BOLDOG ÚJ ÉVET — HA LEHET RENDSZERVÁLTÁSSAL

Minden olvasómnak kívánok az előzőnél boldogabb új évet, de ha jobban belegondolok, nem igen van rá esély. Elég csak végigböngészni a netet, hogy milyen megszorítások, új adók és díjak zúdulnak a nyakunkba. Ezt nem igazán kompenzálja az előrejelzés, miszerint alacsony lesz az infláció. Ez utóbbi szerintem csak egy álom a kormányzat részéről, hiszen a forint árfolyama ismét elszabadulóban van, ami persze azt jelenti, hogy szinte minden drágább lesz.

Érthető persze a tömegek kiábrándulása, ám ahogyan ezt kezelik, az azért magán viseli kis országunk összes jellemzőjét. Már régóta ismert a mondás a „magyar átokról”, ami azt jelenti, hogy jelentős döntések előtt soha nem volt összhang az országban.

Most is ezzel nézünk szembe.

Forrás: Internet

Elemezzük egy kicsit a helyzetet – próbáljunk meg magunk fölé emelkedni – egy másik nézetből. Adott egy kormánypárt, amely képtelen arra, hogy adekvát válaszokat adjon a kihívásokra. Nem képes kezelni sem a társadalom belső problémáit (szociális, egészségügyi, kulturális ügyek), sem a világban lejátszódó eseményeket. Nem képes felmérni, hogy az ad hoc hozott törvényei és kormányhatározatai milyen következményekkel járnak. Csak egy – tulajdonképpen perifériális – intézkedésük alapján be lehet bizonyítani, hogy saját maguk alatt vágják a fát: ez az üzletek nyitva tartásának korlátozása. Próbáljunk számolni (persze a számok kitaláltak és becsültek): ha egy  multi egy vasárnap 1000 vevőt szolgál ki, a vevők egyenként csak négyezer forint értékben vásárolnak, úgy a napi forgalma négymillió forint. Ennek az ÁFA tartalma: 315 ezer forint. Amennyiben feltételezzük, hogy országos szinten legalább ezer ilyen áruház van, akkor az állam 315 millió forintot dob ki az ablakon naponta. Éves szinten 16380 millió. Ez pedig már ütős összeg, a költségvetés közel 0,01 százaléka. Ennyi pénzből rendbe lehetne szedni a felsőoktatás leégetőbb problémáit. (Azt csak „halkan” teszem hozzá, hogy ha a fenti számok kicsit bővebbek – nyilván van, aki e számokat ismeri –, akkor az állam vesztesége is nagyobb.

Adott tehát egy tulajdonképpen inkompetens kormány.

Ám vele szemben – most tekintsünk el a parlamenti arányoktól, mert az merőben mesterkélt konstrukció, amely nem tükrözi az ország valós politikai megosztottságát – adott egy hasonlóan inkompetens ellenzék is.

A közösségi portálokon osztódással szaporodó ellenzéki csoportocskák (bocsánat mindegyiktől, hogy nem sorolom őket név szerin) alkalmasak arra, hogy ezreket vigyenek ki az utcára, és ott megfelelő módon szidják a kormányt és az elmúlt negyedszázad teljes politikai elitjét:

„2014 végére tagadhatatlanná vált, hogy a magyarországi politikai, gazdasági és értelmiségi elit nem rendelkezik azzal a tudással, látással és eréllyel, ami a kiút záloga lehetne, praktizáló és véleményformáló többségük gondolattalansága, reflektálatlansága és felelőtlensége kiábrándító. A társadalom elfordult a közügyektől, kiábrándult a politikából, az együttműködés és az egymásért tevés értékei elvétve mutatkoznak csak, az atomizálódás és izolálódás folyamatai zajlanak.

MostMi! Most, mert ha most nem, félő, hogy nem éljük már meg, hogy az ország megváltozzon. És mi, azaz mindannyian, akik ezt a változást szeretnénk, mert 25 éve hiába várjuk ennek a munkának az elvégzését azoktól, akik a képviseletünkre jelentkeztek.”

Forrás: Internet - Népszava.hu

Mindenki kifejezi óhaját, hogy le kell váltani a regnáló kormányt, azonban még egyetlen önjelölt „rendszerváltótól” sem halottuk, hogy ezt miként képzeli el, és mi történik tulajdonképpen, ha az óhajtott akció sikeres lenne. Arról nem is beszélve, hogy a csoportok egymással sem nagyon állnak szóba, egyetlen kivétel ez alól, hogy a jelenlegi ellenzéki pártokat egyikük sem látja szívesen.

Ezt támasztja alá a fenti idézet egyik szerzője is a reggeli rádió interjújában, amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan tovább? A válasz erre az volt, hogy „ezt most, jelen pillanatban nem tudjuk megmondani”.

Na, szépen vagyunk! Kivisztek sokakat az utcára, elismétlitek azt, amit egyébként mindenki tud és érez, amiért kimegy tüntetni, ám semmiféle elképzelésetek nincs a megoldásról. Az azért egy kicsit karcsú, hogy: „Szeretnénk azt a felszabadító élményt a téli ünnepek után is újra megélni, hogy nem vagyunk egyedül, hogy sokan és egyre többen vagyunk, akik ki merünk állni, fel merjük emelni a szavunkat a jelenlegi álságos rendszer ellenében, sőt, azt is tudjuk, milyen országban szeretnénk élni helyette: szabad és szolidáris országban.” Ezzel ugyan mindenki egyetérthet, de a hogyanra semmiféle megoldást nem kínál.

A demokratáknak van egy közös jellemzője: a változást csakis demokratikus eszközökkel lehet elérni. Még akkor is, ha a jelen törvényi körülmények nem normálisak, és a hatalom felé lejt a pálya. A nem demokratikus eszközök alkalmazása ugyanis életveszélyes a demokráciára.

Forrás: Internet

Márpedig a polgári demokráciában a pártoké a politikai szerep. Nem a civil szervezeteké, nem a baráti társaságoké, hanem a szervezett pártoké. Ezt azért illenék betartani.

Az utcára vonuló tömegek természetesen nagy nyomást fejthetnek ki a regnáló politikai hatalomra. Még azt is elérhetik, hogy egy-egy intézkedéssel kapcsolatban meghátrálásra késztessék a kormányt. Leváltani azonban nem tudják. Leváltani csak a pártok segítségével, az előrehozott választások kikényszerítésével lehetséges Orbán Viktort és barátait.

A 2014-es választási eredmények is azt mutatták, hogy meg lehet verni ezt a kormánypártot, ha az elégedetlen emberek nyomására összefognak a szereplők (civilek, pártok, mozgalmak).

Az elhatárolódás (egymástól és a pároktól) ez esetben kontraproduktív. Nem vezet sehová, ha minden csoport csak a saját belterjes támogatóira épít. Ugyanis így éppen az a „kritikus tömeg” forgácsolódik szét, ami valóban Orbán bukásához vezethet.

Érdemes lenne erről az önjelölt rendszerváltóknak elgondolkodniuk.

Ceterum censeo OV esse delendum.