Amit a jelen
hatalom előad járványkezelés címen, az valóban hajaz Rejtő Jenő „Vesztegzár a
Grand Hotelben” leírtakra. „Mindenki nyugodjon meg! — és kitört a pánik!”
Persze, az abból is fakad, hogy a különböző kommunikációs csatornák gyakorlatilag egymásnak teljesen ellentmondó információkkal bombázzák a nagyérdeműt.
Teljesen ellentmond, amit a miniszterelnök kommunikál annak a szakmai információnak,
hogy az alkalmazott vakcinák az első oltás után milyen védettséget biztosítanak
(ha biztosítanak valamennyit egyáltalán). Így a miniszterelnök – miután
beoltották a pedagógusokat – úgy gondolja, hogy meg lehet nyitni az iskolákat.
Igen ám! De a gyártók és a hozzáértők szerint az első oltás után kialakuló védettség
korlátozott mértékű (hiszen ezért van szükség második oltásra), talán 50
százalék körüli, bőven megbetegedhet ebben az állapotban bármely beoltott
személy.
Nincs kis hazánkban információ arról – legalább is a szakma számára elérhető, megbízható módon –, hogy a beoltott lakosságból hány személy lehet az, aki ennek ellenére elkapta a betegséget, és azt képes továbbadni.
Arról már hallottunk információkat, hogy az új variáns, nagyobb mértékben betegíti meg, az eddig „szerencsésnek” tekintett fiatalabb korosztályokat, a gyermekeket és a kamaszokat.
Az valóban látszik a hivatalos adatokból, hogy a járványgörbe valamelyest szelídül, de ez az eredmény a tesztelések során még mindig bőven a WHO ajánlások (a tesztek 5 százaléka legyen pozitív) felett tanyázik (13,09%).
A halálozások még mindig igen nagy számúak, és a lélegeztető gépen ápolt betegek számát tekintve (és akik még a kórházba kerültek közül még gépre kerülhetnek) nem nagyon bizakodhatunk abban, hogy ez a szám drasztikusan csökken.
E helyzetben határozta el a kormány a hét elejétől a „nyitást”. Igaz ugyan, hogy az első beoltottak száma mára elérte 3 252579 főt, és 1 385 898-an már a második „adagot” is megkapták, ám ez nem jelenti azt, hogy a hőn áhított „nyájimmunitás” kialakulhatott. Ez majd csak akkor következik be, ha a teljes lakosság 80 százaléka megkapta mind a két adagot. Ám ez ezzel a tempóval eltart még néhány hónapig, talán az ősz kezdetéig.
Érthető azonban a nyitás utáni vágy, hiszen a lakosság (főleg a városi lakosság) túlnyomó része már több, mint egy éve él kisebb-nagyobb hatósági korlátozások és az önként vállalt részleges karantén körülményei között. Érthető a hatalom részéről is a nyitáskényszer, hiszen vállalkozások tízezrei nem működhettek, bevételük nincs, így az állam bevételei is jelentősen megcsappantak, amit nem pótolnak az esetleges Uniós források. Itt kell megjegyezni, hogy az elmúlt 14 hónapban a kormány nem sietett látványos intézkedésekkel és forrásokkal a mikro- a kis-és középvállakozások segítségére.
A probléma
másik oldala pedig az, hogy míg folyamatosan megy a „járványpropaganda”, addig
a hatalom igyekszik jelentős vagyonokat átruházni a hozzá politikailag lojális
vállalkozásokra és alapítványokra. Mindezt úgy teszi, hogy nincs figyelemmel arra, hogy azoknak a
vagyonelemek és források felhasználása sokkal hatékonyabb lehetne a pandémia
felszámolása és kezelése érdekében.
Van a társadalom fásultságának, frusztrációjának egy másik rétege is, ami a rendelkezésre álló adatokból egyértelműen kitetszik: az ország lakosságának bő fele csak a korlátozásokkal szembesül – nem beteg, se maga, sem a családja, munkája megmaradt (home office stb.), jövedelme van –, így egyre rosszabbul tűri a bezártságot.
Az adatok:
A pandémia alatt megfertőzöttek száma 750 508 fő, a teljes lakosság 7, 68%-a
A fentiekből gyógyult 455 029 fő a fertőzöttek 60%-a
Jelenleg aktív beteg (karanténban otthon) 270 295 fő a teljes lakosság 2,76%-a (Budapesten a 100 ezer főre 28,57 új fertőzöttet tartanak számon a kétmilliós városban 500 új esetet regisztráltak.)
Ennek ellenére az elmúlt 14 hónapban a pandémia 25184 áldozatot követelt!
Kórházban ápolnak 8445 főt, közülük 1051-en vannak gépen.
Az adatok után gondoljuk végig a helyzetünket. A szakértők, virológusok és járványtani szakértők szerint akkor vagyunk túl a problémák nagy részén (indulhat újra a hétköznapi élet), ha a 9 millió770 ezer állampolgárból minimum 8 millió 300 ezer ember kap immunitást.
Így arról beszélni, hogy hat hét múlva már túl leszünk a nehezén, enyhén szólva is túlzás! Örüljünk annak, ha majd valamikor a nyár végére, a szimulációk szerint (a jelen adatok alapján) augusztus végére érjük el azt az állapotot, amikor „csak” 3000 fő körüli fertőzöttel, 150 fő körüli kórházi ápolttal (22 fő gépen) számolhatunk. Majd ekkor mondhatjuk el, hogy túljutottunk a nehezén. Addig, tetszik, nem tetszik, számolnunk kell a korlátozásokkal (önkorlátozással) a saját érdekünkben.
Ha hatalom túl korán nyit, akkor természetesen a következmények jelen tudásunk szerint nem prognosztizálhatók.
Ceterum censeo OV esse delendam!
Persze, az abból is fakad, hogy a különböző kommunikációs csatornák gyakorlatilag egymásnak teljesen ellentmondó információkkal bombázzák a nagyérdeműt.
Nincs kis hazánkban információ arról – legalább is a szakma számára elérhető, megbízható módon –, hogy a beoltott lakosságból hány személy lehet az, aki ennek ellenére elkapta a betegséget, és azt képes továbbadni.
Arról már hallottunk információkat, hogy az új variáns, nagyobb mértékben betegíti meg, az eddig „szerencsésnek” tekintett fiatalabb korosztályokat, a gyermekeket és a kamaszokat.
Az valóban látszik a hivatalos adatokból, hogy a járványgörbe valamelyest szelídül, de ez az eredmény a tesztelések során még mindig bőven a WHO ajánlások (a tesztek 5 százaléka legyen pozitív) felett tanyázik (13,09%).
A halálozások még mindig igen nagy számúak, és a lélegeztető gépen ápolt betegek számát tekintve (és akik még a kórházba kerültek közül még gépre kerülhetnek) nem nagyon bizakodhatunk abban, hogy ez a szám drasztikusan csökken.
E helyzetben határozta el a kormány a hét elejétől a „nyitást”. Igaz ugyan, hogy az első beoltottak száma mára elérte 3 252579 főt, és 1 385 898-an már a második „adagot” is megkapták, ám ez nem jelenti azt, hogy a hőn áhított „nyájimmunitás” kialakulhatott. Ez majd csak akkor következik be, ha a teljes lakosság 80 százaléka megkapta mind a két adagot. Ám ez ezzel a tempóval eltart még néhány hónapig, talán az ősz kezdetéig.
Érthető azonban a nyitás utáni vágy, hiszen a lakosság (főleg a városi lakosság) túlnyomó része már több, mint egy éve él kisebb-nagyobb hatósági korlátozások és az önként vállalt részleges karantén körülményei között. Érthető a hatalom részéről is a nyitáskényszer, hiszen vállalkozások tízezrei nem működhettek, bevételük nincs, így az állam bevételei is jelentősen megcsappantak, amit nem pótolnak az esetleges Uniós források. Itt kell megjegyezni, hogy az elmúlt 14 hónapban a kormány nem sietett látványos intézkedésekkel és forrásokkal a mikro- a kis-és középvállakozások segítségére.
Van a társadalom fásultságának, frusztrációjának egy másik rétege is, ami a rendelkezésre álló adatokból egyértelműen kitetszik: az ország lakosságának bő fele csak a korlátozásokkal szembesül – nem beteg, se maga, sem a családja, munkája megmaradt (home office stb.), jövedelme van –, így egyre rosszabbul tűri a bezártságot.
Az adatok:
A pandémia alatt megfertőzöttek száma 750 508 fő, a teljes lakosság 7, 68%-a
A fentiekből gyógyult 455 029 fő a fertőzöttek 60%-a
Jelenleg aktív beteg (karanténban otthon) 270 295 fő a teljes lakosság 2,76%-a (Budapesten a 100 ezer főre 28,57 új fertőzöttet tartanak számon a kétmilliós városban 500 új esetet regisztráltak.)
Ennek ellenére az elmúlt 14 hónapban a pandémia 25184 áldozatot követelt!
Kórházban ápolnak 8445 főt, közülük 1051-en vannak gépen.
Az adatok után gondoljuk végig a helyzetünket. A szakértők, virológusok és járványtani szakértők szerint akkor vagyunk túl a problémák nagy részén (indulhat újra a hétköznapi élet), ha a 9 millió770 ezer állampolgárból minimum 8 millió 300 ezer ember kap immunitást.
Így arról beszélni, hogy hat hét múlva már túl leszünk a nehezén, enyhén szólva is túlzás! Örüljünk annak, ha majd valamikor a nyár végére, a szimulációk szerint (a jelen adatok alapján) augusztus végére érjük el azt az állapotot, amikor „csak” 3000 fő körüli fertőzöttel, 150 fő körüli kórházi ápolttal (22 fő gépen) számolhatunk. Majd ekkor mondhatjuk el, hogy túljutottunk a nehezén. Addig, tetszik, nem tetszik, számolnunk kell a korlátozásokkal (önkorlátozással) a saját érdekünkben.
Ha hatalom túl korán nyit, akkor természetesen a következmények jelen tudásunk szerint nem prognosztizálhatók.
Ceterum censeo OV esse delendam!
Csabikám, szupi
VálaszTörlés