KÖVETKEZETLENSÉG — KORMÁNY A NEVED!

Annak a rajongó többségnek, akik ma ájult figyelemmel hallgatták a miniszterelnök reggeli interjúját, az információk nem jutottak el a tudatáig! Mert ha valaki tudatosan hallgatta az ott elhangzottakat, abban bizony felment a pumpa, és csak csodálkozott, hogy ennyi – egyébként saját magának ellentmondó – intézkedések miként is férnek meg egymás mellett.
De vegyük sorjába a dolgokat:
A parlament ugye megszavazta a rendkívüli helyzet fenntartását egészen az őszi ülésszak kezdetét követő 15. napig.  Az OGy működését egyébként törvény szabályozza, aminek 14. fejezete 32. pontja azt mondja ki, hogy az őszi ülésszak szeptember elsejétől december tizenötödikéig tart. Előírás ide, előírás oda, az elmúlt időszakban, a valóságban mindig később kezdődött a parlamenti munka, tavaly például szeptember 21-én.
Lehet, hogy ez szőrszálhasogatásnak tetszik, pedig nem az. Úgy kér a kormány újra felhatalmazást, hogy az a gyakorlatban nincs konkrétumhoz kötve. Egyelőre az látszik, hogy a rendkívüli járványhelyzet fennmarad várhatóan szeptember közepéig, végéig.
Ugyanakkor a mai napon bejelentett a miniszterelnök egy sor „lazítást” is, amelyekkel láthatóan a karanténba belefáradt lakosságnak tett kisebb (nagyobb) engedményeket. Úgy látszik ezekkel kettős a célja: egyrészt bizonyos korlátozások feloldása azok számára, akik már védettséggel rendelkeznek, másodsorban rávenni a még hezitáló sokaságot, hogy „oltakozzanak”.
Elé ment az ellenzék tiltakozásának azzal, hogy 500 főig lehet szabadtéri rendezvényeket szervezni, ez valószínűleg jót tesz az előválasztások lebonyolításának, de egyben megakadályozza nagyobb tiltakozások, tüntetések szervezését.
Ami nem került be a „lazítási” csomagba, de elhangzott, hogy Magyarország nem vesz részt az 2022-23-as uniós vakcina beszerzésben. Ezt azzal indokolta, hogy van elegendő vakcina a jövő év közepéig, és közben lesz majd magyar gyártású is, hiszen elkezdték a gyár felépítését.
Itt is időzzünk el egy pillanatra. Mert miről is szól ez az egész?
Az unió igen jutányos áron szerzi be az általa is jóváhagyott oltóanyagot nagy tételben. Ebből kis hazánkba is érkezne néhány tízmillió dózis az elkövetkező két esztendőben. Ez mintegy 150 milliárdos terhet jelentene a költségvetésnek (két év alatt), ami nem nagy összeg, tekintettel arra, hogy a jövő évi költségvetés kiadási oldalának főösszege 28 505 209,9 millió forint, (28 505 milliárd forint), a fenti összeg ennek valamivel több, mint fél százaléka. Ennél sokkal többet költ a kormány sportra.

A másik  gondolat ezzel kapcsolatban, hogy egy vakcinagyár nem húsüzem, ahol disznósajtot készítenek, hanem egy komoly – tudományos hátteret, precizitást, stb. igénylő – beruházás. Lehet persze egy üzemet gyorsan felépíteni, de a magyar vakcina fejlesztése még nincs gyártási stádiumban. Az felépülő üzemben tehát valószínűleg a már eddig ismert, és engedélyezett vakcinát fogják gyártani. Ez ezt jelenti, hogy az ott előállított termék nyilván többe kerül – licenc megvásárlása, a beruházás megtérülése, üzleti haszon stb.–, mintha azt az unión keresztül vásárolnánk meg.
Arról nem is beszélve, hogy a mostanság felhalmozott oltóanyagok mennyisége csak nagy nagy jóindulattal mondható kielégítőnek, hiszen az egészségügyi szakma sem tudja, hogy a védettség mennyi ideig tart, mikor kell majd újra oldani az embereket. (Lásd: H1N1 influenza, amely ellen minden évben ajánlott a védőoltás.)
Tehát miniszterelnökünk újra eldobta a sulykot, a döntések mögött nem látni az átgondolt következményeket. Egy valami világlik ki az egészből:
A kormány görcsösen próbálja megnyerni magának a lakosság minél nagyobb részét, propagandával elhitetni, hogy minden rendben van, és ura a helyzetnek. Ez pedig azt a célt szolgálja, hogy a jövő évi választásokon két féltéglával verhessék a mellüket, miszerint megmentették az országot.
Sajnos ez nagyon nincs így! A lazító intézkedések mellett arra kellene törekedni, hogy minél több ember nyerjenek meg annak, hogy oltassák be magukat, mert az áhított nyájimmunitás csak 7,5-8 millió beoltott ember után lehetséges az országban. Ettől pedig még nagyon messze vagyunk, hiszen csak a hét végére valószínű, hogy elérjük az ötmillió első oldással rendelkező polgárt. A második (valóban immunizáló) vakcinát pedig eddig „csak” 2 886 ezer fő kapta meg. Hol van ez még a hét milliótól?
Szóval azt ajánlom mindenkinek: gondolkozzon! Nézzen a jól hangzó mondatok mögé, mert amit hallunk, az sokszor megtévesztő és igen messze áll az igazságtól.
Ceterum censeo OV esse delendam!

HA VALAMIT NEM TUDSZ FIAM, KÉRDEZZ!

Forrás: Internet, Hír24

„Mi keresztények a gendert ideológiailag motivált kifejezésnek tekintjük, amelynek jelentése egyáltalán nem tisztázott, néha jelent valamit a férfiak és nők között, nem szeretnénk azt az ideológiai vitát összekeverni a férfiak és nők közötti egyenlőség iránti határozott elkötelezettségünkkel.”
Azt nem tudom, hogy az állam és kormányfők mit reagáltak erre Portóban, de szerettem volna egy kis légy lenni a teremben, hogy lássam, mint fojtják vissza röhögésüket vagy elképedésüket, mert végül is, egy komoly tárgyaláson komolynak kell maradni, függetlenül attól, hogy elhangzik-e ott valami nevetséges vagy nem.
Az, hogy a megszólaló nem tudja mit jelent a „gender”, az egy dolog. Nincs olyan ember a Földön, aki minden tudna. Erre mondták azt a tanáraim, hogy ha nem tudsz valamit fiam, akkor kérdezz!
Ez a bejegyzés terjedelménél fogva sem alkalmas arra, hogy a társadalomtudományi fogalmat teljes egészében kibontsuk, de azért egyet feltétlen jegyezzünk meg minden ismertetés előtt: nem ideológiai fogalom!

Forrás: Internet

A tudomány fejlődése során igen sok fogalmat (meghatározást, szót stb.) alkotott, hogy új eredményeit leírja, beillessze gondolkodásunkba. Newton előtt például igen kevesen tudták mi az a gravitáció, de ezért senki sem gondolta, hogy a fizika az valamiféle „ideológiai” tudomány lenne. A társadalomtudományok is számos ilyen fogalmat szültek: pl: csoport, identitás, stb.
Egy ilyen fogalom a gender is, amely a modern társadalmakban az ember szerepeit vizsgálja. A szociológia egyik területéről beszélünk. Ez a tudományterület nem is olyan új, 1949-ben Simone de Beauvoir fektette le az alapokat, amihez 1968-ban Robert Stoller munkássága is köthető.
Természetesen nem várható el az átlagembertől, hogy a szociológia ezen ágában elmélyedjen, de jó, ha tud arról, hogy van egy olyan tudományos kutatás, amely azzal foglalkozik, hogy a nemekhez milyen kulturális, szereprepertoár kapcsolódik a modern társadalmakban. Ezek nem feltétlenül kötődnek a természetese nemekhez, ezért is nevezik ezt gendernek, azaz társadalmi nemnek.
Aki ezek után érdeklődne a téma iránt, az interneten a gender szó beírásával 976 millió találatot láthat 0,54 másodperc alatt. Lehet szabadon böngészni. Az egyik összegzés talán itt található, ez egyszerre elegendően tudományos, ám közérthető. Aki kicsit többet is szeretne tudni, annak ezt ajánlom.
Az előbbiekből látszik – feltéve, ha elolvassák –, hogy miniszterelnökünknek lett volna lehetősége ismereteket szerezni a gender studies-ról. Ám az a látszat a megszólalás kapcsán, hogy mindezt elmulasztotta vagy – és ez az igazán valószínű – szándékosan negligálta azokat. A probléma azonban nem az, hogy ezzel nagy nyilvánosság előtt beszélt ostobaságokat, hanem az, hogy mindezt politikai köntösbe öltöztette. Így nem ért célt, sőt, mi több, saját magát tette nevetségessé.
Én ugyan nem nagyon kedvelem a miniszterelnököt, de azt azért kikérem magamnak, hogy egy, Európa jövőjét meghatározó, tanácskozáson így lejárassa magát és ezzel az országot!
És még egy gondolat: a legszomorúbb ebben az, hogy a miniszterelnök közvetlen környezetében nincs egy olyan személy, aki felhívná a figyelmet az ilyen, teljesen nyilvánvaló ostobaságra. Két eset lehetséges: az első, hogy a miniszterelnököt gyáva szolgák veszik körül, akik semmilyen véleményt nem mernek nyilvánítani, a második az, hogy olyan emberek veszik körül, akik pontosan ugyanolyan műveletlenek és ostobák, mint maga!
Ceterum censeo OV esse delendam! 

KIS HAZÁNK – ABSZURDISZTÁN A NEVED!

Jutott eszembe a minap, hogy sok évvel ezelőtt Kuncze Gábornak volt egy elmés kis sorozata, az akkor még a szabadon fogható frekvencián, a Klubrádióban, „Levelek Abszurdisztánból” címmel.
Akkoriban jókat kacagott az ember az ott elhangzottakon.
Ma már nem kacagunk, hiszen benne élünk.

A kormány a 2021. évi 1. törvény alapján bevezette a rendkívüli veszélyhelyzetet, amely a kihirdetését követő 90. napon hatályát veszti. Ez a határidő ugyan március végén lejárt volna, de a kormány nagyon „bölcsen” a ház kétharmados támogatásával újabb 90 napra azt meghosszabbította február 22-én. Azóta 11 hét telt el (77 nap) és a törvényhozásban nyoma sincs annak, hogy esetleg feloldanák a lassan teljesen feleslegessé váló korlátozó törvényt.
Persze nem is érdeke megszüntetni azt, hiszen ebben az esetben esetlegesen komolyabb tiltakozásokkal, tüntetésekkel számolhatna. Valószínűleg a hátsó gondolataik között szerepel az is, hogy a törvény újabb meghosszabbításával május végétől augusztus végéig akadályozhatják az előválasztások megtartását.
Előállt ugyanis az az abszurd helyzet, hogy a kormány – miközben a törvény felhatalmazása alapján rendeletekkel kormányos –intézkedése egymásnak enyhén ellentmondóak.
Csak néhány példa a való életből:
Védettségi igazolvány és az ahhoz kapcsolódó jogosultságok. Ezt a témát eléggé kivesézték már a médiumok, de csak emlékeztetőül:
Megkapták azok a személyek, akiket az első oltással elláttak (messze nem rendelkeztek védettséggel), továbbá azok a személyek, akik igazoltan átestek a betegségen. (Igazolást az a körzeti orvos adta ki, aki még csak nem is látta a beteget, az adott személyek pedig saját költségükön voltak elvégeztetni a PCR-teszteket, amelyek igazolták, hogy már nem fertőzők.)
Ennek az igazolványnak a tulajdonosai mindenféle közösségi helyiségbe beléphetnek, míg azok, akik ezzel nem rendelkeznek, kívül maradnak. Az már a magyarok „oldjuk meg okosba” hozzáállását mutatja, hogy ezen igazolványokat már hamisítják is.
Nyitnak az iskolák, de a gyerekek (16-18 éves korosztályok) oltását még csak most kezdik meg. Mi lesz a 6-16 évesekkel, akik egyébként ugyanúgy terjeszthetik a járványt, mint bárki más, és potenciális gócot hozhatnak létre a tanintézetekben?
A végiggondolatlan intézkedések körébe tartozhat a teraszok megnyitása, ám más „hasonló” rendezvények, pl.: esküvők és temetések létszámkorlátja. Ha százan ülhetünk egy teraszon, ha igazolvánnyal látogathatjuk az éttermek belső tereit, akkor miért is kell az előbbieket korlátozni?
Ha már annyira csökken az új fertőzöttek száma (2021. 05. 10-n 677 fő) – amit persze kellő fenntartással kell fogadni, mert az elvégzett tesztek száma mindössze 10552 volt., ami gyakorlatilag a fele az egy nappal korábbinak, akkor pedig mi indokolja a korlátozások szigorú fenntartását.

A fenti kérdésben benne van a válasz is. A járvánnyal kapcsolatos adatokat mindenki jó, ha erős fenntartással kezeli. A legfinomabb meghatározás rájuk, hogy manipulatívak. Talán az egyetlen adatsor, amely némi bizakodásra adhat okot a kórházban kezeltek és a lélegezető gépen levők számának csökkenése.
További abszurd intézkedések sorozatát mutatta be a kormány az elmúlt negyedévben. Mind gazdasági, mind egészségügyi összefüggésben a legnagyobb káoszról tettek tanúbizonyságot.
A EMMI főnöke egyszer kijelenti, hogy a régóta ütemezett beavatkozásra váróknak saját magunknak kell negatív PCR-tesztről gondoskodni, ha nincs védettségi igazolványuk. Ezt egy nap múlva a saját államtitkára cáfolja. Felvetődik a kérdés: ezek nem beszélnek egymással, vagy lusták egyik emeletről a másikra menni megbeszélni valamit? (Ha már a telefon felvételére is lusta?)
Lehetne ezt a kis felsorolást még folytatni e kormány ámokfutásával is, amit legutóbb Portóban megengedett magának, de ez már egy következő bejegyzés témája lehet!
Ceterum censeo OV esse delendam!

NYITÁS ÉS AZ ADATOK

Leszámítva a stílust, ahogy ma megnyilatkozott a miniszterelnök, egy komoly problémát látok abban, ami elhangzott.
Magam a gondolkodók közé sorolom – talán épp ez a baj, nem számítok „hívőnek” –, és a számokra hallgatok elsősorban. A számok pedig mást mondanak, mint a miniszterelnök. A hivatalos információ szerint a szennyvízben mért adatok még bőven stagnálást mutatnak a mérések szerint a Covid-koncentráció a mérőhelyeken 12 városban emelkedett, a tendencia gyakorlatilag mindenhol stagnál. Üdítő kivétel Szombathely a mért 21 város közül. A szakértők szerint a szennyvíz adatok jól prognosztizálják a járvány lefutását. Ezek szerint ez a járvány még nem gondolja, hogy rohamosan csökken!
A mai napig (2021. április 23.) 3 508846 főt láttak el az első oltással, közülük 1 491 478 kapta meg a második adagot. A hozzáértő virológusok és járványtani szakértők szerint az első oltás után két-három hét alatt kialakul egy 50 százalék körüli védettség. De ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek védettek lennének, hanem azt, hogy ha megbetegszenek, enyhébb tüneteik lesznek. A második oltás után alakul ki csak a várt, 85-95 százalékos védettség. Ez utóbbi esetben is azt hangsúlyozzák, hogy ettől még az adott személy bőven megkaphatja a vírust, és meg is fertőzhet másokat is. (Akik semmilyen védettséggel nem rendelkeznek.)
Ugyanezek a szakértők egyetértenek abban is, hogy az úgynevezett „nyájimmunitás” kialakuljon a társadalomban, ahhoz az szükséges, hogy minimálisan a lakosság 75-80 százaléka oltott legyen.
Hát ettől még nagyon messze vagyunk!

Ha a kormány nyárig – július, augusztusra – el akarja érni a nyájimmunitás szintjét, ahhoz az kellene, hogy az elkövetkező két hónapban be kellene oltani 7,8 millió embert, azaz annyit, mint az elmúlt négy hónapban összesen. Az adatokból ugyanakkor az is látszik, hogy a polgárok oltási kedve – sajnos – a béka segge alatt van, hiszen eddig a fenti létszámnak mindössze a bő kétharmada regisztrált oltásra.
Ha tovább böngésszük az adatokat az látható, hogy a beoltottakat (két oltás) és a betegségen átesetteket védettnek tekintjük, (1 964 625 fő) akkor ez a társadalom 20 százaléka. A nyitáskor tehát a társadalom 80 százaléka kerül a mainál magasabb szintű veszélybe.
Persze érthető a kormány igyekezete, hogy a fél éve „bezárt” ország normális életét visszaállítsa, megindulhassanak szolgáltatások (még ha különböző korlátozásokkal is). A gond azonban nem csak ez. Együtt érzek a turizmus és a vendéglátók gondjaival, a kereskedők problémáival.
Azt azonban látni kell, hogy ha esetleg elszabadul a mainál nagyobb mértékben a vírus, akkor az a magyar egészségügyre mér végzetes csapást. Még ma is 7177 főt ápolnak a Covid-osztályokon, és közülük 844-en vannak lélegeztető gépen. Ez még így is hatalmas áldozatot követel az egészségügy dolgozóitól, orvosoktól, ápolóktól. Ha a járvány esetleg fellángol, visszatér az a helyzet, hogy újra a teljesítőképesség határán dolgozik az ellátórendszer, ami a halálesetek felfutását is jelenti egyben. (A lélegeztető gépekről mindössze a 20 százalék „jön le élve”.)
A döntéshozóknak azt kellene figyelembe venni, hogy nem célszerűbb-e az oltások felgyorsításával és az oltási kedv valamiféle ösztönzésével elérni hat-nyolc hét alatt az úgynevezett nyájimmunitást.
Továbbá: meg kell teremteni az a helyzetet, hogy a magyar egészségügy kicsit magához térjen, lélegzethez jusson. Álljon vissza a normális ellátás. Ma a legtöbb kórházban csak a sürgősségi ellátást végzik, a tervezett beavatkozásokat majdnem mindenhol elhalasztják.
Azt várom a felelős kormánytól, hogy minden körülményt figyelembe véve döntsön, ne csak egy szempont szerint. (Nem sorolom ide szempontként az EB meccsek megrendezését.)
Tehát lehet, hogy nyit a kormányzat, de mindenkinek azt ajánlom, hogy ezzel csínyán bánjon a saját érdekében. Ha van védettségi igazolványa, ha nincs.
Ceterum censeo OV esse delendam!

