A FIDESZ ZSENIALITÁSA ÉS A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS

Tegnap arról elmélkedtem, hogy hol is élünk? Némely kérdésekben értetlenségemnek adtam hangot (szót). Ezzel kapcsolatban a mai lapok egy kutatás eredményét adják közre, amely szerint a FIDESZ támogatottsága 68 százalékos. Nem érdemes vizsgálni a többi politikai erő részarányát. Sokkal érdekesebb ebben az, hogy kik és miért támogatják az egyeduralomra törekvő politikai erőt.

Szociológiában elmélyedvén anno, most újra kénytelen vagyok feleleveníteni ebbéli ismereteim. Természetesen az eredmény és a vélemény messze elmarad a profi kutatóintézetek eredményeitől, de azért engedtessék meg, hogy valamiféle „objektív” nézőpontból vizsgálhassuk napjaink történéseit.

Mi lehet az oka annak, hogy a FIDESZ
ilyen nagyarányú támogatottsággal rendelkezik?

A legegyszerűbb válasz az lehet, hogy bizony a választók (megkérdezettek) többsége egyetért mindazzal, ami ma történik. Ez a válasz egyszerű, és jól érthető. Van azonban egy gyanúm: nem ilyen egyszerű a képlet.
A közreadott felmérés szerint a mai kormánypártot támogatók elsősorban a vidéki lakosság, a fiatalok és középkorúak, középosztálybeliek. Ez a réteg – összetételénél, habitusánál fogva – még nem érzékeli azokat a veszélyeket, amelyek a demokráciát fenyegetik. Szemben az MSZP-vel, amely támogatói derékhadát a nagyvárosokban, Budapesten tudja, főleg az 50-es korosztályból és az idősebbekből. Nem szabad azonban egy nagyon jellemző adatok kifelejteni: a bizonytalanok arányát, amely e felmérés szerint 45 százalék.
A FIDESZ sikeréhez azonban még egy – el nem hanyagolható, sőt napjainkban egyre jobban felértékelődő – teljesítmény járul hozzá, a kommunikációs tevékenysége. A párt kiválóan alkalmazza a modern kommunikáció eszközeit és módszereit. Stratégiájának szerves része.
Ha egy kicsit kutakodunk az elmúlt nyolc esztendő FIDESZ kommunikációjában, rálelünk az egymásra épülő elemek sokaságára. Az őszödi beszédre épülő kampány sorozatosan törte meg a kormányzó szociálliberális kormányzat kulcsfontosságú intézkedéseit. Szisztematikusan sulykolta – egyébként néha teljesen átlátszó és valótlan állításokkal –, hogy amit a kormányzat elkövet, az mind az ország ellen való vétek és hazugság. Ebben a stratégiában kiemelt szerepet kapott az a szociálpszichológiai jelenség, hogy ha kellő számban hallok egy információt, amelyről az első hallásra tudom, hogy nincs valóságtartalma (azaz hazugság), de sokadik ismétlésre egyre hajlamosabbá válok arra, hogy tényként értékeljem.
Kiváló példa erre Orbán Viktor kijelentése, hogy a magánnyugdíj-pénzár tulajdonképpen MSZP-s csalás. Ma ezt minden józanul gondolkodó – nem feltételen MSZP-elkötelezettségű – polgár megmosolyogja, és jó bonmotnak tartja. Ám ez a kijelentés holnap és holnapután már úgy jelenik meg a kommunikációban, mint cáfolhatatlan tény. És ezt egyre többen fogják elhinni.

Ez a fajta – a valósággal köszönő viszonyban nem levő, ám igen hangzatos – propaganda végigkísérte a FIDESZ elmúlt nyolc évét. És lássuk be hatékony is volt. A választások eredményei ezt bizonyítják. Gondoljunk csak bele 2010 elején ez a propaganda már azt sugallta, hogy a parlamenti választások már „lefutottnak” tekinthetők, azt a FIDESZ megnyeri.
A szocialista kormány kommunikációja az elmúlt nyolc esztendő egyik legnagyobb kudarca. Az a tény, hogy ez általuk elért eredményeket sem tudták hatékonyan elmondani a társadalomnak, ez több mint bűn, ez hiba volt.
Azt gondolni, hogy a társadalom majd értékeli mindazt, amit elértek naivitást (vagy hozzá nem értést) feltételez, továbbá azt, hogy nem is volt – és úgy látszik, ma sincs – ütőképes PR csapata a kormánynak és a pártnak. Emlékezzünk vissza a „vizitdíjas népszavazás” körüli kormányzati érvekre és azok megjelenési formáira. Érdemi válaszokat a rágalmakra nem adott, hanem úgymond „észérvekkel” akarta megdolgozni a választókat.
És az eredmény a FIDESZ-t igazolta. Nagyon sokan azért nem mentek el szavazni, mert úgy érzékelték, hogy a mai kormánypárt győzelmét nem lehet megakadályozni. Mindezek kiolvashatók a választási eredményekből, különösen a távolmaradók arányából (a távolmaradók aránya: I. forduló: 35,62%; II. forduló 53,34%).

Miért érdekes mindez

Azért kell a FIDESZ kommunikációs stratégiájára odafigyelni, és azt folyamatosan értékelni, mert ez az egyik erősségük, de egyben ez a gyenge pontjuk is. Hasonló vehemenciával fel kell venni a versenyt, és a hamis – vagy kimondottan hazug és a tényeknek ellentmondó – kijelentéseket azonnal cáfolni kell, akár sokszor elismételve a valóságot.
Nem egyszerű a feladat. Hiszen legtöbbünk úgy gondolkodik, hogy a nyilvánvaló félrevezetésre oda sem figyel, azt azonnal cáfolva lezártnak tekinti a kommunikációt. Ez azonban a társadalom egészét tekintve nincs így.
Ma is az lenne a legfőbb feladata minden demokratának, hogy leleplezze mindazt a torzítást, csúsztatást, amit nap, mint nap hallunk a kormánytól és azok prominenseitől. Cáfolni minden olyan állítást, amely csak egyetlen célt szolgál: elfedni a választók elől a valóságot és az igazi szándékokat.

A magánnyugdíj-pénztárakkal kapcsolatban nem csak az a fontos, hogy azt a kormány – a régi-új kifejezéssel élve – einstandolja, hanem az is, hogy az ott felhalmozott összegeket mire költi, és ez szolgálja-e vagy nem a társadalmi érdeket.

Egy szó, mint száz: ha az ellenzék és a magukat demokratáknak tartók nem lesznek képesek legalább olyan hatékony kommunikációs gépezetet felállítani és működtetni, mint a FIDESZ, akkor bizony a fent említett közvélemény-kutatási adatok nem fognak változni!