2010. július 23., péntek

„Riszálom így, úgy is…, riszálom így is, úgy is”


Hazánk miniszterelnöke megtartotta „évadzáró” beszédét. Előtte azonban eleget tett egy berlini meghívásnak. Mindkét helyen komoly, nagy ívű beszédet tartott, hosszút! — hogy honnan, mely elődjétől vette a mintát rejtély (vagy talán mégsem?).
Tegyük egymás mellé a 72 óra alatt elhangzott beszédek részleteit, és próbáljuk meg értelmezni, kihámozni belőle, hogy a Nemzeti Együttműködés főkoordinátora mit is szeretne.
Nem könnyű, de hazánkban azért elegendően nagy hagyománya van a „sorok közötti” olvasásnak” – úgy látszik ennek is újra eljött az ideje.
Lássuk a medvét!
Berlin 2010. július 20-a: a Német Külügyi Társaság meghívására miniszterelnökünk előadást tart hazánk gazdasági, politikai helyzetéről az új kormány céljairól és törekvéseiről. A lehetőségeit a miniszterelnök úgy foglalja össze, hogy „…úgy kell mozognom, mint elefántnak a porcelánboltban”.
Ugyanakkor – tekintetbe véve az IMF-el és az EU illetékeseivel folytatott budapesti tárgyalásokról megjelent nyilatkozatok hangnemét – egészen más hangnemet ütött meg pénzügyi és gazdasági kapcsolatokat és hazánk vállalásait illetően. Nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen állapotban – szerinte igen rosszban – vette át az ország irányítását, ám ehhez képest az elmúlt hónapok alatt döntő változásokat. Ugyanakkor Berlinből üzente a valutaalapnak, köszöni a mentőcsomagot, amely kihúzta az országot a bajból.
Arra most ne vesztegessünk időt, hogy berlini meghívóinak mit nyilatkozott a hazai szélsőségekről és azok kezeléséről. Elegendő annyi, hogy Európát okolta az egész kontinensen tapasztalható jobbratolódás miatt.
Budapest, 2010. július 22. A parlament ülésszakának utolsó napja, a nyári szünet előtt, a kormányfő felszólalásával kezdődött. (Várt is rá az egész T.Ház csaknem egy órát.) A zárójelhez csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy a protokollosok és a programszervezők sem álltak a helyzet magaslatán!
Ledöntötték a tabukat – hangsúlyozta OV –, hozzányúltak a bankokhoz, és már olyan erősek, hogy nem kérnek az IMF támogatásából sem, mert az októberben lejáró hitelszerződés megújításáról szó sem esett. Mindez az „józan ész” égisze alatt.
Mondott persze a miniszterelnök ennél ütősebbet is, miszerint: „kijelenthetjük, hogy a kormányzó erőknek több baloldali szavazója van, mint magának a szocialista pártnak.”
A legaranyosabb az volt, amelyben politológiai és szociológiai hiátusairól tett tanúbizonyságot.
„ A kormány a józan ész nevében arra vállalkozott, hogy ledöntse azokat a tabukat, amelyeket a XX. századi ideológiai viták mutattak.” Többek között eredményként könyvelte el a politikai osztály kisebbítését és az egykulcsos adót. Vége annak az időnek, amikor a bankok diktálnak, amikor a nagyok és ez erősek minden felelősséget az emberekre akarnak hárítani. Szükséges és igazságos, valamint hatékony a bankadó. Leszámoltak a jó erkölcsbe ütköző végkielégítésekkel, a hatalmas rezsiköltségekkel, sőt már nem tabu az elszámoltatás sem.
Továbbá lesz szociális akcióterv is, mert „senkit sem fogunk az út szélén hagyni” – mondotta a miniszterelnök.
Lássuk akkor az értelmezést, a sorok közötti mondanivalót, a buktatókat és csúsztatásokat.
Miután az új kormány 57 nap alatt három jókora pofont kapott, olyanokat, amelyek – ökölvívó kifejezéssel élve – rogyasztóak voltak, rá kellett jönniük, hogy az a fajta politizálás, amit itthon megengedhetnek maguknak a világban nem comme il faut, nem elfogadható. Sem gazdaságilag, sem politikailag.
Berlinben gyorsan visszakozott minden hazai problémával kapcsolatban, és biztosította hallgatóságát, hogy jó fiúként, az EU-ban elfogadott elveknek megfelelően fog kormányozni!
Mit mond ezzel szemben itthon alig több, mint 48 óra elteltével?
Ledöntöttük a tabukat, minden tiltakozás, jó tanács ellenére kikezdünk a bankokkal, kockáztatva a jövő hitelezésének folyamatosságát, amely a gazdasági kilábalás egyik tartópillére.
Az IMF-ről szó sem esik! Ez pedig azt jelenti, hogy az artista kötél és védőháló nélkül ugorja a szaltó mortálét a kupolában. Megeshet, hogy leesik, kitöri a nyakát, ám ezt nem tudja megakadályozni senki!
Kínos nem tudás állhat egy-két kijelentése mögött. No, jó, megengedően tételezzük fel, hogy a beszédírójának vannak hiátusai. Ugyanis azzal, hogy a képviselők – parlamenti és önkormányzati – számát lecsökkenti, az nem jelenti azt, hogy lecsökkentette a politikai osztályt. El kellett volna olvasni Szelényi Iván idevonatkozó műveit.
Hasonló derűt keltő, hogy a XX. század ideológiai vitáit meghaladja. Velős mondás! Sajnos több probléma van vele. Egyrészt a manapság használatos politikai ideológiák keletkezési ideje a XVII-XIX. század, másrészt pedig koránt sincs vége ezeknek. Sőt új politikai (filozófiai megközelítések) vannak születőben, főként ökológiai, szociológiai alapokon (itt nincs módunk ezek részletezésére a terjedelem miatt). Egy azonban biztos, nem az úgynevezett „centrális erőtér” az új politikai ideológia. Az nem más, mint a hatalomgyakorlás egy módszere.
Orbán Viktor nagy bajban lesz. Ugyanis nem elég jó sakkjátékos. Ez utóbbi ugyanis legalább öt lépére előre gondolkodik, tervez. A jövő évi büdzsé megalkotásában saját korábbi politikája akadályozza. Nem tud hitelesen hozzányúlni a nagy elosztórendszerek reformjához – ami biztosítaná 2011-re a három százalékos deficit cél elérését –, mert az saját maga akadályozta meg két évvel ezelőtt.
Ahelyett, hogy hagyta volna a korábbi kormányoknak elvégezni a „piszkos munkát”, nem ezt tette, hanem megakadályozta azt. Ezzel ugyan nyert egy csatát: tömegtámogatása megnőtt, ami választási győzelemhez vezetett. Ám vesztésre áll a háborúban, mert ma nem lépheti meg az elkerülhetetlen átalakításokat.
Két eset van: vagy kockáztatja politikai támogatottságát és végrehajtja a reformokat, vagy sodródik tovább populista politikájának árján, ám ekkor nem képes eleget tenni az országgal szemben támasztott követelményeknek.
Nincs más választása most, mint táncolni, mint a „Madagaszkár” csíkosfarkú makijai, elvonva a figyelmet a lényegről: „riszálom így is, úgy is… riszálom így is, úgy is.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése