A parlament a szokásos módon, az éves salátatörvényben („2014. évi
LXXIV. törvény Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények,
valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010 évi CXXII. törvény
módosításáról”) rejtették el azt a paragrafust – 201. §. –, amely új
dimenziókat nyithat meg a magyar gazdaság közvetlen ellenőrzésében.
Most itt két dolog látszik elképesztőnek. Ez a bizonyos
EKAER-szám, amit minden cégnek (ha fuvaroztat, szállíttat vagy saját járműveivel
szállít) meg kell kérnie és az szerepeltetnie a szállítólevélen, akár belföldi,
akár uniós szállítmányozásról van szó.
Ez így leírva tán még magyarázható is: így kívánják felvenni
a harcot az adócsalások ellen. Ám a dolog a valóban dolgozó vállalkozásoknál
átcsap ez az abszurdba, rémálommá változtatva logisztikájukat, és alapjaiban
veszélyeztetve működésüket.
Egy példa érthetőbbé teszi a dolgot:
A magyar „Jóldolgozom” cég megrendel alapanyagot egy francia
cégtől. Mindez a mai körülmények között néhány telefonnal és emaillal elintézhető.
A cég jelzi megrendelőjének, hogy az árut csomagolta, és egy speditőr cég azt három
napon belül leszállítja. Az áru megérkezik, a megrendelő kifizeti az árut és a
szállítás díját, és az ügylet lezárult. A szállítmányozó pedig megfelelő
okmányokkal igazolta az unió területén, hogy az, ami a kamionon van az legális
szállítmány. (Ez volt eddig a gyakorlat.)
Ámde január elsejétől mindez felborul. A vevőnek be kell
jelentenie, hogy milyen szállítmányt kap, az honnan jön, mikor érkezik, milyen
jármű (rendszám szerint) végzi a fuvarozást. Ráadásul a kísérő okmányokon
szerepelnie kell az úgynevezett EKÁER-számnak, amit a NAV ad a bejelentésre
válaszul.
Ha mindez nem történik meg, vagy valamilyen adat nem
stimmel, úgy a NAV lefoglalhatja az árut és élből az áru értékének 40 százalékát
kitevő büntetést állapíthat meg (amit természetesen az adatszolgáltató, a vevő
fizet).
Példánkban szereplő „Jóldolgozom” cég tehát fel kell, hogy
hívja azt a céget, akitől az árut rendeli, és megérdeklődni, hogy ugyan mondaná
már meg, hogy ki és milyen teherautóval szállítja a cuccot. A partner
természetesen ezt nem tudja, hiszen őt nem érdekli, hogy a vele üzleti
viszonyban álló szállítmányozó milyen kamiont (rendszám szerint) rendel ki a
szállításra. Tehát olyan információ beszerzésére kényszeríti a megrendelője,
amelyért nem tud kezeskedni. Arról nem is beszélve, hogy az ezer kilométer
alatt sok minden megtörténhet: meghibásodik a kamion, valami ok miatt át kell
pakolni a szállítmányt stb. Tehát, a leadott adatok már nem pontosak, mi több
módosítani se tudja a hazai vevő, mert egész egyszerűen nem is tud a
szállítmányt ért változásról.
Amikor az áru kis hazánkba érkezik kezdődhet a kálvária,
mert az első mozgó NAV ellenőrzés lekapcsolja a kamiont, a nem megfelelő adatok
miatt félreállítja, jöhet a bünti meg minden.
Az ostobaság netovábbja! Az már csak folyamodványa ennek az
egésznek, hogy egy komolyabb forgalmat lebonyolító vállalkozás akár 50-60
kamiont is indíthat naponta, amelyek EKÁER-számmal való ellátása (az
elektronikus bejelentő ív kitöltése 1000 karakter) olyan adminisztratív és
időbeli terhet jelenthet, ami komolyan ellehetetleníti a vállalkozást magát.
Lehetne még részletezni az elírásokat, de álljon itt a paragrafus (8)
pontja:
„Az állami adó-
és vámhatóság az adózó bejelentése alapján az alábbi adatokat veszi
nyilvántartásba és szerepelteti az EKAER-ben:
a) EKAER szám,
b) feladó adatai (név,
adóazonosító szám),
c) felrakodás címe,
d) címzett adatai
(név, adóazonosító szám),
e) kirakodás (átvétel)
címe,
f) kockázatos termék
belföldre irányuló közúti fuvarozása esetén a kirakodási címen található
ingatlant az adott jogügylet kapcsán jogszerűen használó vállalkozás
adatai (név, adóazonosító szám), amennyiben e vállalkozás nem azonos
a címzettel,
g) termék belföldre
irányuló közúti fuvarozása esetén arra vonatkozó adat, hogy az átvételi
címre érkezés, valamint az Európai Unió valamely más tagállamába irányuló
közúti fuvarozás esetén a gépjárműre történő felrakodás megkezdésének
bejelentése mely elérhetőség(ek)ről lehetséges (telefonszám, e-mail cím),”
Na, ez egy kicsit furcsa.
Már csak azért is, mert mi a köze a NAV-nak (és általa az
államhatalomnak), hogy a vállalkozás kitől, milyen értékben vásárol, és aztán
kinek és milyen értékben ad el?
Mindez arra jó, hogy a NAV tökéletes képet kapjon arról,
hogy a magyar vállalkozások kivel állnak kapcsolatban, milyen forgalmat „reálizálnak”
egymás között. Ez egy teljes gazdasági kapcsolati térképet jelent.
Tekintettel arra, hogy a mai hatalom a NAV-ot mint „fegyvert”
használja a „politkailag renitensek” ellen, így ennek az adatszolgáltatásnak a
kikényszerítése tovább növeli a hatósággal szembeni bizalmatlanságot.
Arról nem is beszélve, hogy az állam megint olyan dolgokba
üti az orrát, amihez semmi köze.
Nem kívánok összeesküvés elméleteket gyártani, de a fenti
adatok birtokában bármely magyar vállalkozást tönkre lehet tenni!
Ceterum
censeo OV esse delendum!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése