BOLDOG ÚJ ÉVET — HA LEHET RENDSZERVÁLTÁSSAL

Minden olvasómnak kívánok az előzőnél boldogabb új évet, de ha jobban belegondolok, nem igen van rá esély. Elég csak végigböngészni a netet, hogy milyen megszorítások, új adók és díjak zúdulnak a nyakunkba. Ezt nem igazán kompenzálja az előrejelzés, miszerint alacsony lesz az infláció. Ez utóbbi szerintem csak egy álom a kormányzat részéről, hiszen a forint árfolyama ismét elszabadulóban van, ami persze azt jelenti, hogy szinte minden drágább lesz.

Érthető persze a tömegek kiábrándulása, ám ahogyan ezt kezelik, az azért magán viseli kis országunk összes jellemzőjét. Már régóta ismert a mondás a „magyar átokról”, ami azt jelenti, hogy jelentős döntések előtt soha nem volt összhang az országban.

Most is ezzel nézünk szembe.

Forrás: Internet

Elemezzük egy kicsit a helyzetet – próbáljunk meg magunk fölé emelkedni – egy másik nézetből. Adott egy kormánypárt, amely képtelen arra, hogy adekvát válaszokat adjon a kihívásokra. Nem képes kezelni sem a társadalom belső problémáit (szociális, egészségügyi, kulturális ügyek), sem a világban lejátszódó eseményeket. Nem képes felmérni, hogy az ad hoc hozott törvényei és kormányhatározatai milyen következményekkel járnak. Csak egy – tulajdonképpen perifériális – intézkedésük alapján be lehet bizonyítani, hogy saját maguk alatt vágják a fát: ez az üzletek nyitva tartásának korlátozása. Próbáljunk számolni (persze a számok kitaláltak és becsültek): ha egy  multi egy vasárnap 1000 vevőt szolgál ki, a vevők egyenként csak négyezer forint értékben vásárolnak, úgy a napi forgalma négymillió forint. Ennek az ÁFA tartalma: 315 ezer forint. Amennyiben feltételezzük, hogy országos szinten legalább ezer ilyen áruház van, akkor az állam 315 millió forintot dob ki az ablakon naponta. Éves szinten 16380 millió. Ez pedig már ütős összeg, a költségvetés közel 0,01 százaléka. Ennyi pénzből rendbe lehetne szedni a felsőoktatás leégetőbb problémáit. (Azt csak „halkan” teszem hozzá, hogy ha a fenti számok kicsit bővebbek – nyilván van, aki e számokat ismeri –, akkor az állam vesztesége is nagyobb.

Adott tehát egy tulajdonképpen inkompetens kormány.

Ám vele szemben – most tekintsünk el a parlamenti arányoktól, mert az merőben mesterkélt konstrukció, amely nem tükrözi az ország valós politikai megosztottságát – adott egy hasonlóan inkompetens ellenzék is.

A közösségi portálokon osztódással szaporodó ellenzéki csoportocskák (bocsánat mindegyiktől, hogy nem sorolom őket név szerin) alkalmasak arra, hogy ezreket vigyenek ki az utcára, és ott megfelelő módon szidják a kormányt és az elmúlt negyedszázad teljes politikai elitjét:

„2014 végére tagadhatatlanná vált, hogy a magyarországi politikai, gazdasági és értelmiségi elit nem rendelkezik azzal a tudással, látással és eréllyel, ami a kiút záloga lehetne, praktizáló és véleményformáló többségük gondolattalansága, reflektálatlansága és felelőtlensége kiábrándító. A társadalom elfordult a közügyektől, kiábrándult a politikából, az együttműködés és az egymásért tevés értékei elvétve mutatkoznak csak, az atomizálódás és izolálódás folyamatai zajlanak.

MostMi! Most, mert ha most nem, félő, hogy nem éljük már meg, hogy az ország megváltozzon. És mi, azaz mindannyian, akik ezt a változást szeretnénk, mert 25 éve hiába várjuk ennek a munkának az elvégzését azoktól, akik a képviseletünkre jelentkeztek.”

Forrás: Internet - Népszava.hu

Mindenki kifejezi óhaját, hogy le kell váltani a regnáló kormányt, azonban még egyetlen önjelölt „rendszerváltótól” sem halottuk, hogy ezt miként képzeli el, és mi történik tulajdonképpen, ha az óhajtott akció sikeres lenne. Arról nem is beszélve, hogy a csoportok egymással sem nagyon állnak szóba, egyetlen kivétel ez alól, hogy a jelenlegi ellenzéki pártokat egyikük sem látja szívesen.

Ezt támasztja alá a fenti idézet egyik szerzője is a reggeli rádió interjújában, amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan tovább? A válasz erre az volt, hogy „ezt most, jelen pillanatban nem tudjuk megmondani”.

Na, szépen vagyunk! Kivisztek sokakat az utcára, elismétlitek azt, amit egyébként mindenki tud és érez, amiért kimegy tüntetni, ám semmiféle elképzelésetek nincs a megoldásról. Az azért egy kicsit karcsú, hogy: „Szeretnénk azt a felszabadító élményt a téli ünnepek után is újra megélni, hogy nem vagyunk egyedül, hogy sokan és egyre többen vagyunk, akik ki merünk állni, fel merjük emelni a szavunkat a jelenlegi álságos rendszer ellenében, sőt, azt is tudjuk, milyen országban szeretnénk élni helyette: szabad és szolidáris országban.” Ezzel ugyan mindenki egyetérthet, de a hogyanra semmiféle megoldást nem kínál.

A demokratáknak van egy közös jellemzője: a változást csakis demokratikus eszközökkel lehet elérni. Még akkor is, ha a jelen törvényi körülmények nem normálisak, és a hatalom felé lejt a pálya. A nem demokratikus eszközök alkalmazása ugyanis életveszélyes a demokráciára.

Forrás: Internet

Márpedig a polgári demokráciában a pártoké a politikai szerep. Nem a civil szervezeteké, nem a baráti társaságoké, hanem a szervezett pártoké. Ezt azért illenék betartani.

Az utcára vonuló tömegek természetesen nagy nyomást fejthetnek ki a regnáló politikai hatalomra. Még azt is elérhetik, hogy egy-egy intézkedéssel kapcsolatban meghátrálásra késztessék a kormányt. Leváltani azonban nem tudják. Leváltani csak a pártok segítségével, az előrehozott választások kikényszerítésével lehetséges Orbán Viktort és barátait.

A 2014-es választási eredmények is azt mutatták, hogy meg lehet verni ezt a kormánypártot, ha az elégedetlen emberek nyomására összefognak a szereplők (civilek, pártok, mozgalmak).

Az elhatárolódás (egymástól és a pároktól) ez esetben kontraproduktív. Nem vezet sehová, ha minden csoport csak a saját belterjes támogatóira épít. Ugyanis így éppen az a „kritikus tömeg” forgácsolódik szét, ami valóban Orbán bukásához vezethet.

Érdemes lenne erről az önjelölt rendszerváltóknak elgondolkodniuk.

Ceterum censeo OV esse delendum.

IRRACIONALIZMUS — A HATALOM ARROGANCIÁJA

Egy nappal karácsony előtt a parlament irracionális játékot adott elő. A két rendkívüli ülés bizonyította, hogy a jelen hatalom semmilyen racionális elv mentén nem kíván vitatkozni, mi több, semmibe veszi törvényhozó munkáját.

Az elmúlt hónapokban többször felvetődött, hogy a jelen körülmények között a parlamenti ellenzéknek nem kellene részt vennie a törvényalkotás munkájában, ezzel demonstrálva, hogy milyen mélységesen nem ért egyet sem a törvényalkotás módszereivel, sem a hatalomgyakorlás gyakorlatával. Erősíteni látszik ezt a véleményt, hogy bármit is javasolt az elmúlt időszakban az ellenzék azt a kormánypártok gyakorlatilag megfontolás nélkül utasították el.

A felvetett ellenérvekre arrogáns válaszok születtek a hatalom részéről, mintegy negligálva azokat a szavazókat, akik nem rájuk adták voksaikat.

Szokás mondani, hogy a fák nem nőnek az égig. Ez az év már gyakorlatilag elveszett az ellenzék szempontjából. Azok a tömegtüntetések, amelyek – hellyel-közzel – az egész országon végigsöpörtek mégis mutatják a társadalom elégedetlenségét. Nem ezt ígértétek a választások előtt – hangzik a nép ajkáról.

Egy valamit elfelejtünk: nem ígértek semmit. A választások megnyerésekor csak azt mondták, folytatjuk. Ennél rosszabb üzenetük nem is lehetett! És még csodálkoznak, hogy ha ezrek vonultak az utcára.

Az elkövetkező év sem lesz jobb a hatalomgyakorlás szempontjából. Ugyanilyen irracionális döntések születnek majd. Mert ez a hatalom – és képviselőik – mérhetetlen módon kisszerű és ostoba. Futball hasonlattal élve: nem látnak a pályán. Nem képesek felmérni intézkedéseik következményeit. Nem is tehetik, hiszen a teljes szellemi holdudvarukat leamortizálták. Akik meg most ott sertepertélnek a hatalom körül ilyen-olyan pozíciókban, azok az elmúlt negyedszázadban a közigazgatás és a politika közelébe se kerülhettek alkalmatlanság miatt.

Egyetlen dologban tartják még valamennyire professzionális gyakorlatukat, a kommunikációjukban (lánynevén: politikai propaganda, néphülyítés). Ám, tevékenységük e szegmense is kezd erodálódni. Gondoljunk csak a FIDESZ-KDNP-n belüli ellentétekre.

Forrás: Internet - Véleményvezér

A fentiek miatt aztán csodálkoznak a külvilág (Unió és az USA) reakcióin, és mint elefántok a porcelánboltban törnek-zúznak nagy igyekezetükben. Csak az a baj, hogy ez az igyekezet – mivel nem párosul tudással – hatalmas károkat okoz az országnak. De ezt nem képesek belátni, meg önnön nagyszerűségüktől elvakítva saját maguk is elhiszik, hogy tévedhetetlenek és csak az a jó, ami maguk tesznek. Minden kétkedést, és jóindulatú figyelmeztetést elutasítanak, és támadásnak fogják fel.

Olyanok, mint a cigány vak lova, amikor nekimegy a kerítésnek: Nem vak az, csak bátor! – mentegeti a gazdája.

Lesz a tömegnek dolga a jövő évben is!

De addig kívánok minden olvasómnak kellemes karácsonyt. A boldog új évet meg teremtsük meg magunknak!

Ceterum censeo OV esse delendum!

A NAGY TESTVÉR FIGYEL – EKÁER A LOGISZTIKAI RÉMÁLOM

A parlament a szokásos módon, az éves salátatörvényben („2014. évi LXXIV. törvény Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010 évi CXXII. törvény módosításáról”) rejtették el azt a paragrafust – 201. §. –, amely új dimenziókat nyithat meg a magyar gazdaság közvetlen ellenőrzésében.

Most itt két dolog látszik elképesztőnek. Ez a bizonyos EKAER-szám, amit minden cégnek (ha fuvaroztat, szállíttat vagy saját járműveivel szállít) meg kell kérnie és az szerepeltetnie a szállítólevélen, akár belföldi, akár uniós szállítmányozásról van szó.

Ez így leírva tán még magyarázható is: így kívánják felvenni a harcot az adócsalások ellen. Ám a dolog a valóban dolgozó vállalkozásoknál átcsap ez az abszurdba, rémálommá változtatva logisztikájukat, és alapjaiban veszélyeztetve működésüket.

Egy példa érthetőbbé teszi a dolgot:

A magyar „Jóldolgozom” cég megrendel alapanyagot egy francia cégtől. Mindez a mai körülmények között néhány telefonnal és emaillal elintézhető. A cég jelzi megrendelőjének, hogy az árut csomagolta, és egy speditőr cég azt három napon belül leszállítja. Az áru megérkezik, a megrendelő kifizeti az árut és a szállítás díját, és az ügylet lezárult. A szállítmányozó pedig megfelelő okmányokkal igazolta az unió területén, hogy az, ami a kamionon van az legális szállítmány. (Ez volt eddig a gyakorlat.)

Ámde január elsejétől mindez felborul. A vevőnek be kell jelentenie, hogy milyen szállítmányt kap, az honnan jön, mikor érkezik, milyen jármű (rendszám szerint) végzi a fuvarozást. Ráadásul a kísérő okmányokon szerepelnie kell az úgynevezett EKÁER-számnak, amit a NAV ad a bejelentésre válaszul.

Ha mindez nem történik meg, vagy valamilyen adat nem stimmel, úgy a NAV lefoglalhatja az árut és élből az áru értékének 40 százalékát kitevő büntetést állapíthat meg (amit természetesen az adatszolgáltató, a vevő fizet).

