ÁLLAM – JOGÁLLAM – BÍRÓSÁGOK

Már szinte unásig ismertek – már akinek – azok a polémiák, amelyek az államról, jogállamról és hatalommegosztásról szólnak a demokráciákban. A lényeg az utolsó szón van: a demokrácián. Ugyanis csak ebben a keretben értelmezhető a jogállam fogalma is.

A jogállamban a jogalkotó (általában az országgyűlés) által meghozott szabályok mindenkire érvényesek, az államapparátusra, az állam erőszakszervezeteire, a jogot gyakorló intézményekre: az ügyészségre, a bíróságokra, az egyszerű állampolgárra egyaránt.

A hatalmi ágak szétválasztása – nem részletezem –, ebben a bíróságok függetlensége (ami azt jelenti, hogy az ítélethozatalt nem befolyásolhatja más, mint az érvényben levő törvények) alapvető követelmény.

A magyar bíróságok függetlenségének 150. évfordulójára rendezett konferencián Kövér László, a parlament elnöke, pontosan ennek az elvnek ment neki a maga keresetlen módján.

„…A bírói függetlenség nem abszolút és nem öncélú … mindenféle kificamított államelméletekkel szemben a bírói kar nem külső tartozéka, hanem belső alkotóeleme az államnak, a bírói hatalom maga az államhatalom egyik megnyilvánulása, amelynek sorsában mindig osztozik. …A bírói hatalom nem lehet független az államtól, hiszen maga is része annak, sem az igazságtól, hiszen annak szolgálatára létezik.”

Eddig az első idézet. Majd folytatta: „Ezért korunk jogászainak és politikusainak változatlanul maguknak kell eldönteniük, milyen értékek védelmére kelnek, kinek az oldalára állnak: az államot védők és építők vagy az államot támadók és rombolók oldalára?”

Nos, a két idézet magáért beszél.

Arról tesz tanúbizonyságot, hogy a mostani hatalom szándékosan semmibe veszi a demokratikus államberendezkedést, a maga fékjeivel és kontrolljaival. Már magát a hatalommegosztáson szerveződő demokratikus államot is „kificamodott államelméletnek” nevezi. Márpedig, ha ezt teszi, abból logikusan következik, hogy számára az állam hatalma abszolút hatalom, amely mindenre kiterjed, fékek és ellensúlyok nélkül. Mint tapasztaltuk az elmúlt 10 esztendőben a FIDESZ mindent meg is tesz az általa oly utált jogállam lebontásában.

Minden rendelkezésre álló eszközzel – kezdve a parlamenti kétharmad szavazógépként üzemeltetésével, az egyeztetés nélküli (egyébként alkotmányellenes) törvénykezésen át, a különböző független hatalmi ágak (Alkotmánybíróság, ügyészségek, bíróságok) beszántásáig.

Eddig a bírói szervezetekkel nem volt szerencsés. Hiába ültette a saját emberét a bíróságok fölé mesterségesen létrehozott hivatal élére, a Bírói Tanács és a Kúria még ellenállt a közvetlen befolyásolásnak.

A házelnök mostani felszólalása egyértelmű jelzés arra, hogy a hatalmat gyakorló miniszterelnöknek és közvetlen környezetének elfogyott a türelme. Mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a bíróságokat is maguk alá gyűrjék.

Ez az információ valahogy elsikkad a nagy hírözönben.

Pedig fontos! Fontos azért, mert ha ezt a mostani kormány képes lesz megtenni, akkor visszazuhanunk abba a senki által sem kívánt korai ötvenes évekbe, ahol a hatalom a koncepciós perek sokaságában tette el láb alól nem kívánt ellenfeleit.

Itt lenne már az idő, hogy a normálisan gondolkodó emberek felvilágosítsák közvetlen környezetüket arról, hogy milyen veszély fenyeget, és mozgósítsák végre őket egy olyan ügy érdekében – e hatalom leváltása –, amelyből ugyan rövidtávú haszna nem lesz, de hosszabb távon az országot élhetővé, biztonságossá teszi nem csak a maga, de gyerekei számára is.

Ceterum censeo OV esse delendam!