BALOLDAL? JOBBOLDAL? — És a társadalom?

Napjainkban találkoztam néhány baloldali ismerősömmel.
Egyikük nagy gyorsasággal és vehemenciával kifejtette, hogy most már aztán elég!
Valódi baloldali politikára lenne szükség. És elkezdte mondani érveit. Mintha időutazáson vettem volna részt. Pedig aki mondta a harmincas korosztályhoz tartozott. Szavai között visszaköszöntek a késő-kádárkori panelek.
Napjaink politikai életére is egyfajta meghasonlás, tehetetlenség a jellemző. És ez nem csak abból fakad, hogy a nyolc évig kormányzó párt katasztrofális vereséget szenvedett.

A társadalompolitika hiánya

Azok a társadalomkutatási eredmények, amelyekkel az elmúlt fél évszázad büszkélkedhet, úgy látszik érintetlenül hagyták a politika, a politizálás világát.
Mintha itt Európának ebben a középső részében – mondhatni a posztszocialista országokban – valamiféle vakság és süketség uralná a politikát.

A szereplők nem vették észre, hogy a világban olyan változások mentek végbe, amelyek átalakították a társadalmakat. Ezekre a közösségekre már nem érvényesek a klasszikus fogalmak, Átalakultak végérvényesen és visszafordíthatatlanul. A politika pedig úgy tekint rájuk, mintha még mindig egy negyedszázaddal – vagy még többel – korábbi állapotukban lennének.
A második évezred társadalmi, gazdasági mozgásait már nem lehet leírni régies politikai filozófiákkal. Nem érvényesek a klasszikus liberalizmus, a konzervativizmus vagy a marxizmus korábbi ideológiai alapjai. Azok egy más társadalmi politikai közegben íródtak, más gazdasági, társadalmi állapotra voltak érvényesek.

Az, hogy napjainkban – nem csak Magyarországon, de szerte Európában – virulensek a szélsőjobboldali mozgalmak és pártok, egy valamit mutat, azt, hogy az új kihívásokra a régi válaszok már nem megfelelőek.
A baloldal ma még sokszor úgy gondolkodik, mint a ’70-es évek végén, a ’80-as évek elején. Szolidaritásról, állam felelősségéről, a tőkéről, a kizsákmányolásról és a társadalmi elosztásról.
Régi vulgármarxista meghatározások bukkannak fel (némileg új köntösben). Szó esik még munkásosztályról, a haladás szocialista irányairól. A marxizmus újjáéledéséről.
Ám legyen, de vigyázzunk, mert a valóság már réges-régen átlépte ezeket a kategóriákat. Ezekkel a fogalmakkal már nem lehet magyarázni a 2011 társadalmi problémáit. Ezeken az ideológiai alapokon még a kérdéseket is rosszul lehet feltenni.

Új baloldal — vagy mi

Mészáros István „A tőkén túl” című korszakos műve lehet egyfajta iránytű. Marxista módon bírálni – és cáfolni – Marxot nem semmi. A világhírű – Angliában élő és tanító – filozófus beláttatja velünk a korábbi vulgármarxista felfogások zsákutcáját. Egyben rávilágít arra is, hogy a modern világ összetettsége és a gazdaság globalizációja beláthatatlanul nagy távolságra tolja ki azt az időt, „ahol a fejlődés belső dinamikája túljutott a tőke mint a társadalmi anyagcsere-ellenőrzési mód strukturális meghatározottságain, az öröklött rendszer mindhárom dimenziójára – tőke, munka, állam – kiterjedőn.” (Idézett mű, II. kötet 322. oldal).

Közérthetőre fordítva a lényeget: a belátható jövőben nem lehet megszabadulni a világ jelen berendezkedéséből. Azaz együtt kell élni a polgári demokráciával és a kapitalista gazdasággal. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezeken a határokon belül nem lehet tágítani a határokat. Lehet megváltoztatni a társadalmi újraelosztás rendszerét. Lehet változtatni a jövedelemelosztási viszonyokon is.
A politikának azonban – a valóságot figyelembe véve – kis lépésekben lehet csak eleget tennie a 21. század társadalmi kihívásainak. Ehhez pedig elengedhetetlen egyfajta pragmatikus szemléletmód.
Figyelembe kell venni a munka totális átalakulását. Tudomásul kell venni, hogy az emberi és társadalmi szükségletek előállításához egyre kevesebb munkaerő szükséges (a tudományos technológiai permanens forradalmai eredményeként), egyre több ember marad ki a társadalmi munkamegosztásból.

Az a párt lehet sikeres, amely olyan hosszú távú – és megvalósítható – gazdasági, társadalmi, elosztási programmal lép fel, amely megvalósítható. Figyelembe veszi a termelésben résztvevők érdekeltségi viszonyait. Csak annyit sajátít el a gazdaságból, amely mellett még érvényesül a termelők minimális érdekeltsége. Ezt az elsajátított összegeket pedig egy új struktúrájú elosztásba forgatja vissza.
Egy politikailag sikeres pártnak zászlajára kell tűznie a környezeti és fenntarthatósági problémákat is.
Röviden összefoglalva: a klasszikus „baloldali” ideológiának vége. Egy modern baloldali pártnak egy társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő, gazdaságilag pragmatista politikát kell folytatnia.
Ezzel – mint megvalósítható és mindenki számára érthető – programmal sikeres lehet a társadalomban.

Ha továbbra is az eddigi – posztkádárista – lózungjait ismételgeti, törvényszerűen kudarcra van ítélve.