No, nem azért, mert a meteorológia ma már a hét végére hózáporokat jelez. Ez ilyenkor – Katalin napja körül – ha nem is gyakori, de elfogadott. Másféle faggyal kell számolnunk. A civil társadalom befagyasztásával.
Ellehetetlenítés indul!
Indul bizony! A civil szféra támogatásaira ebben a költségvetési évben nagyságrenddel kevesebb összeget szán a regnáló kormány. Ez igen kínosan érinti főleg azokat a „különösen közhasznú” szervezeteket, amelyek tevékenységeikkel meglehetősen sok munkát és költséget vesznek le az állam válláról.
A törvényhozó – még anno – nekik találta ki az úgynevezett NCA-t, amely pályázat útján ugyan, de folyamatosan volt képes finanszírozni az önkéntesek hadát felvonultató civil szervezeteket. Legyenek azok karitatívak, környezetvédelmiek vagy bármely más, közösségi célokat megvalósítók.
A kormány nyilván nem mondhatja ki, hogy hatalmi elképzeléseivel összeegyeztethetetlen a független civil szervezetek sokasága. Nyíltan nem léphet fel ellenük, nem teheti meg azt, amit állami alkalmazottaival megcsinál: kirúgja őket, mert politikai okból nem tekinti őket megbízhatónak.
Márpedig a civil szervezetek jobbára „önjáróak”. Nem arról nevezetesek elsősorban, hogy „hű kiszolgálói” a politikának. Teszik saját dolgaikat — saját elveik és értékrendjük alapján.
Már pedig ez tűrhetetlen. Ezzel gyengítik a Nemzeti Együttműködés rendszerét, papírronggyá degradálják a mindenütt kifüggesztett NENYI-t. Ezzel mintegy nemzetellenes tevékenységet valósítanak meg.
Tehát tenni kell valamit, mondá a hatalom, és lőn!
Vegyük el a működésükhöz szükséges támogatást. Így majd nem jut telefonra, irodabérletre, a vállalt feladataikat nem vagy csak nagy nehézségek árán lesznek képesek teljesíteni. A szervezetekben dolgozó polgárok pedig lassan megunják majd a lehetetlen körülményeket, elmaradoznak, a civil szervezet pedig megszűnik. Így kettős sikert könyvelhetünk el: nem kell kifizetni néhány százmilliót a költségvetésből, és nem kell figyelembe venni e szervezetek véleményét.
Hogy ez utóbbi kívánalom – a beleszólás lehetősége – egyébként se vetődhessen fel, néhány honatya javaslatot nyújtott be a törvényhozásba. Elképzelésük szerint a „közhasznú” és „különösen közhasznú” szervezetektől meg kell vonni azt a lehetőséget, hogy tevékenységük körében a hatósági eljárásokban ügyfélként jelenhessenek meg.
Ez aztán a demokratikus és 21. századi gondolkodás!
Ha valami az állam vagy az államhoz közeli üzleti körök számára kellemetlen, akkor a legegyszerűbb elintézési mód: a civil képviselet és vélemény megszüntetése.
Az elmúlt húsz esztendőben a különböző – elsősorban környezetvédő – szervezetek meglehetősen sok borsot törtek az állam és a komoly összegeket felelőtlenül beruházó vállalatok, vállalkozók orra alá. De nem csak ők okoztak kellemetlenséget, hanem azok a civil szervezetek is, amelyek valamely jótékony, karitatív tevékenységet folytattak vagy kulturális értékeket mutattak fel, nevelési, oktatási feladatokat láttak el.
Ezek a szervezetek folyamatosan mutatták meg a mindenkori kormányoknak, hogy nem csak az általuk preferált értékek léteznek, hanem más, alternatív megoldások is gazdagíthatnak bennünket.
Ezt általában a hatalom – ha mégoly demokratának tartja magát – nehezen tűri. De az elmúlt időszakban legalább tűrte. Fogcsikorgatva is, de betartotta a törvényt, és elegendő – ezen lehet vitatkozni, mert tulajdonképpen soha semmi sem elegendő – forrást adott a civil alapba. Így ezek a civil szervezetek működtek. Ellátták önként vállalt küldetésüket.
Másként lesz ez holnaptól! (pontosabban a következő költségvetési évtől).
A tények
A 2011-es Költségvetési Törvény 1. számú melléklete ugyanis a Nemzeti Civil Alapprogramra összesen 3640 millió forintot irányoz elő. Csak az összehasonlítás kedvéért a határon túli magyarok megsegítésére és programjaik támogatására, a szórványoktatás támogatására a hazai civil szervezetek támogatásának kétszeresét költi a kormány, 7333, 437 milliót.
A két összeg önmagáért beszél.
Erre szokták azt mondani: No Comment
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése