia már régen „illiberális”, azaz hajaz a diktatúrákra, de pont most, amikor folyik kis hazánk ellen a 7. cikkely szerinti eljárás, amely az unió alapelveinek megsértéséről szól, nem jó üzenet az Európai Uniónak.

A hatalom tehát meglehetősen ostoba. Saját presztízsét rombolja, miközben nagy hangon bizonygatja, hogy itt bizony minden erkölcsi és jogi szabálynak megfelel. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz!

És ami a klímaváltozást illeti, az sincs tekintettel arra, hogy a magyar kormány mennyiben tagadja meglétét. A klímaváltozás itt van, befolyásolja közeli és távolabbi jövőnket: mezőgazdaságunkat, vízgazdálkodásunkat, mindennapi életünket. Nem tehetünk úgy, mint a strucc, nem dughatjuk fejünket a homokba!

Ceterum censeo OV esse delendam!

AZ ABSZURD VILÁG – ABSZURD VEZETŐK

Lassan egy hónapja, hogy halogatom az írást, töröm a fejem (azaz folyamatosan gondolkodom), hogy miről érdemes írni abban az abszurditásokkal teli valóságban, ami körülvesz bennünket. A szorgos kollégák a neten innen és túl azonban lerágtak szinte minden csontot, amit a nyár vége kínált az augusztus 20-i népünnepélyektől, kormányzati „fesztiváloktól” az önkormányzati választások előkészületeiig és a kampány kezdetének eseményeiig.

Mindezek pozitív és visszás megfogalmazásain már túl vagyunk, és ma már csak az izgathat bennünket, hogy az előttünk álló kampány „piszkosságában” és személyeskedéseiben, karaktergyilkosságaiban mennyire fogja felülmúlni a korábbiakat. Nem lehet kétségünk: sokban. Abban bizton nem bízhatunk, hogy a hangnem esetlegesen kiegyensúlyozott és tárgyszerű lesz.

Forrás: Internet -- Blikk.hu

Ma azonban valami – ami talán nem sokakat érintett meg – mégis csak sikerült a közéletben, a miniszterelnök nagyot dobott. Egy félórás beszédben ennyi hamis, de jól hangzó magyarázatot összehozni – mit ne mondjak – már-már művészi értékkel bír.

Arról van szó, hogy a Várbazár helyet adott az immár harmadik alkalommal megtartott Demográfiai Csúcsnak, ahol megjelentek jeles nemzetközi notabilitások: a szerb, a cseh kormányfő a volt ausztrál miniszterelnök, és ahogy mondani szokták: még sokan mások.

Az, hogy az élet lényegéről és mibenlétéről a miniszterelnök hogyan gondolkodik, az szerintem magánügy, neki, mint egy ország egyik közjogi méltóságának, nem illik vallásfilozófiai módon megnyilatkoznia. Mert ugyan kis hazánk ma már bevallottan illiberális demokrácia, de azért az állam még mindig szekuláris.

A lényegről pedig annyit, hogy a népességfogyásról kialakított nézete egész egyszerűen ostoba, téves, és a valóságot semmibe vevő.

De maradjunk a tényeknél. Szerinte a népességfogyás, az európai jelenség és az előző két világháború – Orbán Viktor fogalmazásában – polgárháború eredménye. Az akkori 50 milliós veszteséget nem hevertük ki.

Szóval ekkora marhaságot már régen nem hallottam, de vegyük egyenként sorra a kijelentést. Az, hogy Európában két világháború volt, az történelmi tény, bár vannak ma már olyan történész műhelyek, amelyek a két háborút tulajdonképpen egynek tekintik, a két harcokkal teli fél évtized között, egy hosszabb fegyvermentes időszakkal. (Ennek kifejtésére itt és most nincs lehetőségünk.)

Ám a két háborút polgárháborúnak feltüntetni mégis csak nagy ostobaság, mutatja, hogy beszélőnek fogalma sincs a két fogalom tartalmáról.
Ráadásul magyarázatként hozzátette, hogy mivel a két polgárháborút a politika „hozta létre”, így az ebből keletkező emberveszteséget is, akkor a ma államának és politikájának kell azt „rendbehoznia”.

A csökkenő lakosságszám pótlására a migrációt, a bevándorlást teljes egészében elvetette, mondván, hogy az lakosságcserével és a kereszténység eltűnésével járna.

A népességfogyás – és a népességcsökkentés – úgymond „zöld” érvrendszerét eleve ostobaságnak nyilvánította, mert – idézem – „Esztelenség, hogy a Föld akkor járna jobban, ha kevesebb gyerek születne. Lehetne ellene érvelni, de egyszerűen csak utasítsuk el. A teremtés rendje szerint az ökoszisztémának az ember is része, nem ellenfele. Nem szembe kell fordítani egymással, hanem értelmesen kell kijelölni a növekvő számú emberek helyét.”

Na ez volt az, ami kicsapta a biztosítékot!

Nem hiszem el, hogy a miniszterelnök beszédírója – ad absurdum, maga Orbán Viktor – nem hallott a túlnépesedés problémájáról, amelyet már a Római Klub első jelentésében is tárgyalt 1978-ban, és aminek következményeire azóta is folyamatosan figyelmeztetnek a tudósok. Csak egy adat: az idei évben augusztus 8-án használta el az emberiség az ez évre jutó megújuló forrásait.

Forrás: Internet

Nem hiszem el, hogy a beszélő nem tud arról, hogy az emberiség (közte Európa) népességnövekedése hogyan alakult az elmúlt másfél évszázad alatt. Kis hazánkban 1870-ben 5 011 310 fő élt (Nagy Magyarország). 1949-ben – a háború után – 9 204 528 fő volt a lakosság, a csúcsot 1983-ban értük el, amikor az itt élők száma 10 700 155 fő volt. Azóta csökkent az ország lakossága: 1990-ben 10 374 823, 2000-ben 10 043 224, 2010-ben 10 014 324, 2019-ben 9 772 756 fő. A statisztikai előrejelzések szerint 2060-ra a lakosság létszáma 7 902 861 főre csökkenhet.

Ez utóbbi szám még mindig 2 millió fővel több, mint az 1870-es adat. tehát arról vizionálni, hogy eltűnik a magyar nemzet, nem egyéb légből kapott ostobaságnál.

Továbbá azt sem vette figyelembe a miniszterelnök, hogy a világ lakossága csak a fejletlenebb régiókban növekszik: Közép-Ázsiában, a Távol-Kelet és Afrika egyes országaiban.

A népességi és gazdasági adatok összefüggéseiből világosan látszik, hogy minél fejlettebb egy társadalom, a népességnövekedés annál alacsonyabb. Az USA-ban például 14 születés/1000 lakos évente, azaz 0,9 százalék. (lásd.: Wikipédia) .

Kína komoly intézkedéseket tett a népesség növekedésének megállítása érdekében – itt és most ne tárgyaljuk, hogy ezt milyen módszerekkel érte el –, és a statisztikai előrejelzések szerint a 2015-ös 1 369 743 millióról az évszázad végére 941 042 millióra kívánja csökkenteni a lakosság létszámát.

A lényeg: minél fejlettebb gazdaságilag egy társadalom, annál kisebb az adott társadalom népességének növekedése, mert a fejlődő gazdasági rendszerek egyre kevesebb munkaerőt igényelnek azonos vagy magasabb termelési eredmény mellett.

A népesség növekedése tehát – ahogy egyébként Orbán Viktor elképzeli, miszerint „ha valaki gyermeket vállal éljen jobban, mint aki nem vállal utódot – a gazdaság növekedésével,sem pedig „politikai” eszközökkel nem bővíthető. De nem is szükséges, mert a korlátozott természetes források nem teszik lehetővé a népesség korlátlan növekedését.

A demográfiai konferencián elhangzott beszéd tehát két dolgot mutat meg nekünk: van egy olyan miniszterelnökünk, aki vagy nem érti a világban lezajló folyamatokat, akkor ezért alkalmatlan a posztjára, vagy nagyon is érti és ennek ellenére olyan elképzeléseket igyekszik megvalósítani, ami káros, hosszú távon nem tartható, akkor pedig egyszerűen gazember!

Ceterum censeo OV esse delendam!