BIZTOS, AMI BIZTOS!

 

Egy karaktergyilkosság kényszere

Selmeczi Gabriella vezetésével a jobboldali média – egy diplomadolgozat vagy évfolyamdolgozat ürügyén – újra kifejezte, hogy mennyire nemkívánatos személy Gyurcsány Ferenc a mai politikai életben.

Gondolhatnánk azt a kiadott közlemény alapján, hogy ez is része „az elmúlt nyolcév”-ről szóló, hárító propagandának.
Ám azt hiszem erről azért többről van szó.
A FIDESZt – és elnökét Orbán Viktort – már-már „fortélyos félelem igazgatja”, ha a Demokratikus Koalíció mai elnökéről, az MSZP volt elnökéről és volt miniszterelnökről van szó. Magyarázhatnánk ezt a mai miniszterelnök egy több, mint húsz évvel ezelőtti nyilatkozatával, miszerint azt a Gyurcsányt kell igazán komolyan venni. Ez a berzenkedés akkor újult ki igazán, amikor nevezett – néhány év sikeres vállalkozói lét után – visszatért a „nagypolitikába”. 2005-ös nyilvános összecsapásuk komoly presztízsveszteséggel járt a FIDESZ elnökére nézve. Az egy évvel későbbi – immár a két párt megegyezésén alapuló – vita szintén azzal járt, hogy Gyurcsány Ferenc fölényesen nyerte a szimpátiaversenyt.
Most nem foglalkozunk a 2006-os választások óta eltel idővel, annak sikereivel és hibáival. Erről a korszakról a szavazók több mint fele kimondta a verdiktet 2010 tavaszán.


Forrás: fotolexikon.blogspot.com

 Foglalkozzunk inkább azzal, hogy a mai kormányzópárt sikeresen ásta alá az MSZP miniszterelnökének renoméját, főleg az elhíresült „őszödi beszéd” kapcsán. Zseniális kommunikációs fogás volt. Szó, mi szó! Kiemelni egy szövegből néhány – főként a saját berkeknek szóló – idézetet, majd azt ráhúzni egy egész párt politikájára, mindezt – valljuk be így utólag – sikeresen — nem semmi teljesítmény. A sikeres karaktergyilkossághoz persze kellettek más ügyek is, amik csak közvetve (vagy úgy sem) voltak köthetők Gyurcsány Ferenchez. De nem is az volt – és ma sem – a lényeg, hogy mi a sokszor szajkózott állítások tényleges igazságtartalma, hanem egy személy lejáratása. E „munka” közben attól sem riadtak vissza, hogy hírbe hozzanak, eljárás alá vonjanak ártatlan embereket, csak azért, mert valahol és valamikor találkoztak a „célszeméllyel”. Utóbbiak esetében a független magyar bíróságok hoztak felmentő ítéleteket. Azonban soha senki sem kért tőlük bocsánatot, mert megsértették személyiségi jogaikat, lejáratták és ellehetetlenítették őket, sőt úgy állították be a közbeszédben, hogy „örüljenek, megúszták ennyivel!”.

Forrás: Internet (sardobalo.blog)

Ez a gondolkodásmód az első FIDESZ-kormány megalakulása és azt azt megelőző kampány óta jellemző a pártra. A politikai ellenfelek – politikán kívüli eszközökkel való – kiiktatása, lejáratása napi gyakorlattá vált.
Azt honosította meg ez a gyakorlat, amely rokon a bolsevik gondolkodással: politikai ellenfeleim nem vetélytársaim a választók elnyerésében, hanem valódi ellenségek, akik „népellenesek”, „rárontanak nemzetükre”, akik idegenszívűek”, pusztán azért, mert nem az általam vallott politikai értékeket követik.
Ha mindez azzal társul, hogy az ellenfél rendelkezik egy karizmatikus, sokak által elfogadott – ám a karaktergyilkosságoknak és a lassan egy évtizedes lejárató kampánynak köszönhetően sokak által elutasított – vezetővel, akit ráadásul a pártelnök is respektál, mi több, tart tőle — az már szinte kész tragédia.
Így hiába változnak meg a hatalmi arányok, a démoni figura még mindig a látótérben van, tehát a folyamatos lejáratást nem lehet abbahagyni. Keresni kell egy fogást, mindig újabbat. Jó ürügy erre a volt államelnök plagizációs ügye. Ha ebbe Schmitt Pál belebukott, akkor belebukik Gyurcsány is, örökre ki lehet iktatni a hazai politikai életből.
Itt már nem érdekes az sem, hogy mi a vád! csak legyen. Bizonyítani nem kell, hiszen amit mi mondunk, az úgy van! Elegendő csak azt hangsúlyozni, hogy plagizált. megerősítésként elég annyi, ha a sógor azt mondja: nem is volt ott szakkönyv, ahol a dolgozat született.
Ironikus: A médiumok azt állítják, hogy a sógor dolgozatát adta be Gyurcsány sajátjaként. A sógor meg azt nyilatkozza a fentieket! Senki sem veszi észre az önellentmondást?
Igen ám, de az ominózus dolgozat ma még nem található. Való igaz, az egyetemek néha selejteznek. Egy csaknem harminc évvel ezelőtti szakdolgozat nem az a kategória, amit évszázadokon át meg kell őrizni.
Csak egy kis kitérő ennek illusztrálására: ha egy főiskolai évfolyamra 100 fő jár, az azt jelenti, hogy évente keletkezik 100 szakdolgoztat, általában 80-100 oldal terjedelemben. Ezek egy példányát elhelyezik a könyvtárban. Egy példány gerincszélessége átlagosan (ennyi, mert lemértem a sajátjaim) 15 mm. Azaz egy évfolyam szakdolgozatai a könyvtárban másfél folyóméter polcot foglalnak el. Ez harminc év alatt 45 folyómétert jelent. Nincs az a könyvtár, amely csak erre a célra ekkora kapacitást képes felmutatni. Tehát selejtez, a maga elvei és gyakorlata szerint. Ezt politikailag megkérdőjelezni, és ezért beleszólni az egyetemi autonómiába meglehetősen botor és durva.
De igazából nem is cél az, hogy bárki „objektíven” megállapítsa, ama bizonyos dolgozatot támadott emberünk maga írta-e vagy sem!


Forrás: Internet

A cél az, hogy ha már a saját emberünket így ellehetetlenítették (bizonyítékok özönével, nem kis nemzetközi felháborodást kiváltva), akkor bizony mi is kísérletet teszünk a ti emberetek ellehetetlenítésére, már csak a biztonság kedvéért is, nehogy valami problémát okozhasson a jövőben. Hiszen nyilatkozik fűnek fának, érvei vannak a politikánk ellen, mi több, a legutolsó közvélemény kutatások alapján pártja már a bejutási küszöböt is átlépte. Újra itt az ideje egy újabb kampánynak, mert ez a Gyurcsány úgy viselkedik, mint a keljfeljancsi. leküldik a földre, de feláll!
És nem átallja bizonyítani politikai igazát! Új pártot gründol, növeli annak támogatottságát. Ez pedig tűrhetetlen! El kell tiporni mielőtt a mainál több borsot tör a hatalom orra alá!
Minden eszköz megengedett! Még a nemtelenek is.
Szegény az a hatalom, amely népszerűségét csak piszkos eszközökkel képes megtartani!