PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ — MINT A KISGÖMBÖC

A hírek szerint megszűnik a négynapos autópálya matrica. Sőt a kormány azt is tervezi, hogy más útvonalakon is úthasználati díjat szedne, sőt az üzemanyag árába új fizetendőt épít be, a karbantartási díjat.
Money, money, money… énekelte Lisa Minelli és Joel Grey a Kabaré című filmben, vagy aki ezt nem látta, annak ajánlom az ABBA hasonló című számát. Miért is e két ajánlás?

A kormány újabb adójellegű fizetendőt vet ki polgáraira. Fene nagy étvágya van ennek a kis gömböcnek!
Hogy mi a probléma, azt ma lassan minden állampolgár, jól meghatározható módon, érzi a pénztárcáján. Az átlagember meg csak csodálkozik, mint Alizka a meseországban.
Két dolgon háborodik fel:

Elsőként azon, hogy totálisan hülyének nézi a mai hatalom. A mindent elöntő kormányzati (félre) tájékoztatás, kommunikáció által felvázolt rózsaszín jövőkép, nem csak szeplős (mert a macska beleszart a ventillátorba), hanem antagonisztikus ellentétben van a polgárok által érzékelt valósággal. Márpedig az egyszeri „zember” hall valamit (MTV, HírTv, EchoTV és társaik) olvas valamit (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap stb.) és közben azt veszi észre, hogy az írott, mondott tartalmak nincsenek összhangban azzal, amit megél. Fejlődünk, hallja a gazdasági minisztertől, az IMF-megállapodás a kibontakozáshoz kellő „védőernyő”. Ugyanakkor tegnap bocsátották el legközelebbi ismerősét, mert a cég, amely alkalmazta, képtelen kigazdálkodni a kormány által kikényszerített béremelést.

Napi vásárlásai közepette – különösen most karácsony előtt – azon veszi észre magát, hogy az e havi költése valahogy többre sikeredett, mint tervezte. Pedig nem vett semmivel sem többet, mint egy hónappal ezelőtt. Mindössze az árak kúsztak feljebb, az ÁFA lett magasabb.
Ezek után akaratlanul is összehasonlítja a leírtakat a tapasztaltakkal, és komolyan gondolkodóba esik. Mivel saját magával elfogult, így nem kétséges, hogy kit tekint hülyének.

A másodszori felháborodásának tárgya pedig az, hogy a hatalomtól, amelyre voksát adta, attól nem azt várja el, hogy elherdálja a nehéz munkával megtermelt javait, hanem azt, hogy okosan gazdálkodjon.
Az a gondolkodó állampolgárok többsége már 2010 közepén tudta, hogy a kormányzat „gazdaságpolitikájának” nem lesz hosszú élete — és lőn! Az egykulcsos adórendszer (az általa ütött költségvetési hiánnyal), a nem ortodox módszerek alkalmazása egyértelműen kudarcra volt(van) ítélve. Mindezt megtetézte a nyugdíj megtakarítások eltapsolása, a különadók a különböző szektorokra, amelyek megfizetése végül is a polgárok nyakába szakadt.
Az „országmentő” intézkedések – devizaadósok megsegítése, a végtörlesztés erőltetése, az ócsai telep építése – látszólag bizonyítják a kormány „szociális érzékenységét”, ám ha jól figyelünk az adatokra és a rendelkezésre álló forrásokra, egy-kettőre rájövünk: óriási átverés az egész. Hiszen a több mint háromszázezer devizaadós közül mindössze néhány tízezren segít. A többi pedig mehet a hóra!
Ennek a kormánynak jelen pillanatban egyetlen érzékelhető gazdaságpolitikája van: a lehető legnagyobb összeget kifacsarni a társadalomból, kompenzálva saját bornírt döntéseinek következményeit. Kórusban énekelgetik: Money, money, money. Csak azt nem látják, hogy ez nem a gazdag emberek világa.

A kudarc napról napra növekszik. A kormány pedig semmitől sem zavartatva áll a vártán. nem átallja a nemzetgazdasági miniszter hülyeségekkel traktálni Európa egyik legbefolyásosabb (és tán legtájékozottabb) pénzügyi politikusát. A Matolcsy által felvázolt képről minden negyedéves hallgató tudja az egyetemen, hogy semmiféle alappal nem rendelkezik, azon kívül, hogy a miniszter főnöke egyszer elkottyantotta, hogy merjünk nagyot álmodni.
Ezt kapjuk ettől a kormánytól. Okos intézkedések helyett ostoba álmok.
Ideje már felébredni! Ha nem a kormánynak, akkor a polgároknak!