Szinte a sokat emlegetett állatorvosi lóhoz hasonlatos állapot alakult ki az utcánkban, mert az Önkormányzat városközpont rehabilitációt hajt végre. A részletek megtalálhatók a második kerület honlapján az alábbi link alatt: (http://www.masodikkerulet.hu/data/cms64861/ATT_2009_06_25_testuleti_ulesre.pdf.
Ebből fakadóan korlátozták az utca forgalmát a következő táblacsokorral: fentről lefelé: megállni tilos, zsákutca, behajtani tilos.
Ez a füzér már önmagában is mosolyt fakaszt minden gépkocsivezető ajkán, feltéve, ha értelmezi a látottakat.
Mert mit is látunk, és mit is jelent mindez:
1. „Megállni tilos” tábla azt jelzi, hogy az adott utca (rész) menetirány szerinti oldalán nem állhatunk meg gépjárművel.
2. „Zsákutca” jelentése: a végén nincs hova menni!
3. „Behajtani tilos” jelentése: az utca egyirányú, a tábla felől gépjárművel a behajtás tilos.
Mi a baj e kis csokorral?
Mindössze az, hogy egymásnak, ha nem is ellentmondanak, de zavarják az értelmezhetőséget. Nem lehet kitenni valamelyik táblát! A „Behajtani tilosat” azért nem, mert ha zsákutca, akkor az nem lehet egyirányú! (Mert akkor azok sem hajthatnának be, akik ott laknak. Egy zsákutca elvileg nagyon hosszú is lehet!)
Vagy nem kell kitenni a „Zsákutca” táblát, hiszen a Behajtani tilos úgyis megakadályozza a bejövő forgalmat.
„Megállni tilos” táblának még a zsákutca esetében is van értelme, ezzel nincs baj!
A gyakorlatban hogyan működik mindez?
A gépkocsivezetők 80 százaléka (20 gépkocsiból 17 – saját megfigyelés) minden további nélkül behajt a lezárt részre, és mintegy 100 méter megtétele után szembesül azzal, hogy egy kerítés állja az útját. Ilyenkor komoly szidalmak árán megfordul. Mivel a korábban érkezők a megállni tilos tábla ellenére az utca mindkét oldalán parkolnak, ez a manőver bizony komoly kormányforgatást és többszöri tolatást igényel (a kocsi nagyságától függően).
Mindezt azt mutatja, hogy állampolgári fegyelmünkkel alapvető problémák vannak! A kitett táblák (most függetlenül attól, hogy ésszerűen történi-e ez) valamely szabályok betartását követelik meg! Az esetek túlnyomó részében ezeket nem vesszük figyelembe, mert úgy gondoljuk, hogy a szabályok ránk nem vonatkoznak!
Az a teljesen hibás képzetünk alakult ki, hogy a szabadság körülményei között semmilyen korlátozást nem kell eltűrnünk, semmilyen szabályokhoz nem kell tartani magunkat.
Ezt az érzetet erősíti, sajnos, az a minta is, amelyet politikusaink mutatnak. (Törvények nyílt vagy burkolt átlépése, mondván, hogy a hatalomban levőknek még ehhez is „joguk” van. Lásd: kordonbontás, korrupció, hivatali hatalommal való üzérkedés, és még folytathatnánk a sort.)
E minta alapján a „kisember” is megenged magának kisebb nagyobb törvénytelenségeket, normaszegéseket.
Ez pedig a társadalom eróziójához, a demokrácia megcsúfolásához vezet. A demokrácia, a szabadság ugyanis nem parttalan, nem szabadosság. A demokrácia a fegyelem állapota, amelyben az egyén és csoport szabadsága addig terjed, amíg azzal nem sért más egyéneket vagy csoportokat. A társadalom pedig a harmonikus működése (az együttélés) érdekében szabályokat alkot. Ezek írottak, szankcionáltak, vagy íratlanok és közösségi, egyéni szankciókat vonnak maguk után (ez utóbbit nevezzük nemes egyszerűséggel közerkölcsnek).
Ez a kis mindennapi jelenség megmutatja azt, hogy az átlagpolgár miként viselkedik, milyen a közerkölcse. Bátran kijelenthetjük: siralmas.
Az olvasók természetesen kivételek! A példabeszédet – mint az inget – az veszi magára, akié! Attól pedig elvárható, hogy változtasson! Mindannyiunk és a maga érdekében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése