Forrás: Internet |
Ha az elefántok táncolnak, ott az egér ne legyen a
parketten, mert az életével játszik! Ezt az egyszerű igazságot nem ismeri fel a
regnáló kormányzat. Minden erejével játssza azt a „független, középhatalmi”
álmot, amely nem is létezik.
Kis hazánknak a jelenlegi világpolitikai helyzetben – ha
csak egy kis belátó képességünk is van – választott szövetségesei mellett a
helye. Nincs lehetőség arra, hogy valamiféle kettős tánccal (lásd: pávatánc)
elhitessük azt, hogy mindkét fél számára fontosak vagyunk.
Nézzünk már szét a világban! Magyarország az Európai Unió –
gazdasági és politikai – és a NATO – katonai stratégiai – szövetségese. Nem
tehet úgy, hogy mindezt figyelmen kívül hagyja, és partnerei ellenében azokkal
kokettál, kik ellen egyébként szövetségesei éppen a legszigorúbb szankciókat
alkalmazzák.
Forrás: Internet -- Hetek.hu |
Ugyanakkor annak sem látszik semmiféle nyoma, hogy Putyin
Oroszországa bármiféle „megértéssel” viselkedne irányunkban. Az orosz elnök
épen most vonta vissza részvételét (és a Gazpromét is) a sokat emlegetett Déli
Áramlat projektjéből.
Mindezekre a kormány szánalmasan reagált. Bekérette a
külügyminisztériumba az amerikai ügyvivőt és kikérték maguknak – több
tiszteletet Magyarországnak szlogennel – McCain
republikánus szenátor amerikai kongresszusban elhangzott kijelentéseit.
Ráadásul a magyar külügyminiszter azt hangoztatta, hogy „a washingtoni magyar
nagykövetség kapcsolatban van a szenátor stábjával, és konzultálni fognak velük
John McCain kijelentéseiről és azok hátteréről”.
Forrás: Internet |
Nos ennél szánalmasabbat nem is tehettek volna. Már csak
azért is, mert a nevezett
szenátor az amerikai kongresszus egyik legbefolyásosabb republikánus
(napjainkban ellenzéki) tagja, és mint ilyennek semmilyen formális
kapcsolata nincs az amerikai adminisztrációval (kormányzattal).
Tehát ha a magyar nagykövetség – mint a magyar kormány
képviselője – konzultációra hívja a stábját, akkor az csak egy baráti
beszélgetés lehet, ahol az időjárástól a baseball eredményekig minden szóba
jöhet, de semmi hivatalos. Egyrészt mert a szenátor nem köteles válaszolni
semmire, másrészt pedig ez nem az ő szintje. Úgy általában a diplomáciában
azonos szintek tárgyalnak. Államfő az államfővel, kormányfő a kormányfővel,
törvényhozás tagja a törvényhozás tagjával. (Az egy másik eset, amikor valamely
magas rangú állami vezető egy másik ország nem vezető beosztású tagjával
találkozik, ami nem tekinthető a két ország közötti „hivatalos” tárgyalásnak.)
Szóval a mostani futsalos külügyéreknek lenne még mit
tanulniuk. Ideje lenne belátni, nem célszerű elzavarni a hivatásos
diplomatákat, akiknek több van a kisujjukban, mint az előbbiek fejében.
Nem különb az a reagálás sem, amelyben az apparátus most
mindenféle szerződéstervezeteket fabrikál az orosz partnernek, olyanokat,
amelyből majd jól ki lehet hátrálni. Ez persze nem lesz elegendő megoldás,
hiszen az orosz felet sem ejtették a fejére.
A kabinet hibát hibára halmos és a hullámok lassan
összecsapnak a feje felett.
Forrás: Internet |
Az utóbbival (atomerőmű) kapcsolatban már a tárgyalások
előtt sem értette meg a kormányfő, hogy az az elképzelés, miszerint a majdan
felépülő erőműből energiát ad el Európának, csak az ő fejében létezik.
Európa ugyanis egy egészen más energiastratégiát követ. Nem
mostantól, hanem lassan 15 éve. Folyamatosan növelik a megújuló energiaforrások
kapacitásait. (Németország már az idén elérte azt a szintet, amit egyébként 2020-ra
tervezett.) A napelemek és kollektorok valamint a szélerőművek kapacitásait oly
mértékben fejlesztik, hogy az belátható időn belül a folyamatosan csökkenő
olajárak mellett is gazdaságos lesz.
Így aztán – mint látjuk – a magyar kormány egyik pofont kapja
a másik után. Ám ez nem kocsmai verekedés, hogy az az igazi férfi, aki adja,
hanem aki állja. Ezeknek komolyabb következményei vannak, aminek a levét az
egész ország fogja meginni!
Ceterum
censeo OV esse delendum!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése