TILTAKOZÁS — FALRA HÁNYT BORSÓ

Néhány ezer ember gyűlt össze tegnap a Pollack Mihály téren. Szerény számításom szerint – amely a terület és az ott jelen levők sűrűségére alapozott – 6-6500 fő lehetett jelen. Ahogy mondani szokták, mindenki ott volt, aki számít. Na, nem a hatalom szempontjából, hanem a demokratikus elkötelezettség okán.

Nézve a résztvevők összetételét, hallgatva az érzelmektől sem mentes megszólalásokat, hiányérzetem támadt. A tüntetők ugyanis – láthatóan – az idősebb korosztályokból, a derékhadból, rekrutálódtak. A többséghez képes elenyésző volt a fiatalok arcok száma.
Vajon miért nem érzik fontosnak a harmincas-negyvenes korosztály tagjai, hogy kiálljanak a demokratikus értékek mellett?

A kérdésre a válasz – szerintem – igen összetett.

A ma harmincasai a rendszerváltáskor még kicsiny gyermekek voltak. Számukra a szabadság evidencia. Abban szocializálódtak, hogy szabadságjogaik természetesek, azok nem megkérdőjelezhetők. Azok vannak, élnek is velük, mint a legtermészetesebb, a civil, szuverén élethez szükséges körülménnyel. A középkorosztály nem tudja – mert nincs róla tapasztalata –, hogy milyen egy diktatúrában, majd később egy fellazult, de végső soron mégiscsak tekintélyuralmi rendszerben élni.

A szabadság számukra ugyanolyan, mint a levegő, nélküle nem létezik normális élet. Ha elfogy a levegő, akkor kezdődik a fuldoklás, amely valamiféle reakciót vált ki, menekülési ösztönt. Így van ez a társadalommal is. Ha elfogy a szabadság levegője, úgy az változásokat generál a társadalomban. Láthattuk ezt Európában az elmúlt évtizedekben.
A mai fiatal generáció még nem érzi az oxigén hiányát. Erre az idősebbek érzékenyebbek. A mostani hatalom intézkedéseiben képesek felismerni a megvonás tüneteit. Felismerik a technikát, tudják, hogy a látszólag demokratikus máz alatt miként épülhet ki az általános demokratikus deficit.
A mai fiataloknak természetes, hogy megállás nélkül szelheti át kocsijával a kontinenst. Nem gátolja senki és semmi. Mozgásába, döntéseibe Európában nem szól bele a hatalom — még.
Az idősebbek, ha feltűnik a már rég kiürített határállomás Hegyeshalomnál, még mindig reflexszerűen nyúlnak a zsebük felé, megvan-e az úti okmány. Átfut az agyukon, hogy rendben lesz-e minden a határon.
A tüntető generáció – 40-esek 60-asok – tudja, hogy mit veszíthet. van összehasonlítási alapja. Tudja, hogy az általa kiküzdött szabadság és demokrácia mekkora veszélyben van.
Igaz az is – ha már a fiatalabbak hiányáról beszélünk –, hogy a mai fiatalok sokkal nagyobb nyomásnak vannak kitéve a hétköznapokban, mint szüleik generációja. A hétköznapok problémái, munkahely, családlapítás, anyagi és szakmai előmenetel ma nagyobb kihívást jelent, mint egy negyedszázaddal ezelőtt.

A hatalom pedig minden lehetőséget megragad, hogy ezt a korosztályt távol tartsa a politikától. Adminisztratív intézkedések sorozatával korlátozza – közvetetten – aktivitásukat. A demokratikus álca alatt – amely „jogilag” biztosít minden alapvető jogot – egzisztenciális veszélyeztetéssel korlátozza az egyének demokratikus aktivitását. Az állami alkalmazottaknak részben előírásokkal korlátozza a közszereplését, a privát szférában dolgozóknál pedig a munka törvénykönyve és más jogszabályok alapján korlátozza az érdekérvényesítést.
A légkört, amit kialakít, a „fortélyos félelem” igazgatja. Azaz a középgeneráció kétszer is meggondolja, hogy megjelenjen-e egy demonstráción, mert könnyen azzal szembesülhet, emiatt bocsátják el munkahelyéről, lehetetlenítik el egzisztenciálisan. És nincs hová fordulnia, mert ha „bizalomvesztés” okán mondanak fel az alkalmazottnak, az „törvényes”, fellebbezésnek helye nincs.
Így a hatalom kényelmesen él (vissza) azzal a helyzettel, amelyet az egyébként is antidemokratikus magyar választási rendszer létrehozott 2010 tavaszán.
Mert azt azért ne feledjük a parlamenti kétharmad csak a „választási matematikának” köszönhető. A választók – akiknek több mint harmada nem ment el szavazni – fele jutatta hatalomra a mostani kormányzó pártot. Ez még a legnagyobb jóindulattal sem tekinthető a társadalom túlnyomó többségének. Ez a helyzetet használja most ki a politikai gátlásokat nem ismerő – a demokrácia játékszabályait sutba vágva – mai hatalom.
A demokrácia és a szabadság oxigénje azonban egyre fogy. Ennek pedig súlyos következményei lesznek!
Fulladozni kezd a társadalom, és ez – tanulva az eddigi történelemből – szélsőséges reakciókat gerjeszthet. Nincs más megoldás: vissza kell állítani a demokráciát.