A PATKÁNYOKRÓL

Ezek a kis emlősök mindig is komoly problémákat okoztak az emberiségnek. Gondoljunk csak a történelemkönyvekből ismert nagy pestisjárványra Európában. Már a bizánciak is leírták az 541-42-es járványt, mint ahogy a XIV. századi „dögvész” elvitte a kontinens lakosságának harmadát.

Persze a mostani budapesti patkányinvázió már nem fenyeget ekkora veszéllyel, de közegészségügyi szempontból mégsem elhanyagolható.

Modern eszközökkel és a tudás hatalmával felruházva eljutottunk odáig, hogy az elmúlt negyven esztendőben – hála a hozzáértő irtásnak és az állatok szaporodásának gátlásával – fővárosunk szinte patkánymentes övezetnek számított, és ezzel szinte egyedül volt a kontinens nagy városai között.

A mostani elszaporodásukat is annak köszönhetjük, hogy a tárgyban (a patkánymentesség fenntartásában) is a politika és nem a józanész döntött.

Nem akarom megismételni az Index idevágó kitűnő cikkét, de az alkalmas arra, hogy bizonyos konzekvenciákat levonjunk, és rávilágítsunk az összefüggésekre.

Könnyű lenne azzal a bon mottal élni, hogy a patkányok szaporodásához patkányok kellenek, de mégsem teszem. Bár néhány rendelet és törvényhozó megérdemelné a titulust.

Mégis ami igazán felháborít, az a  tapasztalat, a hozzáértés semmibevétele, csak azért, hogy néhány, a hatalomhoz közel vagy közelebb álló tömhesse a zsebét.

Nem értem, hogy negyven év utáni sikeres működés után kinek jutott eszébe, hogy leváltsák a Bábolnaiakat.

Nem értem továbbá, hogy egy érvényes szerződés – amely ugyanarra a tevékenységre vonatkozik –, és annak kialkudott javadalmazása miért nem elég az új szerződőnek, miért kell újabb 300 millióval megtámogatni a vállalkozást a közegészségügyi vészhelyzetre hivatkozva.

A nevezett cég elvállalta azt a tevékenységet, amelyet elődje sikeresen végzett. Ám a díjazás ellenére mégis elszaporodtak a patkányok. Ebből csak azt a következtetés lehet levonni, hogy nem végezték el a munkát, vagy ha elvégezték is, azt nem szakszerűen tették.

Ezért ezt a céget nem újabb milliókkal díjazni kellene, hanem kártérítésre kötelezni, és elvárható, hogy saját költségén javítsa ki azt, amit elrontott.

A főváros önkormányzata sem áll a helyzet magaslatán. Mondhatni: holló a hollónak (patkány a patkánynak) nem vájja ki a szemét.

De ez inkább egy tragikomádia, bohóckodás: titkosított jelentésekkel akarnak a helyzeten javítani, ami felettébb nevetséges.

A budapesti polgár pedig járja az utcákat, itt-ott kerülgeti a rágcsálókat. A kisgyerekes mamák meg aggódnak a játszótéren, mert nem lehet tudni, hogy a homokozókba hány patkány piszkított bele, és miféle kórokozókkal telítették azt.

Szóval, elég vad a helyzet, és ezt nem csak a patkányok idézték elő!

Ceterum censeo OV esse delendam!