NÉHÁNY GONDOLAT EURÓPA ÜRÜGYÉN

Régen nem írtam, és ebben volt valamiféle be nem vallott szándékosság is: nem akartam belefolyni az Európa Parlamenti választásokba, hagyni kell, hogy a különböző pártok küzdjenek meg a választók szavazataiért.

Ami azonban – főleg a kormányzat és a kormányzópárt részéről – a kampányban elhangzott (hangzik) mégis csak arra szorított, hogy valahogy rendet kellene vágni ebben a kommunikációs káoszban.

Mégpedig a józan gondolkodás és a jövőnk iránt érzett elkötelezettség jegyében.

Vegyük sorra a legközkeletűbb állításokat és tényeket.

Migránsozással nem igazán szeretnék foglalkozni, mert ez az a téma, amelynek valóságalapja – enyhén szólva is – megkérdőjelezhető napjaink magyar valóságában. Pontosabban: az a fajta bevándorlás, amely a főleg muszlim világra, az onnan származókra vonatkozik. 

Hogy az egészségesen gondolkodó emberek erről – és ennek politikai és kulturális hozadékairól – miként gondolkodtak/nak/, arra jó példa a kis versike a 80-as évek közepéről-végéről, amit a Felvonulási téren álló (azóta persze eltávolított) Lenin szobor ihletett:

„Ne mosolyogj Iljics

Nem tart ez örökké!

Százötven év alatt

Sem váltunk törökké!”

Tizenöt éve tagja kis hazánk az uniónak, és ez alatt az idő alatt 2017-ig összesen nettó 40 471 milliárd euró támogatást söpört be az ország.

Nem véletlen, hogy a választók döntő többsége – párthovatartozástól függetlenül – az unió híve.

A döntő kérdés a jövőbe tekintve az, hogy a megválasztott magyar képviselők mely pártcsaládba ülnek be, képviselni a magyar társadalom érdekeit.

A FIDESZ eddig a Néppártban (jobbközép politikai formáció) politizált, amelynek célja az unió működésének folyamatos fejlesztése, reformálása, a konzervatív politikai gondolkodás mentén.  az EP-ben a legnagyobb politikai formáció, a többséget jelentette a döntéshozatal során.  Az elmúlt három esztendőben – ki tudja miért? (bár tudjuk, de most nem ez a lényeg) – a kormánypárt folyamatosan eltávolodott azoktól az értékektől, amelyeket e pártcsalád képviselt, ami végül is tagságának felfüggesztéséhez vezetett. A FIDESZ tehát a marginalizálódás útjára lépett, és most kétségbeesetten próbál „szövetségeseket” keresni elrontott politikájához.

Azt látnia kellene a választónak, hogy a EP összetételében a Néppárt igen erős helyzetű. Jelenleg is 221 mandátummal rendelkezik. Ha ez csökken a FIDESZ képviselőinek számával, még mindig a legerősebb frakció marad a parlamentben. Ha innen kilép a FIDESZ, úgy kiesik abból a körből, ahol a legfontosabb kérdésekre megfogalmazzák a választ és a határozatokat. Két választása marad a pártnak: vagy beül a Szabadság és Demokrácia Európájának (szélsőjobb) frakciójába, amely így is az egyik legkisebb frakció marad a 751 fős parlamentben. Tehát befolyása a döntésekre szinte nulla lesz.

Azt kell tehát eldöntenie a magyar embereknek, hogy mi legyen a jövőjük:

Támogatják-e azt, hogy az EP magyar képviselői egy olyan helyzetbe (pártcsaládba) kerüljenek, ahol a döntésekbe szinte semmi beleszólásuk nem lesz, vagy olyan pártokat támogatnak, amelyek súlya komolyan esik latba. (Szocialisták a maguk 191 képviselőjével, vagy a zöldekkel, akik az északiakkal 102 mandátumot birtokolnak.)

Arról már nem is szólva, hogy az új parlamentnek a mandátuma alatt alapvető kérdésekre kell megfelelő választ találniuk, mint a globális felmelegedés, a kiterjesztett együttműködés Európa érdekében, hogy a kontinens ne váljon perifériává, maga is „játékos” legyen a globális politikai versenyben.
Ezt a célt megvalósítani azzal a légből kapott politikai szlogennel, mint a „nemzetek Európája”, kivihetetlen.

A választás most nem arról szól, hogy van-e migráció és vele járó veszedelmek! (Mert az gyakorlatilag nincs). A választás a magyar választópolgárok hosszú távú érdekeiről szól:

•  megoldhatók-e a globális gazdasági és politikai problémák;
• megoldható-e az egyre láthatóbb következményekkel megjelenő klímaválság;
• megmaradnak-e az általános emberi és polgári jogok;
• megmaradnak-e a polgári demokrácia intézményei a szabad sajtótól a független bíróságokon át a szabad civil szerveződésig stb.

Én nem sokat kérek az emberektől: csak azt, hogy gondolkodjanak. Tudom, ez kicsit strapás, de azért, hogy gyerekeink és unokáink élhető és szabad országban nőjenek fel, az kell, hogy napjainkban helyes döntést hozzunk, és ne üljünk fel ordas hazugságoknak és kommunikációs félrevezetésnek!

Ceterum censeo OV esse delendam!