Mint láthatjuk ez nincs így.
A kormánypárt továbbra is következetesen folytatja, kétharmados felhatalmazása alapján, annak a rendszernek a kiépítését, amelynek ma még nincs korrekt megnevezése.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere (jobb híján hívjuk így) – szülőatyjai szerint – a demokrácia új megjelenési formája. Kövér László mindennél szükségesebbnek tartja ennek bevezetését, és ennek érdekében az Alkotmány teljes átírását „a régi alkotmányból egyetlen mondat marad meg: Budapest Magyarország fővárosa.”
Kicsit gondolkodjunk már el, emberek!
Mi történik körülöttünk? Hogyan lehetséges az, hogy – józan ésszel felfogható, antidemokratikus és törvénytelen – intézkedések sokaságával bontják le azt a jogállami és alkotmányos demokráciát, amelyet nagy áldozatok árán épített ez az ország az elmúlt húsz esztendő alatt?
Milyen hatalom az, amely a legkisebb figyelmet sem fordít arra, hogy ellenzékét meghallgassa, és a
társadalom jelentős részét – még ha valóban azt hiszi, hogy annak kétharmada támogatja –, közel harminc százalékát negligálja?
Mindez azzal az indokkal, hogy ők a közösség érdekei szerint cselekednek.
Ez a demokrácia felfogás totálisan antidemokratikus. Ez a mondat paradoxonnak hat, így semmi értelme. Ám a hatalom mai képviselői szerint van. Ők olyan demokráciát akarnak építeni, mint amilyen az ókori városállamok demokráciája volt. Mint tudjuk, azokban a demokráciákban az egyenlőség, a beleszólás szabadsága nem mindenkire volt érvényes, csak a polgárok egy jól meghatározott körére. Nem részesedtek a demokrácia áldásaiból sokáig a plebejusok, csak az i.e 450 körül érték el részleges részvételüket (néptribunusok) a politikai életben.
Ma úgy tűnik a formálódó új alkotmány valami hasonlóval kínál meg bennünket. A kormányzó párt demokrácia felfogásából fakad ez a képzet. Abból a politikából, amely a vezető és a párt mindentudására és megkérdőjelezhetetlen, magának kisajátított, és az általa hangoztatott kompetenciára épül.
Ebben a demokráciában csak azok számítanak, akik vagy tagjai a hatalmat gyakorlók közösségének, azok „holdudvarába” tartoznak, vagy hűséges alattvalói és kiszolgálói politikájának.
Mindenki más kirekesztendő.
A kirekesztés érdekében minden eszköz felhasználható, skrupulusok nélkül. Bárkit, bármivel meg lehet vádolni, le lehet járatni – mostani terminus technicus szerint –, karaktergyilkosságot lehet rajta elkövetni. Lehet hangoztatni kirekesztő és pejoratív jelzőket csoportok, egyének, kisebbségek és kulturális entitások ellen. Az erkölcsre hivatkozva permanensen lehet erkölcstelenségeket elkövetni.
Ez a demokrácia – bármennyire is annak hívják – nem demokrácia. Lassan igaza lesz Debreczeni Józsefnek: ez már diktatúra, de a legfinomabb fogalmazás szerint is autoriter hatalom.
Mondani szokták, hogy a stílus maga az ember. A hatalmat pedig az emberek testesítik meg. Tehát amilyen az ember stílusa, olyan a hatalomé is, amelyet megtestesít.
Kiváló példát nyújtott erre a miniszterelnök ma délutáni fellépésével a parlamentben.
A gátakat és korlátokat nem ismerő, saját igazától elbódult, saját képzeteit – és kommunikációját – valóságnak felfogó (tehát tévképzetes) politikust láttunk.
Nem jósolok szép éveket országomnak az elkövetkezőkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése