Villamossal Szegedre — mint a Karnevál

Mindig tudtam, hogy merünk nagyot álmodni. Nagyot, jókorát! Hogy közvetlen haszna van-e, az ebből a szempontból irreleváns. Olyan ez mint a Riói Karnevál. Igaz, a brazil nagyvárosnak teméntelen bevétele származik a karneválból, hiszen turisták tízezrei lepik el a várost arra a hétre. Költenek rendesen, szállodában laknak, étkeznek, mindenféle vacakot megvásárolnak szuvenírként.

A szamabaiskolák is készülnek rendesen. A szegény negyedekben szinte egész évben erre spórolnak.
Gyönyörű jelmezeket álmodnak és valósítanak meg. Rajzolják, tervezik, szabják és varrják. Minden energiájukat és kuporgatott pénzüket erre költik, mert ez az egyetlen lehetőség, hogy esetleg kitörjenek helyzetükből. Talán felfedezi egyiküket-másikukat a média. Néhány talmi fellépés, esetleg egy-két hónapos szerződés. Szinte egy más világ.
Ha nem sikerül, marad az, ami eddig, a gürcölés, a készülgetés a következő karneválra, hogy újra elmerülhessenek a szép – extrém – maskarák forgatagában, a zene bűvöletében. Ismét úgy érezhetik, valami nagyot, szépet hoztak létre. Kiemelkednek egy pillanatra – mint a fuldokló –, szippantanak a „jólét és az elismerés” levegőjéből, aztán visszazuhannak oda, ahonnan elindultak.

Nagy megcsalása ez önmaguknak. Ők is tudják. De teszik, mert generációk óta ez a hagyomány – és ami még ennél is félelmetesebb –, a tényleges kitörés egyetlen lehetősége.

Hirtelen ez jutott eszembe, amikor a meglehetősen bizarr elképzelést olvastam.
A dolog azért is érdekes, mert nem a konkrét villamosról szól, hanem csak arról, hogy a városnak kell egy terv. Egy terv, amely tartalmazza két város közötti szakaszt, a város belső hálózatát. És az elmaradhatatlan hatástanulmányt.
A kiírást annak rendje módja szerint megjelentették a Közbeszerzési Értesítőben. A kiírás szerint csak olyan cég adhat be pályázatot, amelynek az éves bevétele meghaladja a 400 millió forintot, a bevételből pedig legalább 130 millió jut a hatástanulmányra. A határidő június 23, eredményhirdetés július 07, szerződéskötés július 21.
Itten nekem valami bűzlik. Nem kicsit — nagyon.
Azt tudjuk, hogy Hódmezővásárhely polgármestere nem ismer lehetetlent. Erről Lázár János már néhány alkalommal bizonyságot szolgáltatott. Nincs kétségem afelől, hogy a kiírásnak megfelelő cég már ott toporog, a már régen megírt pályázattal. Nem először fordul elő kis hazánkban, hogy előbb írják meg a pályázati anyagot, mint ahogy megszületik a felhívás. Lezsírozottnak tűnik ez a dolog. Már csak a rövid határidők miatt is. Azért egy magára valamit is adó tervezőiroda – különösen, ha ekkora nagyságrendű beruházásról van szó, és az azt alátámasztó vagy cáfoló hatástanulmányról – rendesen körüljárja a témát, mielőtt nekifog a pályázat írásának.
Persze, ez megint csak szakmai kekeckedés — mondhatja az olvasó.
Talán igaza is van. Ám nem mellékes – csak úgy egyszeri polgár módjára – végiggondolni a nyilvánosságra kerülteket.
Kétségtelenül igaz, Dél-Alföld két meghatározó városa Szeged és Hódmezővásárhely. Az előbbi létszáma durván 170 ezer fő. ha beleszámoljuk az egyetem diákjait, a várost látogató vendégeket, úgy kerekítve számolhatunk 200 ezer fővel. Vásárhely lakossága mintegy 47-48 ezer fő.

A kis testvér a nagy mellett.

Úgy is néz ki ez a kezdeményezés, mint a gyerekek játéka a homokozóban: nekem van villamosom beeeee!!!! – mondja Szegedke. Nekem is lesz jusztis! – tromfol Hódika!
Amíg mindez megmarad a homokozó keretei között, addig nincs is semmi baj! Sok kis villamost lehet formálni a homokból.
A baj az akkor kezdődik, ha mindez kiszabadul a játszótérről, és átlép a valóságba.
Botka László szegedi polgármesternek már most is különböző nagyságú fejfájásokat szokott okozni a szegedi villamoshálózat fenntartása és karbantartása, fejlesztése.

Ő pontosan tudja, hogy egy ilyen projekt hosszú távon is temérdek pénzébe kerül a városnak. Bizonyos szempontból azonban megéri. Csökken a belváros forgalmának zsúfoltsága, és a szegedi polgárok mégis eljutnak munkahelyeikre.
Szeged egy viszonylag nagy kiterjedésű város. Külsőségeiben is az.
Hódmezővásárhely azonban inkább csak egy nagyra duzzadt mezőváros. Városszerkezete tükrözi az alföld hagyományait. Ettől még a város persze szép és rendezett. Ám a szerkezete okán kevéssé alkalmas arra, hogy utcáin villamos zakatoljon. (Ma már elérhető a legtöbb netező számára a Google Earth. Keresse meg a várost, tekintsen le rá, úgy 100 méter virtuális magasságból, és rögtön megérti mire gondolok.)
Azt hiszem ezzel a ténnyel Lázár János is tisztában van. Meg talán azzal is, hogy ennek az elképzelésnek igen kevés a megvalósítási lehetősége. nem csak ezért, mert a villamos bizony nehezen fordulna be egy-két sarkon. Azt ma már ismerjük, hogy Hódmezővásárhely az egyik legeladósodottabb városunk. E mellé az fizetési kötelezettségek mellé még újabb kölcsönöket felvenni egyenlő lenne a város teljes csődjével. És mivel az ország is hasonló helyzetben van, nem hiszem, hogy épeszű hitelezők megfinanszíroznák e projektet.
Ettől persze még el lehet költeni a tervezése és a koncepció kidolgozására néhány milliócskát az idei költségvetésből. Meghálálja majd a megbízott ezt bizonyára.
Mert egészen jó üzletnek tűnik olyan projektről készíteni előzetes tervet és hatástanulmányt, amelyről bizton tudjuk, nem fog megvalósulni a belátható jövőben.