http://nepszava.com/index.php. Kíváncsi olvasóim most nyomban tekintsék meg!
Már csak azért is, mert általában a magyar emigrációt sok mindennel meg lehetett vádolni az elmúlt esztendőkben, csak azzal nem, hogy elfogultak lettek volna a „baloldali kormányzatokkal”.
Kivesézve a weblapot néhány magyar – határozottan demokratikus elkötelezettségű, de nem feltétlen „baloldali” – szerzővel találkozhatunk.
Ez az egész, úgy önmagában, és kommunikációs korunk körülményei között, nem is volna érdekes, hiszen ma már az információban nincsenek határok (vagy ha vannak, azok elég légiesek, áttörhetők).
Ami mégis megérdemel néhány gondolatot az az, hogy a mostani kormány szentül hiszi, hogy amit itthon végbevisz, az „házon belül” marad.
Nem számol azzal, hogy ma már nincsenek határok – pedig erre rádöbbenhetett volna akkor, amikor két prominensének kisebb és nagyobb nyilvánosság előtt elejtett szavai megrengették a budapesti tőzsdét és a forint árfolyamát –, cselekedetei, nyilatkozatai, politikája a világ nyilvánossága előtt zajlik.
Nem lehetséges kettős politikát folytatni, egyet „hazai használatra” a másikat pedig a nemzetközi közvéleménynek, üzleti és politikai köröknek címezve. Ez csak azt eredményezheti, hogy a Magyar Köztársaság kormánya – élén a miniszterelnökkel – hitelét veszti, komolytalanná válik. Ennél nagyobb veszély pedig ebben a képlékeny gazdasági helyzetben nem fenyegethet minket.
Elgondolkodtatja a világpénzügyi piacait és vezető politikusait. Mit is akar valójában a magyar kormányzat? Melyik megnyilvánulásának higgyenek?
Annak, amely a nemzetközi fórumokon biztosítja a partnereket arról, hogy a vállalásaikat teljesítik és igyekeznek olyan gazdaság és belpolitikát megvalósítani, amely „EU-konform”, vagy annak, amely negligálja a nemzetközi fórumokat és szembe megy az európai kibontakozási politikával.
Ne higgyük, hogy a nemzetközi politikai elemzők elfeledték a mostani miniszterelnök korábbi (ellenzéki) megnyilvánulásait, a tusnádfürdői elemzéseket és víziókat. (Pl.: „…van élet az Eu-n kívül is!”)
Mi (magyarok, általában) meg vagyunk győződve arról, hogy egy okos, alkalmazkodni képes nemzet vagyunk. Van is ebben valami, hiszen már több mint ezer éve éljük át és túl a Kárpát-medence viharait. Büszkék vagyunk arra, hogy számos tudósunk kapta meg a Nobel-díjat. Csak azt feledjük el, hogy az egyetlen Szentgyörgyi Albert kivételével, mindegyik külföldön végzett munkássága – kutatása, eredményei – alapján vált kitüntetetté. Nem igazán dicsekedhetünk azzal, hogy kitűnő elméinknek kiemelkedő mozgásteret biztosítunk itthon!
Gyakran idézzük azt az amerikai mondást, miszerint „a magyart arról lehet megismerni, hogy utánad lép be a fogóajtón és előtted lép ki”. Ezt szeretjük úgy interpretálni, hogy milyen „ügyesek” vagyunk. Az eredeti mondás azonban ennél sokkal pejoratívabb, arról szól, hogy bizony hajlamosak vagyunk törtetni, a szabályokat áthágni, nem figyelni környezetünkre.
Azt kellene már egyszer eldönteni, hogy miként szemléljük saját magunkat!
Képesek vagyunk-e „kívülről nézni” magunkat, elfogadni mások véleményét, vagy megmaradunk annál a korántsem valós, illuzórikus képnél, amelyet olyan szépen felépítgettünk hamis nemzettudatból és eltorzított történelmi tényekből.
Ha ezt el tudjuk egyszer dönteni – és politikusaink is eszerint cselekszenek –, akkor kiderül, hogy híresek vagyunk-e vagy hírhedtek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése