Critical Mass — Kritikán aluli!

Elöljáróban szeretnék leszögezni egy nagyon lényeges tényt: én magam is amellett vagyok, hogy a városi közlekedésben a kerékpározás egyfajta alternatív megoldást jelenthet. Megoldás lehet a környezetvédelem szempontjából (kevés a légszennyezés), megoldás lehet a gyors, városi helyváltoztatásban.
A kerékpározás jelen helyzete – különösen a KRESZ módosítása után – kaotikussá vált az elmúlt hónapokban.

Ezen csak átfogó szabályozással lehet segíteni, olyannak, amely – preferenciák fenntartásával a kerékpárosok javára – megnyugtatóan képes kezelni a gyalogos-kerékpáros-autós „hármasság” érdekeit és közlekedési szokásait.


Vegyük sorra a problémákat:
1. A kerékpár és a segédmotoros kerékpárok (robogók) besorolása a járművek között, nyilvántartásuk és biztosításuk.
2. A kerékpárutak jellemzői és forgalmi rendjük.
3. A kerékpárút nélküli területeken a kerékpáros forgalom.
4. Gyalogosok és kerékpárosok.
5. Kerékpárosok és autósok.
6. A közlekedésben résztvevők fegyelme.
A kerékpárok és segédmotoros kerékpárok ma gyakorlatilag regisztráció nélkül közlekednek. A kerékpárosok és a kismotorok vezetőitől gyakorlatilag senki sem követeli meg még a legelemibb közlekedési ismereteket sem. Bemegyek a plázába és megveszem az 1- 18, vagy több sebességes kerékpárom és már hajthatok is vele a forgalomban, akár 25-30 km/órás sebességgel.
Egyetlen egy előírás van, amit be kell tartanom: legyek a kerékpáron világítás, rajtam pedig „láthatósági” mellény. Hajtanak is a kerékpárosok, mint a nyüvec!
Egész addig nincs is ezzel semmi baj, míg baleset nem történik. Mert a járdán felfestett kerékpárúton bizony többször előfordult már, hogy fellöktek egy-egy gyalogost. Ilyenkor, ha komolyabb sérülést szenved a gyalogos, nincs, aki kárát megtérítse, hiszen a kerékpáros nem rendelkezik kötelező felelősség biztosítással.
Ugyanez a helyzet áll elő akkor – és ennek tanúja voltam –, amikor a tilos jelzésnél várakozó gépkocsik mellett elhúzó kerékpáros a pedállal végigkarcolta két személygépkocsi oldalát is. A kerékpáros eltűnt a forgalomban a két károsult autós pedig – nyomdafestéket nem tűrő szavakkal –ostorozta a felelőtlen bringást. (Itt és szerényen jegyzem meg, hogy egy kocsi jobb oldalának az újrafényezése meghaladja egy közepes minőségű kerékpár árát!) Mindezt pedig tehetik a kerékpárral közlekedők, mert ha nem azonosíthatók, ilyen esetekben az afférok áldozatai tehetetlenek.
Ugyanez vonatkozik a mopedekre és kisrobogókra is, amelyek rendszám nélkül közlekedhetnek.
A kerékpárutak – dacára annak, hogy több éve beszélünk fejlesztésük szükségességéről – pedig igen gyenge állapotban vannak a fővárosban és vidéken is. Ne említsük azokat a „fejlesztéseket”, amelyeket nagy hűhó mellett – propagandisztikus eseményként – átadtak az elmúlt években, például az Andrássy úton. A járda és a parkoló autók közé beékelt, „demszky púpokkal” védett „kerékpárút” az igazi totális megcsúfolása.
A kerékpáros társadalom – egyébként joggal – harcol azért, hogy európai minőségű városi kerékpárutak épüljenek a városokban (és vidéken, a városok, települések között is).


Ilyen nincs nálunk!
Ez Amszterdam →

Mindennek egy (illetve több) bökkenője van. Budapest útjai – különösen a belső kerületekben – nem alkalmasak arra, hogy a jelenlegi forgalmi rendjük fenntartása mellett kerékpárút létesüljön rajtuk.
Egyrészt keskenyek, a kétirányú forgalom is csak nehezen fenntartható némelyiken. Fizikailag nincs hely a kerékpárok számára. Az egyirányúsítás pedig nem mindenütt megoldható.
Kerékpárút nélkül kell a forgalmat megoldani még nagyon hosszú ideig. Ennek pedig egyetlen módja van: a kerékpárosokat integrálni kell a forgalomba egyenrangú szereplőként. Ám ha egyenrangúként tekintünk rájuk, akkor jogosan vetődik fel a kívánalom: alkalmazkodjanak a közlekedés rendjéhez és szabályaihoz. Azaz a korábbi előírásoknak megfelelően – saját maguk és mások védelmében – az út menetirány szerinti jobb oldalán közlekedjenek, betartva a táblák és lámpák jelzéseit. (Ez persze azt igényelné, hogy a kerékpáros megtanulja a KRESZT — ami szerintem nem nagy kívánalom!)
Így joggal tartanának igényt arra, hogy a közlekedés más résztvevői is respektálják őket.
A gyalogjárdán kijelölt kerékpárutak esetében pedig a kerékpárosnak kell nagyobb figyelemmel lennie a gyalogosokra. Egész egyszerűen a városi alapzajban nem hallható a hátulról közelítő bicikli! A gyengén látó vagy hallássérült (siket) gyalogosokról már nem is beszélünk!
Mindez azt is jelenti, hogy a kerékpárosok közlekedési morálját is fel kellene emelni legalább az autósok szintjére (Bár ezzel szerintem keveset követelek, tekintettel az utóbbiak szokásaira és szabálykövetési attitűdjeire).
A legtöbb affér a kerékpárosok és az autósok között adódik. Nem igazán áll meg a bringásoktól sokszor hallott indok, miszerint a gépkocsivezetők agresszívak, leszorítják őket az útról, stb. Ha egy kerékpáros fegyelmezetten halad az úton (nem a sáv kellős közepén kacskaringózik), akkor az esetek 99 százalékában nincs semmi baj! A konfliktusok általában akkor keletkeznek, ha a kerékpáros irányjelzés nélkül vált sávot, indokolatlanul halad középen, lefogva ezzel a forgalom tempóját… és még sorolhatnánk a mindennapi példákat.
Egyet kell érteni abban, hogy mindenki tartsa be a rá vonatkozó szabályokat, és ebben az esetben lehet közlekedni.
Fegyelmezett magatartást követel a nagyvárosi közlekedés mindenkitől. Persze könnyebb ezt mondani, mint betartani! Mégis: amíg nem lesznek források az önálló kerékpáros közlekedés infrastruktúrájának kiépítésére, addig nem marad más megoldás.