ÚJABB GENERÁCIÓ — A HAGYOMÁNY FOLYTATÓDIK HARTÁN

Van, amikor egy témához érdemes visszatérni, mert példát ad kitartásból, optimizmusból. Októberben arról írtam, hogy milyen pozitív civil kedvezményezéssel találkoztam Hartán, e kis Duna menti településen. Május utolsó előtti szombatján öröm volt nézni, hogy az ősszel elültetett hársak mindegyike kihajtott, szépen zöldell.

Az egyenes sorok mellett, és az út másik oldalán, újabb 23 gödör várta, hogy azokba is kis fák kerüljenek. Tavaly ősz óta 24 kis polgárral gyarapodott a falu – köztük ikrekkel –, és a hagyomány folytatásaként a Duna Kör ismét hársakat ültetett nekik.

Nagy lelkesedéssel gyűlt össze ismét a falu – természetesen az érintettek is, akik ugyan még nem nagyon tudták, mi történik e napfényes délelőttön –, hogy a kis fasort immár miniatűr allévá gyarapítsa.

Volt, aki a vizet hordta, volt, aki a lapát végét markolta. A családok pedig megilletődötten vették tudomásul, hogy a legkisebbnek immár névvel ellátott fája lesz.

Persze a szokásos protokoll sem maradhatott el.

A Duna Kör elnöke – Droppa György – néhány szóval méltatta a legnagyobb vidéki szervezet hagyományteremtő akcióját, hangsúlyozva annak közösségteremtő és –megtartó erejét.
A község polgármestere – András István – pedig megköszönte a közösség munkáját.
A facsemeték a helyükre kerültek, a szülők némelyike megsimogatta a kis névtáblát. Kicsit sétáltak még a parkban, aztán lassan kiürült a tér, mert az érintettek egyre hangosabban figyelmeztettek arra, hogy ma sem maradhat ki az ebéd.

A tudósítás itt véget is érhetne.

De tartozunk annyival, hogy szétnézünk Hartán, és számba vesszük mivel gyarapodott a közösség. Mit ért el ez a patrióta és nyakas félig sváb, szlovákok és magyarok lakta falu.
Napjainkban tér át teljes kapacitású üzemére a szeptemberben átadott gumiabroncs-feldolgozó. Kérdezgetve a népeket, senkinek sincs kifogása a cég ellen. Nem szennyezi a környezetet, néhány munkahelyet is teremtett. A Polgármester szerint pedig – ha teljes kapacitással megindul az üzem – tisztességes bevételhez juttatja a falut.
Az elmúlt év hátrányai persze érintették Hartát is. Az önkormányzat már nem tudja teljesíteni a korábbi évekre jellemző vállalásait, miszerint annyi pályázati pénzt gyűjtenek, hogy minden napra jusson egy-egy milliócska. Mára bedugultak a pályázati források, ettől az évtől komolyan csökkentek az állami támogatások.

Ennek ellenére átadták a helytörténeti gyűjteményt. Ebben részletesen és szakszerűen dolgozták fel Harta történetét, a be- és kitelepítések szomorú korát is.
Békésen él ma egymás mellett betelepített felvidéki, kitelepített és visszaköltözött sváb, idetelepült magyar.

Megnyugtató sziget napjaink forgatagában.