Bocsánat József Attilától, a parafrázisért. De azért van benne valami. A magam
korosztálya – amely teljes lelkesedéssel vetette bele magát a ’80-as évek
végének, a kilencvenes évek elejének demokratikus átalakításába, építgette a maga
módján tovább az országot és saját egzisztenciáját – ma joggal érezheti úgy,
hogy szinte semmit sem ért el. Nagyon sokunknak deja vu érzése van. Lassan
ugyanott tartunk, mint ’88-ban. Dumálni már lehet, de azért a hatalom még
regnál, és minden ereje meg van ahhoz, hogy komoly kellemetlenségeket okozzon.
Valami hasonlót lehet tapasztalni ma is. Van valami látható,
de elég gyengécskének kinéző ellenzék, amely csinálhat bármit, a hatalom erről
egész egyszerűen nem vesz tudomást.
A hatalmi gőg és a pökhendiség megnyilatkozásait adta elő a
miniszterelnök a parlamentben. Micsoda dolog az, hogy egyes
képviselők tiltakoznak a valóság és a történelmi tények meghamisítása ellen,
és az egyik történész kutatóműhely beszántása ellen, amire a miniszterelnök
csak annyit reagál, hogy „Az ’56-os intézet a Veritasnál jó helyen lesz.”
Ez mutatja, hogy a hatalomnak már nincsenek fékjei és
ellensúlyai. Mi több: a rendelkezésére álló propaganda úthengerrel még azt is
elhiteti a választóival, hogy bizony neki különleges felhatalmazása van a
„néptől”, amit a legutóbbi uniós választás is megerősített.
De azért a valóság kicsit másként van. Először is a FIDESZ
választói bázisa nem nőtt, sőt valamelyest csökkent is az elmúlt időben. A
Medián szerint a teljes népesség körében 39 százalék támogatja a kormánypártot.
Ez kb. 3 millió kétszázezer ember jelent. Azaz semmiképpen sem a választás után
oly szívesen hangoztatott 52,56 százalék (ami egyébként nominálisan 1.824 220
szavazatot jelentett).
Ez persze országos szinten nem nagyon vigasztalhatja az
ellenzék pártjait, hiszen azokra együttesen több, mint félmillióval kevesebben
szavaztak, mint a FIDESZ-re. Egy kicsit más a kép, ha a városokat nézzük.
Budapesten az ellenzékre (Jobbik, a Mi Hazánk, az MKKP, a Munkáspárt nélkül)
leadott összes szavazatok száma: 337401, míg a FIDESZ-KDNP 282583 voksot
szerzett.
A vidéki kistelepüléseken viszont érvényesült a lassan tíz
éve kialakított gyakorlat: a helyi vezetők nyomást gyakorolnak a lakosságra,
hogy különböző kedvezmények ellenében a kormánypártra szavazzanak. Így a FIDESZ
bázisa főleg az alulinformált és kiszolgáltatott vidéki lakosság.
A nagy kérdés persze az, hogy miért nem nő az ellenzék
bázisa, és miért magas a választásoktól távolmaradók aránya?
Egyszerű lenne csak arra hivatkozni, hogy a különböző
ellenzéki pártok „széthúzása” és „belső vitái” eredményezik ezt. A probléma
azonban mélyebb és összetettebb. Az ellenzéki pártok nehezen találják meg azt a
programot, hangot és módszert, amellyel növelhetnék támogatottságukat. A
hangzatos ígérgetések és napi politikai nyilatkozatok (amik főleg a kománypárt
propagandájára adott „válaszok”) nem helyettesíthetik az átgondolt, hosszú
távra érvényes stratégiát. Talán az egyetlen DK az, ahol ezt fel lehet fedezni
megalakulásuk óta.
Ugyanakkor az ellenzék elvesztette vidéki bázisainak
javarészét. Ennek persze lehetnek anyagi és személyi okai, de ezt az adott
pártoknak kell elemezni, és megtalálni a megoldásokat. Miként lehet az új
generációt maguk mellé állítani, új szervezeteket létrehozni az erős FIDESZ-es
ellenszélben is.
Van tehát teendő!
De, mint ahogy harminc évvel ezelőtt is meg lehetett teremteni
egy olyan tömegtámogatást, ami a rendszerváltáshoz vezetett, úgy bízom abban
is, hogy a NER-t is le lehet váltani,
mint anno a Kádár-rendszert. Így az generációm megszabadulhat deja vu érzésétől
és nem tekintheti az elmúlt három évtizedét eltékozoltnak.
Ceterum censeo OV esse delendam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése