KÉSEI SIRATÓ

Bocsánat József Attilától a címválasztásért!

Olvasom a HVG-ben Lendvai Ildikó cikkét az MSZP-ről. Jó írás, de híven tükrözi mindazt, ami az elmúlt években a pártban végbement. A 2010-es kétharmados vereség után a párt nem volt képes lábra állni, és az lett belőle, amit Lendvai Ildikó oly frappánsan fogalmazott:
„…Egy bizonyos méreten alul az irodai alkuk mögül már eltűnik a vágyott társadalmi kompromisszum, a folyamat könnyen silányulhat személyi egyezkedéssé. Egy kongresszuson azt találtam mondani, „bonszaj-párt” lettünk.”

Ez azonban a probléma csak egyféle megközelítése. Már 2010 körül lehetett tapasztalni, hogy a „megújulás jegyében” az MSZP eltávolította magától azt a szellemi holdudvart, amely társadalomtudományi, gazdasági és politikai muníciót biztosított a döntésekhez és a követendő politikához.

Ezeket tetézve a párt egyre kevesebb energiát fordított arra, hogy életben tartsa vidéki szervezeteit, szoros kapcsolatot tartson a szavazóival és támogatóival. Nem képeztek „ellensúlyt” a különböző szintű választott testületekben az egyre terjeszkedő FIDESZ-szel szemben. A vidéket – ahol újra bebizonyosodott – uraló kormánypárttal szemben szinte sehol sem tudták hatékonyan felvenni a versenyt, mert nem volt és nincs is hatékony személyes ellenérv a helyi notabilitások intézkedéseivel szemben.

Nem akarok senkit sem megsérteni, de az a – kívülről kicsinyesnek tűnő – személyes rivalizálás, aminek tanúi voltunk az elmúlt években, még tovább rontotta a képet. Azok a támogatók is elfordultak az MSZP-től, akik négy-öt évvel ezelőtt még bíztak abban, hogy a fiatalabb generáció képes lesz felrázni a pártot.

Nem sikerült. Nem is sikerülhetett, hiszen hiányzott a háttérből a tudás. A pártfunkcionáriusoknak és megválasztott képviselőknek – tisztelet a kivételeknek – nem volt (nem is lehetett) energiájuk arra, hogy egy modern baloldali filozófiát fogalmazzanak meg a napi politikai csatározások közepette.

Most már nem érdemes azon agyalni, hogy a teljes demokratikus ellenzék tulajdonképpen nem vesztett támogatásából.

Ez nem a számok kérdése, hanem a kidolgozott, hosszú távú mondanivaló léte vagy nem léte. Láthatóan az MSZP-nek ilyen víziója nincs. Márpedig lehetne!

Nem úszható meg a bázis újbóli felépítése, a modern baloldali gondolkodás és cselekvési program megalkotása.

Ha ezt a párt nem teszi meg, akkor oda jut majd, mint több más párt a hazai rendszerváltás óta: jótékony feledés homályába merül.

Ceterum censeo OV esse delendalm!