BUMERÁNG — AVAGY: LESZ EZ MÉG ÍGY SEM!

Legutolsó bejegyzésemben azon sopánkodtam, hogy az ország valóban olyan élhetetlen-e, mint amilyennek tűnik első benyomásra (na, jó: a másodikra is!)?

Nem szeretném a tegnapi Matolcsy-féle megnyilatkozást kommentálni, mert tele van vele az egész sajtó, írott és elektronikus média.

Nézzünk a dolgok mélyére

Elemezni egy fél éves tevékenységet felelős dolog, azt igényli, hogy a napi bosszúságainktól távolodjunk el, próbáljuk mindezt úgy szemlélni – kicsit felülről –, mintha nem is érintene bennünket.
Ezt az attitűdöt felvenni elég nehéz, de azért nem lehetetlen.
Vizsgáljuk meg, hogy az új kormány intézkedései, a kétharmados többséggel rendelkező párt törvénykezése hogyan hat rövid, és hosszabb távon. Rövid távnak a parlamenti ciklus idejét tekintem, míg a hosszabb táv az elkövetkező tizenhat évet jelenti.
Mi történt a választások óta? Gyors és lényegre törő törvénykezés. Ebben fellelhető az előre elhatározottság, egy koherens koncepció. Ezt az elképzelést a FIDESZ legszűkebb „agytrösztje” érlelhette az elmúlt nyolc esztendő alatt. Dicséretükre legyen, hogy nem szivárgott ki róla idő előtt semmi. A párt egyes vezetői elejetettek ugyan ezt-azt az elmúlt évek során, ám ezt a politikai elit nem vette komolyan, amolyan handabandázásnak tekintette. Gondoljunk csak a „centrális erőtér” emlegetésére.
Nem volt sok olyan közéleti gondolkodó, aki mindezt komolyan vette. Debreczeni Józsefet is inkább lehurrogták, semmint odafigyeltek volna – egyébként nagyon pontos és logikus – előrejelzéseire. Persze, nem szeretjük a váteszeket, ha igazuk lesz, akkor különösen nem.
Mindennek köszönhetően a politikai és gazdasági élet is szinte megmerevedett a gyors és hatékony törvényhozáson, amely a kétharmados többség birtokában kegyetlen és cinikus. Nem volt az első időben megfelelő ellenállás, kommunikációs és politikai válasz az egészpályás letámadásra.
Csak emlékezzünk néhány – még elfogadásakor is kis visszhangot keltő – törvényre, az országgyűlés tavaszi és ülésszakán.
A leglényegesebb a 200 fős parlamentről szóló törvény, majd ennek folyományaként a kisebb önkormányzatokról szóló törvény és a választási törvény – még csak az önkormányzatokra vonatkozó részének – módosítása. Nem szólalt meg a vészcsengő. Igaz, hogy a kisebb parlamentről már több éve, lassan egy évtizede folyik valamiféle párbeszéd a pártok között, minden megegyezés konkrét ígérete nélkül. Most elfogadták a törvényt, ám – szerintem – nem gondolták végig a következményeket. Tegyük meg.
A 200 fős parlament valószínűleg – mert a végrehajtási törvény és a parlamenti választások végrehajtásáról szóló törvény még nem született meg – kilencven-száz egyéni és ugyanennyi listás mandátumból tevődik össze. Ez azt is jelenti, hogy ma érvényes országgyűlési választási körzeteket elfeledhetjük. Az új körzetek kialakítását az új törvényben kell meghatározni. Ez azt is jelenti, hogy a törvényalkotónak (kormányzati vagy egyéni előterjesztőnek, a törvény megfogalmazójának) rendelkezésre állnak az elmúlt évek választási adatai – szavazókörökre lebontva. Ez egyben azt is jelenti, hogy hiteles adatokkal rendelkezik az egyes pártok támogatottságának területi megoszlásáról.
Ennek tudatában már nem nehéz olyan körzeteket kialakítani, amelyekben valamely pártnak a szavazói (vélhetően) többségben vannak.
Ne legyenek kétségeink, a születendő törvényben ezt érvényesíteni fogják, és minden ezzel ellentétes véleményt le fognak söpörni.
Ezzel a mostani kormányzópárt eléri, hogy gyakorlatilag egy szabad választáson leválthatatlanná válik.
Szinte hallom az ellenvéleményeket, hogy „addig még sok minden változhat”, a „választók egy része elpártolhat a FIDESZ-től” stb. Igen, ezek valós érvek, ha azt vennénk számításba, hogy a magyar választópolgár racionálisan, érdekei mentén szavaz. Akkor igaz lehetne ez a replika. Ám tudjuk, hogy ez nincs így.
A magyar társadalom túlnyomó többsége sajnos még nem érte el azt a polgári gondolkodási szintet, amely a fenti követelményt kielégítené. A ma választópolgára készpénznek fogja fel a számára szimpatikus politikusok ígéreteit, nem hasonlítja össze azokat saját tapasztalataival. A ma választója kényelmes, paternalista környezethez szokott. Igaz ez a fiatalabb korosztályokra is, hiszen szüleik szocializációjának egyes elemeit maguk viszik tovább. Kiemelten érvényes ez a kevésbé képzettekre, arra a rétegre, amely – akár felsőfokú végzettsége ellenére – hosszabb ideje munkanélküli. (A 15-24 éves korosztály munkanélküliségi rátája 27,6 százalékos, míg a teljes munkanélküliségi ráta 11,8 százalékos.)
Tehát kevéssé lehet számítani arra, hogy a jelenlegi kormánypárt szavazóinak nagy százaléka döbben rá arra, hogy egy óriási átverés áldozata lett. Továbbra is ki fog tartani a „Nemzeti Együttműködés Rendszere” mellett. Egyrészt azért, mert sorsának jobbrafordulását várja tőle, és ezt az emóciót nehéz benne megingatni. Másrész a kormány intézkedéseit követő populista kommunikáció azt az érzést kelti benn, hogy „másokat” sanyargatnak az ő érdekében.
Ez persze hibás okoskodás, de a polgárok legtöbbjének nincsen átfogó képe a gazdasági és adózási törvények összefüggéseiről, és így azt sem tudja, hogy végső soron mindent maga fizet meg.
A törvénykezés következő „fordulója” a közalkalmazottak és köztisztviselők jogállásáról szóló törvény elfogadása volt. Ez megnyitotta az utat az előtt, hogy szakmai érvekkel se lehessen kétségbe vonni a kormány döntéseit. A tárcák vezetői ezzel teljhatalmat kaptak ahhoz, hogy minden indoklás nélkül eltávolíthassák azokat, akik – véleményük szerint –, nem „megbízhatóak”, céljaik végrehajtása során.
Így a közigazgatás és a közszolgálatok dolgozóit, alkalmazottait kínos helyzetbe hozták. Vagy szakmai reputációik szerint cselekednek egy-egy ügyben – kockáztatva ezzel személyes egzisztenciájukat –, vagy szakmai meggyőződésükkel ellenétesen tevékenykednek, eleget téve a hatalom elvárásainak. Ez utóbbi esetben azt is kockáztatják, hogy esetlegesen egy fiaskó esetén felelősségre vonhatják őket azért, amit tettek.

Eredmények és várható következmények
Rövid távú hatások. Az elkövetkező egy évben a FIDESZ támogatottsága lényegesen nem fog csökkenni. A sikeres propagandának köszönhetően a lakosság nagy része zokszó nélkül viseli majd az egyre fokozódó terheket. Nem fogják fel, hogy mindazok a gazdasági intézkedések, amelyeket ma hoz meg a kormány, az a jövőt éli fel. Nem igazán éri még el az ingerküszöböt az a tény, hogy veszélybe kerültek a nyugdíjak. Tévedés ne essen: nem csak a magánnyugdíj pénztárak felett lóg Demoklész kardja, hanem az állami nyugdíjbüdzsé felett is. Igaz, ez utóbbi majd csak 15-20 év múlva lesz érzékelhető, de akkor nagyon. Azaz a most negyven év körüliek nyugdíjba vonulása és ellátása válik kétségessé.
A kormány 2013-ig megteremtette a költségvetés virtuális egyensúlyát. Az egyensúly azért virtuális, mert képes ugyan – számszakilag és papíron – a maastrichti kritériumok teljesítésére, ám az alapzat amire épít, olyan valósággal számol, ami nem létezik. Ez egy látszat siker.
A látszat siker után jönnek majd a 2014-es választások, amelyek kimenetele a fent leírtak alapján ma nem látszik kétségesnek. Azt nem lehet megmondani 2010 novembere végén, hogy 2014-ben is lesz a FIDESZ-nek kétharmados többsége, de azt, hogy megnyeri a választásokat, az nagy biztonsággal állítható. Ebben az esetben ugyanis teljesen irreleváns, hogy a mai ellenzéki pártok hogyan teljesítenek. Csak az arányokon szépíthetnek valamelyest.

A csapda 2018-ban.

Nagy valószínűséggel két választási ciklus után a FIDESZ népszerűsége csökkenni fog. Ennek két oka lehet.
Az első, hogy a gazdaságpolitikája csődöt mond. Ez könnyen bekövetkezhet, tekintettel a világgazdaság jelen állapotára. Nem valószínű, hogy ez eurozóna országai az elkövetkező tíz évben meghaladják az 5 százalékos növekedési szintet. Márpedig, ha azok nem fejlődnek kedvező dinamizmussal, úgy a nyitott magyar gazdaság sem növekedhet a legfőbb gazdasági partnerországok szintjénél gyorsabban.
A népszerűség csökkenés másik oka belpolitikai lehet. A demokratikus intézményrendszerek lebontása előbb-utóbb visszaüt a polgár szintjén is. Az önállóság és a demokratikus lehetőségek korlátozása – ha nem jár kellő életszínvonal emelkedéssel – nem elviselhető a társadalom számára.
Így a be nem váltott ígéretek visszaütnek, a választók elfordulnak a hatalomtól.
Ha az 2018-as választásokat elveszti a FIDESZ, komoly csapdahelyzetbe kerül. Ugyanis mindazok az ellenzéket korlátozó törvények és intézkedések érvényben maradnak, amelyet saját hatalma érdekében hozott. Így ezek a törvények ekkor ellene fordulnak. És nem lesznek megváltoztathatók, hiszen azokhoz – még egy esetleges új alkotmány esetén is – kétharmados többség kell. Ez pedig valószínűtlen eredmény az elkövetkező két évtizedben.

Átgondolatlanság – rövidlátás

Mindezekből következik, hogy a FIDESZ nagy nekibuzdulása, hatalmának bebetonozása érdekében, végül is saját magára üt vissza. Azt hiszem ezt a ma törvényhozói nem gondolták át. Szemük előtt rövid távú – adott esetben néhány hónapos – perspektívák lebegnek, nem igazán foglalkoztatja őket sem saját maguk, sem az ország jövője. Ez utóbbi csak a kommunikációban van jelen, a távlatos politikai és gazdasági gondolkodásban fel sem sejlik.

Most már semmi más dolgunk nincs, mint kivárni az időt.