Példánkban szereplő „Jóldolgozom” cég tehát fel kell, hogy hívja azt a céget, akitől az árut rendeli, és megérdeklődni, hogy ugyan mondaná már meg, hogy ki és milyen teherautóval szállítja a cuccot. A partner természetesen ezt nem tudja, hiszen őt nem érdekli, hogy a vele üzleti viszonyban álló szállítmányozó milyen kamiont (rendszám szerint) rendel ki a szállításra. Tehát olyan információ beszerzésére kényszeríti a megrendelője, amelyért nem tud kezeskedni. Arról nem is beszélve, hogy az ezer kilométer alatt sok minden megtörténhet: meghibásodik a kamion, valami ok miatt át kell pakolni a szállítmányt stb. Tehát, a leadott adatok már nem pontosak, mi több módosítani se tudja a hazai vevő, mert egész egyszerűen nem is tud a szállítmányt ért változásról.

Amikor az áru kis hazánkba érkezik kezdődhet a kálvária, mert az első mozgó NAV ellenőrzés lekapcsolja a kamiont, a nem megfelelő adatok miatt félreállítja, jöhet a bünti meg minden.

Az ostobaság netovábbja! Az már csak folyamodványa ennek az egésznek, hogy egy komolyabb forgalmat lebonyolító vállalkozás akár 50-60 kamiont is indíthat naponta, amelyek EKÁER-számmal való ellátása (az elektronikus bejelentő ív kitöltése 1000 karakter) olyan adminisztratív és időbeli terhet jelenthet, ami komolyan ellehetetleníti a vállalkozást magát.

Lehetne még részletezni az elírásokat, de álljon itt a paragrafus (8) pontja:

„Az  állami adó- és vámhatóság az  adózó bejelentése alapján az  alábbi adatokat veszi nyilvántartásba és szerepelteti az EKAER-ben:

a) EKAER szám,

b) feladó adatai (név, adóazonosító szám),

c) felrakodás címe,

d) címzett adatai (név, adóazonosító szám),

e) kirakodás (átvétel) címe,

f) kockázatos termék belföldre irányuló közúti fuvarozása esetén a  kirakodási címen található ingatlant az  adott jogügylet kapcsán jogszerűen használó vállalkozás adatai (név, adóazonosító szám), amennyiben e vállalkozás nem azonos a címzettel,

g) termék belföldre irányuló közúti fuvarozása esetén arra vonatkozó adat, hogy az átvételi címre érkezés, valamint az  Európai Unió valamely más tagállamába irányuló közúti fuvarozás esetén a  gépjárműre történő felrakodás megkezdésének bejelentése mely elérhetőség(ek)ről lehetséges (telefonszám, e-mail cím),”

Na, ez egy kicsit furcsa.

Már csak azért is, mert mi a köze a NAV-nak (és általa az államhatalomnak), hogy a vállalkozás kitől, milyen értékben vásárol, és aztán kinek és milyen értékben ad el?

Mindez arra jó, hogy a NAV tökéletes képet kapjon arról, hogy a magyar vállalkozások kivel állnak kapcsolatban, milyen forgalmat „reálizálnak” egymás között. Ez egy teljes gazdasági kapcsolati térképet jelent.

Tekintettel arra, hogy a mai hatalom a NAV-ot mint „fegyvert” használja a „politkailag renitensek” ellen, így ennek az adatszolgáltatásnak a kikényszerítése tovább növeli a hatósággal szembeni bizalmatlanságot.

Arról nem is beszélve, hogy az állam megint olyan dolgokba üti az orrát, amihez semmi köze.

Nem kívánok összeesküvés elméleteket gyártani, de a fenti adatok birtokában bármely magyar vállalkozást tönkre lehet tenni!

Ceterum censeo OV esse delendum!

„A SÖTÉT JÖVŐ ÉS A KESERŰ VÉG KÖZÖTT”

Ez a sor jár a fejemben napok óta. (Lásd és hallgasd a post olvasása közben: HBB Országúti fogadó Blues)

Ma a kormányzat tényleg azt hiszi, hogy bármit megtehet és bármit kommunikálhat. Az ostobaságok és teljesen értelmetlen intézkedések tömegei jelentek meg az elmúlt két hétben. A kormánypárt a törvénykezést teljesen törvényellenessé tette azzal, hogy az elfogadásra szánt paragrafusokat nem az illetékes tárcák terjesztik elő, hanem az erre a célra felkért (vagy önként jelentkező) képviselők. Ezzel kijátsszák az általuk az alaptörvénybe foglalt törvényalkotási rendet, amely előírja a hatástanulmányok készítését, a szakmai és társadalmi (civil) szervezetekkel, a szakszervezetekkel való egyeztetés folyamatát.

Forrás: Internet

Minderről meg azt gondolják, hogy „elmegy”, mert az átlagpolgárt amúgy sem érdekli a törvényalkotás, át sem látja annak következményeit. Itt tévednek egy óriásit!

Az elmúlt hetek tüntetéssorozata azt bizonyítja, hogy a magyar állampolgár nem olyan hülye, mint azt a hatalomban feltételezik. A nyilvánosságra kerülő törvények és tervezetek egyre másra verik ki a biztosítékot az átlagpolgárnál, mert pontosan látja, hogy az milyen következményekkel jár majd mindennapjaiban.

Sorolhatnánk most a net-adótól a kábítószer ellenőrzésig sok mindent. Az egyszerű ember is látja: a kapkodás, az ötletelés egy irányba mutat: a jelen kormánynak nincs semmilyen elképzelése arról, hogy az akadozó gazdaságot miként húzza ki abból a kátyúból, ahová az elmúlt négy évben bevezette.

A gazdasági miniszter szeme előtt egyetlen cél lebeg: nem szabad túllépni a költségvetési hiány bűvös három százalékát, mert akkor jön az uniós túlzott deficit eljárás. Az pedig azzal jár, hogy betekintést kell nyújtani a „könyvekbe”, ami bizonyítja, hogy az amúgy is gyengélkedő gazdaság forrásait olyan kiadásokra költik, amelyek nem a társadalom széles rétegeit szolgálja. Akkor kiderülnének az állami megrendelések „nyertesei”, és mindaz a korrupció, ami ezeket körbelengi.

Más problémával is szembe kell nézniük, amire nem találnak orvosságot. A magyar gazdaság – hiába a szép statisztikai mutatók – gyakorlatilag nem növekszik. A statisztikai számok három nagy multi eredményeit mutatják (Audi, Mercedes, Suziki). Ezt bizonyítja az is, hogy az Audi nyári leállása, másfél százalékkal vetette vissza a nemzeti jövedelem növekedését.

Forrás: Internet

Nagy bajok vannak az államháztartás tervezésében. A nemzeti valuta felértékelése a tervezés során azzal jár, hogy a tényleges árfolyam (a forint euróhoz való viszonya) köszönő viszonyban sincs egymással. Így az államadósság nem csökken, hanem nő, legjobb esetben is csak stagnál.

A kormányzatnak nincs elképzelése arról, hogy miként élénkítse a hazai termelést és piacot. Márpedig ha nincs bevonható tőke (az ország harmadik éve a „bóvli” kategóriában van), akkor nincs nemzeti jövedelem növekedés sem. Így az állam a folyamatosan lefaragott „közjószágokra” szánt kiadásait sem tudja fedezni anélkül, hogy ne tenne szert újabb és újabb adókon keresztül bevételre.

Így születhetnek ostoba adók. Ám ezeknek csak egy „hasznuk” van: a kormány által preferált kiadásokra – és a saját klientúra gazdagítására – jut pénz, míg a többség számára legszükségesebbekre nincs forrás. Leépül az oktatás, az egészségügy, összeomlás előtt áll a nyugdíjrendszer.

Mindez a kormányt nem érdekli. Mi több, a miniszterelnök az államosított takarékszövetkezetek évzáró vacsoráján elmondott beszédében olyan képet festett fel, ami mintha nem is e világról szólna. A tudósítások szerint ezek a pénzemberek szótlanul fogadták a nagy ívű beszédet. Senki sem volt, aki csak félhangosan megjegyezte volna: „tudod, hogy mit beszélsz?”. A miniszterelnök gátlástalansága itt is kiütközött: „Fontosnak tartom azt is, kérem, segítsenek ebben is, hogy azok a szövetkezetek, akik hajlandóak voltak együttműködni, és részt vettek az átalakulásban, minden tekintetben jól járjanak. Akik nem működtek együtt, az egy másik tészta. Ott is korrektnek kell lenni, de azért nem tudunk felelősséget vállalni. De akik részt vettek ebben a kísérletben, a takarékszövetkezeti rendszer megújításában, azoknak jól kell járniuk. Úgy kell érezniük, hogy megérte együttműködni a kormánnyal, és én mindent meg is fogok tenni annak érdekében, hogy akik vállalták ezt az együttműködést, odahaza a betéteseiknek, a régi szövetkezeti tagoknak, a családtagjaiknak, egyáltalán mindenkinek elmondhassák, hogy a magyar kormánnyal való együttműködés nemcsak helyes, nemcsak becsületes, hanem kifizetődő dolog is.”

Nos ezek a szavak magukért beszélnek. És még csodálkozik a kormányzat, hogy ezrek vonulnak az utcára! Nem is tudom, mit gondoljak felőlük? Egy biztos:

Ceterum censeo OV esse delendum!

A JÓISTEN, A SZERENCSE ÉS ORBÁN VIKTOR

Forrás: Internet

Nem szeretnék senkinek a pénztárcájában kotorászni! Mészáros Lőrinc vagyonosodása sem érdekel túlzottan. Nem nagyon ülök fel a SI-faktor (sárga irigység) motiválta propagandának. A meggazdagodás – ha az valós teljesítményekkel, tudással és tehetséggel párosul – polgári társadalmunk sajátja.

Ami a címben szerepel, az azonban túlmutat az elfogadható értékrenden. Az átlagember a maga erkölcsi érzékével ítéli meg környezetét. Ha azt látja, hogy egyesek nagyon gyorsan, és látható és tapasztalható „spiritusz” nélkül gyarapodnak, joggal kezd el gyanakodni. Ezért is vonulgatnak mostanában többezres tömegek fővárosunk utcáin. Nem hisznek a hirtelen sikerekben, mert tudják: azt sehol a világon nem adják olcsón. (Aki nem hiszi tanulmányozza az egyik legsikeresebb magyar cég, a Prezi történetét.)

Forrás: Internet -- Varanus

A legnagyobb baj az, hogy a jelen kormányt olyan szellemi kapacitás veszi körül, amilyet látunk. A felkapaszkodott parvenük szentül hiszik azt, hogy okosok. Az őket körülvevő „kiszolgálók” pedig – mivel hasonló nívón vannak – természetesen állandóan megerősítik őket ebben a hitükben.

Nem is nagyon kerülhet ma kormány közelbe, akinek csak egy kicsivel is több esze van, mert rögtön, mint potenciális veszélyre tekintenek. Gondoljunk csak a 2010-es választások előtti FIDESZ-es képviselőjelölti castingra Orbán Viktor felcsúti házában!

Senki sem kerülhetett be, akinek esetleg valamiféle saját véleménye vagy gondolatai vannak. Az egész kormányzati rendszer is ezt tükrözi. Eltávolítottak mindenkit, aki csak egy kicsit is okosabb, tehetségesebb, tapasztaltabb lehet náluk.

Megfigyelhettük azt is, hogy a korábbi „polgári körös” időkben a FIDESZ-hez kapcsolódó értelmiség is eltávolodik a hatalomtól.

Forrás: Internat

Ha egy közepes szellemi képességgel felruházott hatalom regnál, ne várjunk kiemelkedő intézkedéseket és reagálásokat napjaink meglehetősen bonyolult politikai összefüggéseiről. Bár feltételezem azt, hogy tisztában vannak mindazokkal a problémákkal, amit felhalmoztak, ám pontosan korlátozott szellemi lehetőségeik gátolják őket abban, hogy ezeket feloldják. Nem marad más, mint a legbornírtabb propaganda és reakció. Például az, hogy a NAV elnöke perelje be az amerikai követség ügyvivőjét, valamint a miniszterelnök megjegyzése arról, hogy támadják az ország függetlenségét.

Lehet nagyokat mondani, lehet szájkaratét folytatni, és háborúzni a világgal szemben. Ám ha mindez kiveri a biztosítékot a választópolgárok sokaságában, akkor nem az utóbbiakat kell szidni.

Ha nagyon sokszor mondják valakinek, hogy ostoba, a legelemibb elvárás az, hogy gondolkodjon el ezen, mert a sokak véleménye valószínűleg megalapozottabb, mint a sajátja.

Ha pedig ezt nem teszik, akkor olyan károkat okoznak a jövő nemzedékének, amelyeket évtizedek alatt sem lehet kijavítani. Éppen ezért, egyetlen – bár számukra befogadhatatlan – megoldás létezik: előrehozott választásokon eltakarítani ezt a rendszert és hatalmat, de úgy, hogy belátható időn belül még véletlenül se kerülhessenek a hatalom közelébe.

Ceterum censeo OV esse delendum!

KÉT MALOMKŐ KÖZÖTT

Forrás: Internet

Ha az elefántok táncolnak, ott az egér ne legyen a parketten, mert az életével játszik! Ezt az egyszerű igazságot nem ismeri fel a regnáló kormányzat. Minden erejével játssza azt a „független, középhatalmi” álmot, amely nem is létezik.

Kis hazánknak a jelenlegi világpolitikai helyzetben – ha csak egy kis belátó képességünk is van – választott szövetségesei mellett a helye. Nincs lehetőség arra, hogy valamiféle kettős tánccal (lásd: pávatánc) elhitessük azt, hogy mindkét fél számára fontosak vagyunk.

Nézzünk már szét a világban! Magyarország az Európai Unió – gazdasági és politikai – és a NATO – katonai stratégiai – szövetségese. Nem tehet úgy, hogy mindezt figyelmen kívül hagyja, és partnerei ellenében azokkal kokettál, kik ellen egyébként szövetségesei éppen a legszigorúbb szankciókat alkalmazzák.

Forrás: Internet -- Hetek.hu

Ugyanakkor annak sem látszik semmiféle nyoma, hogy Putyin Oroszországa bármiféle „megértéssel” viselkedne irányunkban. Az orosz elnök épen most vonta vissza részvételét (és a Gazpromét is) a sokat emlegetett Déli Áramlat projektjéből.

Mindezekre a kormány szánalmasan reagált. Bekérette a külügyminisztériumba az amerikai ügyvivőt és kikérték maguknak – több tiszteletet Magyarországnak szlogennel – McCain republikánus szenátor amerikai kongresszusban elhangzott kijelentéseit. Ráadásul a magyar külügyminiszter azt hangoztatta, hogy „a washingtoni magyar nagykövetség kapcsolatban van a szenátor stábjával, és konzultálni fognak velük John McCain kijelentéseiről és azok hátteréről”.

Forrás: Internet

Nos ennél szánalmasabbat nem is tehettek volna. Már csak azért is, mert a nevezett szenátor az amerikai kongresszus egyik legbefolyásosabb republikánus (napjainkban ellenzéki) tagja, és mint ilyennek semmilyen formális kapcsolata nincs az amerikai adminisztrációval (kormányzattal).

Tehát ha a magyar nagykövetség – mint a magyar kormány képviselője – konzultációra hívja a stábját, akkor az csak egy baráti beszélgetés lehet, ahol az időjárástól a baseball eredményekig minden szóba jöhet, de semmi hivatalos. Egyrészt mert a szenátor nem köteles válaszolni semmire, másrészt pedig ez nem az ő szintje. Úgy általában a diplomáciában azonos szintek tárgyalnak. Államfő az államfővel, kormányfő a kormányfővel, törvényhozás tagja a törvényhozás tagjával. (Az egy másik eset, amikor valamely magas rangú állami vezető egy másik ország nem vezető beosztású tagjával találkozik, ami nem tekinthető a két ország közötti „hivatalos” tárgyalásnak.)

Szóval a mostani futsalos külügyéreknek lenne még mit tanulniuk. Ideje lenne belátni, nem célszerű elzavarni a hivatásos diplomatákat, akiknek több van a kisujjukban, mint az előbbiek fejében.

Nem különb az a reagálás sem, amelyben az apparátus most mindenféle szerződéstervezeteket fabrikál az orosz partnernek, olyanokat, amelyből majd jól ki lehet hátrálni. Ez persze nem lesz elegendő megoldás, hiszen az orosz felet sem ejtették a fejére.

A kabinet hibát hibára halmos és a hullámok lassan összecsapnak a feje felett.

Forrás: Internet

Az utóbbival (atomerőmű) kapcsolatban már a tárgyalások előtt sem értette meg a kormányfő, hogy az az elképzelés, miszerint a majdan felépülő erőműből energiát ad el Európának, csak az ő fejében létezik.

Európa ugyanis egy egészen más energiastratégiát követ. Nem mostantól, hanem lassan 15 éve. Folyamatosan növelik a megújuló energiaforrások kapacitásait. (Németország már az idén elérte azt a szintet, amit egyébként 2020-ra tervezett.) A napelemek és kollektorok valamint a szélerőművek kapacitásait oly mértékben fejlesztik, hogy az belátható időn belül a folyamatosan csökkenő olajárak mellett is gazdaságos lesz.

Így aztán – mint látjuk – a magyar kormány egyik pofont kapja a másik után. Ám ez nem kocsmai verekedés, hogy az az igazi férfi, aki adja, hanem aki állja. Ezeknek komolyabb következményei vannak, aminek a levét az egész ország fogja meginni!

Ceterum censeo OV esse delendum!

KORMÁNYZÁS AD HOC

Forrás: Internet

Valami nagyon nincs rendben regnáló kormányunkkal. Persze a törvényhozásban meglevő kétharmad minderre nem ad valamiféle ésszerű magyarázatot. Ha a kedves olvasó végig gondolja, hogy április óta mit tett ez a kormányzat — siralmas vergődést láthat.

A mindennapokban ezek el is sikkadnak, mert az egyik ostobaság írja felül a másikat. A választópolgár pedig csak les, mint az a bizonyos Alizka a moziban.

Közben a lakosság többségét – akiknek már se energiájuk, se pénzük arra, hogy más forrásokból is tájékozódjanak – elárasztja a kormányzati média „hurrá optimista” propagandája. Az egyszerű ember tényleg azt gondolhatja ezek hallatán, hogy minden rendben van. Az, hogy saját tapasztalatai ezt nem mindenben támasztják alá, betudja annak, hogy esetleg romló körülményei csak a helyi körülményekre vonatkoznak. Nem képes saját helyzetét és a „nagypolitikát” összekötni, és levonni a következtetést: hozzá nem értők irányítják az országot.

Csak néhány dolog, ami pedig meg fogja határozni jövőbeni életét:

Forrás: Inrternet - Femina.hu

Nem fogsz vásárolni vasárnap, mert érthetetlen (dehogy is érthetetlen, jól meghatározható saját anyagi érdekek) okokból megfosztják a vásárlót attól, hogy beszerezze azokat a dolgokat, ami egyébként nem fér bele egy átlagos napi beszerzésbe. Nagyon hangzatos az indoklás, miszerint a családok érdekében ne dolgozzon a kereskedelem, mert a dolgozók legyenek a családjukkal.

Mindezt elhatározzák annak ellenére, hogy maguk a dolgozók is jelezték: hiányozni fog az a jövedelem, amelyet a pihenőnapi munka többletdíjazásával keresnek. Figyelhetnének arra is, amit a kereskedő cégek mondanak: komoly bevételkiesésre számíthatnak, ami közvetlenül érinti a költségvetést is. Ha ugyanis x összeget (itt éves szinten milliárdokról van szó) forgalmaznak a vasárnap nyitva tartó üzletek, annak minimum 27 százaléka ÁFA formájában a költségvetést gyarapítja. Itt és most nem végeztem számítást arra, hogy egyéb állami bevételek (adó, járulékok stb.) mennyivel lesznek kevesebbek.

Ez a bevételcsökkenés pedig érzékenyen érintheti azt a bizonyos három százalékos hiánycélt. Már csak azért is, mert minden független gazdasági elemző műhely – hazai és nem hazai – azt hangsúlyozza, hogy a következő évben csökken a nemzetgazdaság teljesítménye. Ha pedig ez csökken biztosan csökken minden – úgymond – szociális kiadás az oktatástól az egészségügyön át a szociális ellátásig. Ennek pedig egyenes következménye az ország elnyomorodása, a már ma is elviselhetetlenül gyors ütemben növekvő szegénység.

Ez pedig olyan indulatokat fog gerjeszteni az országban, amelyet a kormány nem lesz képes kordában tartani. (Emlékeztetnék a 2004-es Szlovák éhséglázadásaira). Súlyosbítja a helyzetet, hogy az itthoni rasszizmus erősödésével valós a szomszédoknál már megtörtént események esetleges hazai megismétlődése. A szociális érzéketlenség – például a gyermekélelmezéstől milliók átcsoportosítása a sport területére – nagyon veszélyes politika.

Az is látszik az elmúlt hetek eseményeinek tükrében, hogy a tömeges tiltakozás sem téríti jobb belátásra a kormányt és a döntéshozókat.

Ez pedig elég szomorú jövőt vetít előre.

Ceterum censeo OV esse delendum!