„Talpra magyar” — Láz(ár)álom

Idáig sem volt semmiféle kétségem afelől, hogy a Nemzeti Együttműködés kormánya és törvényhozói semmilyen gátlással nem rendelkeznek. Minden eszközt képesek felhasználni annak érdekében, hogy akaratukat érvényre juttassák.

Nem gátolja meg őket – a nyilatkozatokban általuk is tiszteletben tartandó – jogállami korlát, alkotmányos rend és jog, erkölcsi érzék és jó modor.

Ha egyszer kimondtak valamit – például azt, hogy számukra elfogadhatatlan a korai nyugdíjazás –, akkor azt tűzön-vízen át végrehajtják. (Mivel a tűzoltókkal is összerúgták a port, így még az is kétséges, lesz-e, aki az általuk felszított lángokat olthatja.)

Ilyen a legutóbb – jó szokásukhoz híven képviselői indítványként (Lázár – Balsai) beadott – alkotmánymódosítási javaslat. Ez módot ad arra, hogy a jelenleg nyugellátásban részesülő, az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött személyek a „társadalombiztosítási vagy szociális rendszer keretében, illetve a munkaerőpiacra való visszatérés lehetőségének megnyitásával megélhetésükhöz hozzájáruló juttatásban részesüljenek”. „…az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető.”

Ez több mint bűn, ez hiba!

Miről is van szó?
Ma ez az intézkedés 594 449 főt érint, a magyar lakosság több mint öt százalékát. Irdatlanul nagy szám ez, különös tekintettel arra, hogy gyakorlatilag ez a szám bizton másfélszeresére tehető, hiszen nem egy olyan nyugdíjas él, akinek házastársa vagy nem rendelkezik munkával, vagy ellátással.

A FIDESZ már megint előállt valamivel, amiről fogalma sincs. Az említett több mint félmillió főnek 2010-ben ellátásként az alábbi táblázat szerinti összegeket fizetik ki. (Az átlag 69 973 forint)

Gondoljunk csak bele. Mit kezd a magyar társadalom ezzel a hirtelenjében egzisztenciális alapját vesztő tömeggel?

Ennyi munkahely még a számtanpéldában sincs, nemhogy kis hazánkban. Ma több a munkanélküli, mint egy esztendővel ezelőtt, számuk meghaladja a 140 ezret. Ha ehhez a fenti félmillió hozzáadódik, az tragikus következményekkel jár a munkaerőpiacra nézve.
Ugyanakkor a probléma nem oldódik meg.
A mai nyugdíjrendszer képes ezeket az ellátásokat fizetni. Már csak ezért is, mert például a rendvédelmi szervek tagjainak nyugdíja nem a társadalombiztosítás büdzséjét terheli (az eddigi törvényi szabályozás szerint), hanem a Belügyminisztérium elkülönített költségvetési sorát. Azaz a BM átutalja a TB-nek ezt az összeget, amely továbbutalja az érintetteknek.

Mit is akar a kormány?

Azon kívül, hogy ostoba, akaratos gyerekként ragaszkodik eredeti elképzeléséhez, egyetlen cél vezérli: megtakarítani mindenáron. Muszáj neki, mert saját bornírtsága eredményeként akkora részt ütött saját költségvetésén, hogy azt már semmilyen más módszerrel nem képes kitölteni.
Lelketlen, a szolidaritás alapelveit sutba dobó kormány – saját „küldetéstudatától” elhülyülten – hoz olyan döntés, amellyel gyakorlatilag a lét peremére küld félmillió embert.

Ha valaki idáig azt gondolta, hogy a FIDESZ ezért az országért, és annak közösségéért cselekszik, úgy annak ideje lenne elgondolkodnia és revideálnia nézeteit.