VÖRÖSISZAP — DEVECSER CSAK A KEZDET!

Mindenkit sokkolt az országban a kolontári katasztrófa. Az ajkai timföldgyár zagytárolójának gátszakadása mintegy egymillió köbméter lúgos iszappal árasztotta el a környéket.

A Katasztrófavédelmi Főigazgatóság speciális alakulatai szerint az iszap ph értéke 13. Ez az átlagembernek nem mond sokat. Maximum összehasonlíthatja az asszony „ph semleges” arctejével, amelyen az 5,5-es érték szerepel.

A 13-as ph értéket össze lehet hasonlítani a háztatásokban használt hypo-val. A tömény natrium-hipoklorit ph értéke 12. A boltban kapható hypó töménysége általában 5 százalékos, tehát igen nagy a hígítása. Mégis használatakor gumikesztyű viselése ajánlott.

Gondolhatjuk, hogy a 13-as ph értékű iszap milyen tömény lúg, amely, ha bőrrel találkozik, azon kicsapja a fehérjéket és égésszerű roncsolást okoz.
Nem az a feladatom, hogy kémiai ismereteim fitogtassam.

A katasztrófa ugyanis még annál is súlyosabb, mint amit most megtapasztaltunk.
Hazánkban – mint magyar ezüst, lásd Terror Háza – az elmúlt 60 esztendőben folyamatosan bányászták ki a bauxitot, az alumínium hordozó kőzetét. Ebből a kőzetből egy lúgos eljárással (kalcinálással) nyerik a timföldet, azaz az alumíniumhidroxidot. (További információ a gyártás folyamatáról: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6nny%C5%B1f%C3%A9m-koh%C3%A1szat)
A timföldgyártás során a melléktermékként keletkező vörös iszapot, amely a nagy mennyiségben tartalmas más, általában, nehézfémeket, nagyobb zagytározókba, úgynevezett „monodeponiákba” gyűjtik. E tározóknak kettős szerepük van. Egyrészt megakadályozzák, hogy a lúgos elegy kikerüljön a környezetbe. Másrészt pedig raktárként szolgál arra, egy későbbi időpontban és egy – még nem kidolgozott – hatékony technológiával visszanyerjék belőle az értékes fémeket.
A timföldgyárak mellett Ajkán és Almásfüzitőn sorra épültek a zagytározók, amelyek mind a mai napig veszélyeztetik környezetünket.

AZ IGAZI VESZÉLY

Kétségtelen, hogy a Kolontáron, Devecserben bekövetkezett katasztrófa óriási károkat okozott. A legsúlyosabb ebben az a négy emberélet volt, amit a kizúduló iszap követelt. Komoly problémát jelent a lakóházak, a települések megtisztítása, továbbá az elöntött mezőgazdasági területek mentesítése. A károkat milliárdos nagyságrendben határozták meg az első felmérések alapján.
Van azonban az ajkai gyár tározójánál egy súlyosabb veszély.

Ezek az almásfüzitői zagytárolók.
Európa legnagyobb timföldgyára működött itt. még a második világháború előtt kezdték építeni. Egészen 1992-ig üzemelt, akkor leállt az egyik meghatározó üzemrész. Véglegesen 1997-ben zárták be a gyárat.
A zagytározók azonban ott maradtak. Ezek közül a legnagyobb mérete 792x590 méter, átlója pedig 941 méter. A tározókban felhalmozott vörös iszap mennyisége mintegy 20 millió köbméter. A vörös iszap mára már veszélyesebb, mint „újkorában”.
Történt ugyanis, hogy egy cég – valamely furmányos módon – engedélyt kapott arra, hogy a VI. számú tározóba egyéb veszélyes vegyi hulladékot rakjon le. Így gyakorlatilag olyan „mix” jött létre, amelynek toxicitása sokszorosan meghaladja a vörös iszap eredeti – nem kicsi – szennyező képességét.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a tározót mindössze egy gát választja el a Duna medrétől. Igaz, ennek koronamagassága meggátolta eddig az iszap kimosódását árvíz esetén, ám ez a helyzet nem megnyugtató.
A klímaváltozásnak köszönhetően ugyanis egyre nagyobb árvizek vonulnak végig a Duna hazai szakaszán. Már az elmúlt és az idei évben is komoly vízmagasságokat mért a vízügy. Árvíz idején a tározót körülveszi a Duna. A feláztatott ártéri talaj kevéssé támasztja meg a ráépített zagytározó falait. Az alámosás veszélye folyamatos. Így nem lehet pontosan meghatározni, hogy a közel háromnegyed évszázados gátak mikor mondják fel a szolgálatot.

BELÁTHATATLAN KÖVETKEZMÉNYEK

Ha beszakad a gát, a Dunát nagyobb katasztrófa éri, mint a tiszai ciánszennyezés, pedig az is példa nélküli volt. Gyakorlatilag másfélmillió köbméter szennyező iszap ömlene a folyóba, amely hatása gyakorlatilag a Fekete-tengerig húzódna.
Számoljunk egy kicsit: a folyó átlag vízhuzama középvíznél Komárom térségében 2000 köbméter/secundum. Ez azt jelenti, hogy a folyó magával ragadja a beömlő iszapot, és mivel az elég nehéz, lassan szétteríti, magával viszi.

Külön veszélyt jelentene, hogy a néhány tíz kilométerrel lejjebb levő ivóvíz kutak – a szentendrei-sziget felső részén – a leülepedő mérgező iszap miatt beláthatatlanul hosszú időre elszennyeződnének. A nehézfémek lerakódva a kavicsos szűrőrétegbe lehetetlenné tennék a csápos kutakból nyert víz felhasználását.
A felhíguló lúgos iszap pedig hosszú időre kipusztítaná a Duna élővilágát. Egy csapásra megszűnne mindaz az erőfeszítés, amely a Duna vizének megtisztítását szolgálta az elmúlt évtizedekben.
Lemondhatnánk arról az álomról, hogy újra vizákkal népesüljön be a folyó, mint ahogyan azt nemrég jó Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkárunk vizionálta. (Ez utóbbinak az a pikantériája, hogy a viza csak ívni jár fel a folyó felső szakaszára, egyébként a Fekete-tengerben él. Külön mutatvány lenne a halak számára, hogy átjussanak a vaskapui gáton, amelyen nincs hallépcső. Hacsak külön össze nem fogdossák az ívni készülő példányokat és átzsilipelik őket a több emeletes magasságon.)

NAGY KÉRDÉSEK

A mostani katasztrófának az a legnagyobb tanulsága, hogy bekövetkezhet az, amire senki sem számít. Már pedig, ha valami bekövetkezhet, arra fel lehet készülni.
A nagy kérdés csak az, hogy mi éri meg jobban? Várni, és majd ha mindezt bekövetkezik, elkezdeni kapkodni és siránkozni, keresni a veszett fejsze nyelét, avagy felkészülni.
Felkészülni azzal, hogy a veszélyes anyagok ártalmatlanítását folyamatosan megkezdik, a szennyező anyag fokozatos feldolgozásával csökkentik a tározóban felhalmozott vörös iszapot. Ezzel enyhíteni lehet a gátakra nehezedő belső nyomást, minimalizálva az átszakadás veszélyét.
Egy idő után pedig eltakarítható a folyó mellől a mindenkire veszélyes hulladék.
Ja, hogy ez sok pénzbe, esetleg milliárdokba kerül?
Hát igen! Ebben az esetben mi vagyunk az a generáció, akinek meg kell fizetnie apáink és nagyapáink kapzsiságát, nemtörődömségét.