ELFÁRADTAK AZ AGARAK, VAGY CSAK VISSZAFOGJÁK ŐKET?

Amikor mostanában az újságokat olvassa az ember, vagy csak a híreket hallgatja, eltöprenghet: valóság veszi körül esetleg valami fiction? Mert komolyan venni – sajnos – egyre kevéssé lehet mindazt, ami körülvesz bennünket.
A kormányfő szóvivője megint nagyot alakított. Nem átallotta azt mondani, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke (és mellesleg a Kopits György vezette grénium) pusztán azért kritizálta a FIDESZ-kormány nagyívű gazdasági terveit, mert megsértődött a fizetése kurtítása miatt.
Nem tisztem megvédeni Simor Andrást, és különösen nem szeretnék kutakodni a zsebében. Azt, hogy a kormány milyen mértékben korlátozza havi apanázsát, legyen az ő gondja. Mint átlagember, különösebben nem fogok sírva fakadni a jövedelemcsökkenésen, ám irigy sem vagyok, ha valaki sokat (olyan sokat havonta, amennyit e sorok írója egy év alatt sem zsebel be) keres. Nagy pénz nagy gond.
Igaz, a kis pénz sokszor még nagyobb gondot jelent.
De nem erről szól ez a blog.

Sokkal inkább arról, hogy kiugrik az ügyeletes megmondó és belekiált (na jó, nem kiált, csak mond) a nagy nyilvánosságba egy orbitális sületlenséget.
Feltételezve a szakmai különbséget a megszólaló és az érintett között, nem is várhatunk mást. Ugyanis nem hiszem, hogy a kormányfő szóvivője rendelkezik azzal az apparátussal, amely a bankelnök rendelkezésére áll, ha éppen a gazdasági folyamatok elemzéséről és várható prognosztizálásáról van szó. De láthatóan nem is kell neki. Elég csak a néhány lesajnáló, dehonesztáló kijelentés. Ezt majd felkapja a média, és a „zemberek” máris megtudják, hogy a költségvetési kötözködés mögött mindössze csak piszlicsáré, szóra sem érdemes indokok állnak.
Erre már én is felkaptam a fejem. Kikérem magamnak, hogy ennyire hülyének nézzenek. Miből gondolja – és egyáltalán, hogy meri feltételezni – bármely politikus, szóvivő, hogy az állampolgár ostoba, képtelen felfogni a hírekben szereplő tényeket?
Miből gondolja bármely politikai szereplő, hogy a tények – ha arról mást állít – majd megváltoznak és illedelmesen beilleszkednek a hagymázos elképzelések közé?
Persze a szóvivő törekszik erre, de azt hiszem egyre kevesebb sikerrel.

Az agarak futnak. Gyorsak is, ha húzzák előttük a műnyulat. Fogadni is lehet rájuk. Amelyik a leggyorsabb, az hozza a legtöbb pénzt. Ez azonban csak a versenypályán igaz.
Politikai agaraink nyargalászása láthatóan ma több veszteséget produkál, mint nyereséget. A bukmékerek pedig már nem is fogadnak rájuk.



Valami változás van — Elszólások szakmányban

Nem állítom, hogy gyökeres, de szemmel látható és érzékelhető, még akkor is, ha ma még suta fogásokkal igyekeznek azokat leplezni. Egy re többször szólja el magát egy-egy prominens. Most legutóbb éppen a kormányfő. Orbán Viktor a parlamentben.
„Azt is tudja mindenki, hogy így egy gazdaságot irányítani nem lehet. Ezek megoldják a költségvetés gondjait, a közteherviselés anomáliáit 2010-re, 2011-re és 2012-re, de hosszabb távon nem ez a normális működése egy gazdaságnak. Hosszabb távon egy közteherviselési modellt kell kialakítani. Mi erre készen állunk” – jelentette ki.
Most ne menjünk bele a társadalmi konszenzusok kialakításának rejtelmeibe, mert az egy nagyobb – kötetnyi – tanulmányt is kitenne. Az érdekes ebben a beismerés. Azaz, hogy így nem lehet gazdaságot irányítani.
Orbán Viktorék tehát felismerték a falat. Felismerték azokat a korlátokat, amelyek között manőverezhetnek. A korlátok egyszerre hazaiak és külföldiek, európaiak és tengeren túliak.
Ide lehet idézni a legutóbbi napokban megjelent – hazánkkal foglalkozó – elemzéseket, értékeléseket és publicisztikákat. A hatalom rádöbbent, mert rá kellett döbbennie, nincs korlátlan hatalma a valóság felett.
Ami pedig az objektív körülményeknél is érdekesebb:

Repedések az egyetértésen?

Több elszórt cikk is foglalkozott mostanában azzal a – szintén nem publikus, sőt takargatni való – ténnyel, hogy a kormányzópárton belül is egyre több az egyet nem értés.

Legutóbb az oktatáspolitika adta az alkalmat arra, hogy a FIDESZ szakpolitikusai gyökeresen ellentétes nézeteiket hangoztassák. Hoffmann Rózsának a FIDESZ-közeli szakértők sem jósolnak nagy jövőt, amióta Pokorny Zoltán keresetlen szavakkal kritizálta felsőoktatási terveit.
Nemrég Gombár Csaba elemezte a kormányzópárt politikáját, és jelezte, egyre több olyan kormányközeli és támogató szakértővel találkozik, akik csak kényszeredetten, „torkot köszörülve” tudják védelmezni, magyarázni a mostani politikai, gazdasági ámokfutást.

Orbán Viktor a választások másnapján a szekrényekből kieső csontvázakat vizionált. Majd kiderült, hogy a szerényekben csak iratok vannak. (Na maximum egy kis uzsonna maradék.)
Ám most azt látjuk, hogy saját maguk teremtette rémlények járnak körtáncot. Olyan víziókat elevenítenek fel, amelyek szelleme nagyon rossz érzéseket kelt mind a hazai mind a nemzetközi közvéleményben. Ezek a csontvázak, ha sokáig grasszálnak, még azt a támogatottságát is eltáncolják a kormánynak, amit ma beton keménynek tart.

A politika a támogatás tekintetében olyan, mint a gát. Kívülről szilárdnak látszik, ám ha csak egy kis repedés jelenik meg benne, oda az állékonysága. A repedés egyre tágul, a víz pedig átszakítja, és elmossa, mintha ott sem lett volna.