NYITUNK – ZÁRUNK; CSIKI-CSUKI!

Amit a jelen hatalom előad járványkezelés címen, az valóban hajaz Rejtő Jenő „Vesztegzár a Grand Hotelben” leírtakra. „Mindenki nyugodjon meg! — és kitört a pánik!”
Persze, az abból is fakad, hogy a különböző kommunikációs csatornák gyakorlatilag egymásnak teljesen ellentmondó információkkal bombázzák a nagyérdeműt.

Teljesen ellentmond, amit a miniszterelnök kommunikál annak a szakmai információnak, hogy az alkalmazott vakcinák az első oltás után milyen védettséget biztosítanak (ha biztosítanak valamennyit egyáltalán). Így a miniszterelnök – miután beoltották a pedagógusokat – úgy gondolja, hogy meg lehet nyitni az iskolákat. Igen ám! De a gyártók és a hozzáértők szerint az első oltás után kialakuló védettség korlátozott mértékű (hiszen ezért van szükség második oltásra), talán 50 százalék körüli, bőven megbetegedhet ebben az állapotban bármely beoltott személy.
Nincs kis hazánkban információ arról – legalább is a szakma számára elérhető, megbízható módon –, hogy a beoltott lakosságból hány személy lehet az, aki ennek ellenére elkapta a betegséget, és azt képes továbbadni.
Arról már hallottunk információkat, hogy az új variáns, nagyobb mértékben betegíti meg, az eddig „szerencsésnek” tekintett fiatalabb korosztályokat, a gyermekeket és a kamaszokat.
Az valóban látszik a hivatalos adatokból, hogy a járványgörbe valamelyest szelídül, de ez az eredmény a tesztelések során még mindig bőven a WHO ajánlások (a tesztek 5 százaléka legyen pozitív) felett tanyázik (13,09%).
A halálozások még mindig igen nagy számúak, és a lélegeztető gépen ápolt betegek számát tekintve (és akik még a kórházba kerültek közül még gépre kerülhetnek) nem nagyon bizakodhatunk abban, hogy ez a szám drasztikusan csökken.
E helyzetben határozta el a kormány a hét elejétől a „nyitást”. Igaz ugyan, hogy az első beoltottak száma mára elérte 3 252579 főt, és 1 385 898-an már a második „adagot” is megkapták, ám ez nem jelenti azt, hogy a hőn áhított „nyájimmunitás” kialakulhatott. Ez majd csak akkor következik be, ha a teljes lakosság 80 százaléka megkapta mind a két adagot. Ám ez ezzel a tempóval eltart még néhány hónapig, talán az ősz kezdetéig.
Érthető azonban a nyitás utáni vágy, hiszen a lakosság (főleg a városi lakosság) túlnyomó része már több, mint egy éve él kisebb-nagyobb hatósági korlátozások és az önként vállalt részleges karantén körülményei között. Érthető a hatalom részéről is a nyitáskényszer, hiszen vállalkozások tízezrei nem működhettek, bevételük nincs, így az állam bevételei is jelentősen megcsappantak, amit nem pótolnak az esetleges Uniós források. Itt kell megjegyezni, hogy az elmúlt 14 hónapban a kormány nem sietett látványos intézkedésekkel és forrásokkal a mikro- a kis-és középvállakozások segítségére.

A probléma másik oldala pedig az, hogy míg folyamatosan megy a „járványpropaganda”, addig a hatalom igyekszik jelentős vagyonokat átruházni a hozzá politikailag lojális vállalkozásokra és alapítványokra. Mindezt úgy teszi, hogy nincs figyelemmel arra, hogy azoknak a vagyonelemek és források felhasználása sokkal hatékonyabb lehetne a pandémia felszámolása és kezelése érdekében.
Van a társadalom fásultságának, frusztrációjának egy másik rétege is, ami a rendelkezésre álló adatokból egyértelműen kitetszik: az ország lakosságának bő fele csak a korlátozásokkal szembesül – nem beteg, se maga, sem a családja, munkája megmaradt (home office stb.), jövedelme van –, így egyre rosszabbul tűri a bezártságot.
Az adatok:
A pandémia alatt megfertőzöttek száma 750 508 fő, a teljes lakosság 7, 68%-a
A fentiekből gyógyult 455 029 fő a fertőzöttek 60%-a
Jelenleg aktív beteg (karanténban otthon) 270 295 fő a teljes lakosság 2,76%-a (Budapesten a 100 ezer főre 28,57 új fertőzöttet tartanak számon a kétmilliós városban 500 új esetet regisztráltak.)
Ennek ellenére az elmúlt 14 hónapban a pandémia 25184 áldozatot követelt!
Kórházban ápolnak 8445 főt, közülük 1051-en vannak gépen.
Az adatok után gondoljuk végig a helyzetünket. A szakértők, virológusok és járványtani szakértők szerint akkor vagyunk túl a problémák nagy részén (indulhat újra a hétköznapi élet), ha a 9 millió770 ezer állampolgárból minimum 8 millió 300 ezer ember kap immunitást.
Így arról beszélni, hogy hat hét múlva már túl leszünk a nehezén, enyhén szólva is túlzás! Örüljünk annak, ha majd valamikor a nyár végére, a szimulációk szerint (a jelen adatok alapján) augusztus végére érjük el azt az állapotot, amikor „csak” 3000 fő körüli fertőzöttel, 150 fő körüli kórházi ápolttal (22 fő gépen) számolhatunk. Majd ekkor mondhatjuk el, hogy túljutottunk a nehezén. Addig, tetszik, nem tetszik, számolnunk kell a korlátozásokkal (önkorlátozással) a saját érdekünkben.
Ha hatalom túl korán nyit, akkor természetesen a következmények jelen tudásunk szerint nem prognosztizálhatók.
Ceterum censeo OV esse delendam!

HIVATALOS TÁJÉKOZTATÁS (FÉLRE)

De most komolyan….. Az elmúlt két hétben szinte Rejtői szintre emelkedett (süllyedt, torzult) a hazai helyzettel kapcsolatos propaganda. A kormányoldal természetesen védi a maga „állásait” – hiszen hadban állunk a vírussal –, ám közléseik, a letagadhatatlan tények valahogy nincsenek koherens összhangban.

Egyre inkább az az érzésem, hogy egy teljesen irracionális választási kampánynak leszek a részese, amelyben a tényeknek van a legkevesebb relevanciája. Mert ha csak egy kicsit is elgondolkozik az ember fia (lánya) az elmúlt hetek eseményeiről, rögtön számos hatalmas kérdőjel jelenik meg a tudatában. Például az oltások szervezése, a különböző társadalmi csoportok prioritása stb.

Ugyanakkor megértek mindenkit, akinek már tele van a hócipője a lassan egyéves bezártsággal, és minél inkább vágyik arra, hogy élhesse korábbi életét. De azt hiszem, ez a húsvét nem a felhőtlen locsolgatásról és családi összejövetelekről fog szólni. Azt hiszem, a neves virológus jóslata fog beteljesülni, miszerint majd valamikor a nyár közepére-végére „nyithatunk”, amikor is legalább a lakosság 65-70 százaléka megkapja a maga immunitását (átesett a betegségen vagy kapott vakcinát, két adagot).

Szóval kedves feleim, figyeljünk arra, nehogy a propaganda hamis várakozásokat keltsen bennünk. Az, hogy a hatalom mit szeretne az egy dolog. Ám a valóság – a járvány – egy másik tény.

Ehhez persze csatlakozik a hatalomnak az a törekvése is, hogy a jelen „különleges” jogrendet minél tovább fenntartsa, hiszen politikai érdekei ezt diktálják. Így kordában lehet tartani az esetleges elégedetlenségeket, megmozdulásokat. Mi több, lehetetlenné lehet tenni az ellenzék felkészülését a jövő évi választásokra. Kitolják a rendkívüli helyzetet akár az ősz végéig, ami szinte lehetetlenné tenné az előválasztások megtartását, és még számos rendezvény megtartását.

Mindenkinek egyet javaslok: megfelelő távoltartással kezelje a propagandát (pl.: Lázár János legutolsó megnyilvánulását a nyugati oltóanyagok és a halálozások közti közvetlen összefüggést illetően).

Bízzunk magunkban, a saját fegyelmezettségünkben, hogy képesek vagyunk a magunk korlátozásával lassítani a járványt!

Ceterum censeo OV esse delendam! 

MÁRCIUS IDUSA (VÍRUSA)

Eltelt a nemzeti ünnep. Volt zászlófelvonás, internetes beszédek, némi demonstráció (már ha annak lehet nevezni). Kiosztották az ilyenkor szokásos díjakat. Olyanok is kaptak, akiket valószínűleg nem a teljesítményük, hanem a lojalitásuk alapján díjaztak. Ám ez nem új keletű, így volt ez minden rendszerben. A baj csak az, hogy ezzel a díj presztízsét rombolják!
Mindezt jól megrágta a média, és látszólag minden rendben van, holott semmi sincs rendben.
A hivatalosság össze-vissza beszél, egymásnak ellentmondó intézkedéseket hoz. Ha csak félig lenne igaz, amit a kormány állít, akkor is nyakig ülnénk a féceszben, de a mindennapok és az adatok (a TÉNYEK – csupa nagybetűvel) egészen mást mutatnak.
Mindezt azonban az átlagember figyelmen kívül hagyja. Egyrészt azért, mert számos gondja között a legkisebb, hogy rajta kívül kik halnak meg, kiket tüntetnek ki, kik a kedvezményezettjei egy elég zavarosnak látszó vakcina beszerzésnek.
Az átlagembert a napi megélhetése érdekli, az, hogy a gyereke tudjon tanulni, az, hogy kapjon fizetést, és munkáltatója ne bocsássa el, mert be kell zárni a kócerájt (étterem, szolgáltatóipar a műkörmöstől a cipészig bezárólag, mindenki értse rajta a saját problémáját.)
Azonban van egy kis baj. Úgy terjed, mint a vírus, és hatása is sokkal hosszantartóbb, igaz nem közvetlenül halálos. Ez a baj pedig az emberek önálló gondolkodásának a hiánya. Hajlamosak arra, hogy szinte kritika nélkül fogadják el mindazt, ami elhangzik a médiában, és a közösségi oldalakon, függetlenül attól, hogy az „kormány közeli” vagy „ellenzéki”.
Hajlamos arra, hogy címkékben gondolkozzon.  „sorosista”, „migránssimogató”, „gengszter, tolvaj”, hogy csak a leggyakoribbakat említsem. Egy valamire nem hajlandó: a sok elhangzó propagandából kiszűrni azt, ami a valóságot megközelíti: azt amiben él, ami meghatározza mindennapjait, és amik gyökeres ellentétben vannak azzal, amit naponta ráöntenek a televízióból és más médiumokból.
Egy éve élünk korlátozó körülmények között. Ez bizonyos mértékben helyes is. Meg kell akadályozni a fertőzést elsősorban, másodsorban pedig fenntartani az egészségügyi rendszer működését, ellátó képességét.
Ám ha önállóan gondolkodunk, feltehetjük magunknak a kérdést: miért is most volt szükség arra a bizonyos „egészségügyi jogviszony” átalakítására?
Feltehetjük azt is: örömteli, hogy mára már, mintegy 1,3 millió embert oltottak be kis hazánkban. Ám miért kellett lemondani az egyik vakcina-kontingens felét? Valóban csak azért, mert a második félévben érkeznek? Ugyan már! Addig, amíg a vírus itt lesz – márpedig a tudósok szerint ez elég sokáig velünk lesz – addig mindig szükség lesz a védőoltásra: a második félévben, meg azután, évekig! A cél, a nyájimmunitás elérése (ami kis hazánkban a lakosság 70 százalékát jelenti: mintegy 6 - 6,3 millió főt) ha ilyen üzemben halad, bőven átcsúszik a második félévre.
A propaganda a vírus elleni harcról hozsannázik, miközben – lent a mélyben, kihasználva a különleges jogrendet – nem éppen fair döntések születnek. (Csak egy példa a felszámoló szervezetek haverokhoz juttatásáról.)
Gondoljunk bele: hány vendéglátós, kisvállalkozó (egy-öt alkalmazottal) húzta le a rolót, mert nem kapott elegendő segítséget ahhoz, hogy talpon maradjon? Óriásit fognak a felszámolók kaszálni, és szinte valószínű, hogy a helyükbe olyanok lépnek, akik elegendő módon lojálisak a jelen hatalomhoz.
Így elérhető a regnálók számára, hogy ne csak az ország stratégiai ágazatait szerezzék meg maguknak, hanem mindazokat a kisvállalkozásokat is, amelyek eddig bizonyos mértékű önállóságot biztosítottak a polgároknak.
Nem szép jövőkép, ezen valahogy változtatni kell. Elsősorban azzal, hogy egyre többen kezdenek el önállóan gondolkodni!
Ceterum censeo OV esse delendam!

90 NAP — CSAK A HATALOMÉRT!

Nem volt kétség afelől, hogy a parlamenti többség megszavazza a kormány – személyesen a miniszterelnök – kérését, hogy hosszabbítsák meg a veszélyhelyzeti felhatalmazást. A kétharmados parlamentben teljesen mindegy, hogy az ellenzék mivel érvelt a hosszabbítás ellen, azok leperegtek a kormányt támogató többségről. (Azt már meg sem említem, hogy a vita során milyen érvek hangzottak el az ellenzék véleményéről, mert azok amúgy önmagukban méltatlanok voltak a „Tisztelt Házhoz”.)

Forrás: Internet

Mert mi is a lényeg: ahhoz, hogy a kormány hatékonyan léphessen fel a pandémia ellen, ehhez nem okvetlenül szükséges a vészhelyzet fenntartása. Egyéb törvények éppen elegendő mozgásteret biztosítanak a kormánynak, hogy a megfelelő intézkedéseket érvényesítse. (Egészségügyi törvény paragrafusai stb.)
Akkor mire hát a felhatalmazás?
Elsősorban azért, mert ennek alapján olyan korlátozásokat léptethetnek érvénybe, amelynek komoly kihatása van a következő parlamenti választásokra. Gondolok itt a gyülekezési és kijárási tilalmakra, amelyek ellehetetleníthetik az ellenzék tiltakozásait, különböző rendezvényeit, a tüntetésektől az előválasztás lebonyolításáig.
Ne legyenek kétségeink: a pandémia elleni „harc” még sokáig velünk marad. Az ellenzék is látja az új kialakuló helyzetet, azonban annak kezelését sokkal inkább szakmai feladatként kezeli, semmint politikai akcióként. Az oltások szükségességéről, a fertőzöttség visszaszorításáról gyakorlatilag egyforma a véleménye a kormánnyal.
Azonban ezek az intézkedések nem befolyásolhatják a politikai élet demokratizmusát (már ami megmaradt belőle). Így látható, hogy a kormány fél attól, hogy az elkövetkező év folyamán az ellenzék esetlegesen egy olyan erőt képes felmutatni, ami a kormány bukásához vezethet. Ezt pedig mindenképpen meg akarják akadályozni, és ennek érdekében bármely eszközt képesek bevetni, így a szükséghelyzeti korlátozásokat is.
Nem hivatalos – éppen ezért némi kritikával fogadandó – modellek szerint a pandémia lefolyása (a jelen hivatalos adatok szerint) elhúzódhat egészen 2022 első negyedéig. Így aztán addig „mindig lesz elég ok”, hogy a vészhelyzetet fenntartsák. Nincs kétségem, a hatalom érdekében ezt a lépést meg fogják tenni, elegendően gátlástalanok ebben.
Az ellenzéknek tehát kettős kihívásnak kell eleget tennie. Úgy kell politikáját és együttműködését alakítania, hogy az megfeleljen a járványügyi helyzetnek, és számolnia kell a hatalom minden gátló intézkedésével.
Nincs jó helyzetben az ellenzék! De szerintem van annyi kreativitás az együttműködésben, hogy a fentiekkel ellentétben képes lesz mozgósítani híveit.
Ceterum censeo OV esse delendam!

NA, MOST AZTÁN – KUSS!

 Február 09-én a Fővárosi Törvényszék kimondta: a Klubrádióra hozott Média Hatósági határozat érvényes, a rádió nem sugározhat a 92.9-es frekvencián. Persze a rádió mindezért felülvizsgálati kérelemmel fordul a Kúriához, de ez semmit nem jelent a helyzetet tekintve: a hallgatók csak sercegést hallhatnak a szokott frekvencián.
Tekintsünk el attól, hogy ez egyénileg miként érinti a hallgatókat. Egyrészt számos más lehetőség van arra, hogy a továbbiakban is hallgathassák kedvenc adójukat (internet, és egyéb kiegészítő kütyük alkalmazása).
A lényeg: a hatalom elhallgattatta az utolsó, független magyar médiumot.
A hatalom szempontjából elsőre lehetne mindezt sikerként is értékelni. Ám, ha az ember komolyan végig gondolja a helyzetet, rájön, hogy a legnagyobb öngólt rúgta a futball iránt oly elkötelezett miniszterelnökünk.
Három idézet: „Úgy gondolom való igaz, helytelen, ha egy országban nincs egyetlen olyan újság sem, egyetlen olyan napilap sem, amely a kormányhoz közelállónak volna tekinthető, és ez is a státusa. Úgy gondolom, ezen azonban nem úgy lehet a legkönnyebben segíteni, ahogy mozog ez a vita, ez a beszélgetés. Nem az a megoldás, hogy állandóan minden sajtót megpróbálunk, tételezzük, hogy megpróbáljuk őket a felügyeletünk alá vonni.” ( 1990. 07.25.)
„Ha az ellenzék elsöprésére alkalom adódik, azt feltétlen ki kell használni.”
„ Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.” (2018. szeptember 18 Európai Parlament ülése)
Miért is gondolom, hogy a mostani döntés öngól?
Nem azért, mert a kb. 150-200 ezres stabil hallgatói létszám komolyan veszélyeztetné a FIDESZ 2022-es választási esélyeit. Sokkal inkább azért, mert lehetőséget ad az egyesült ellenzékben arra, hogy a regnáló kormány orra alá dörgölje mindazt, amit az elmúlt tíz esztendőben a média világában végbe vitt. Így újra felértékelődik a Népszabadság megszüntetése, az Index „megszelídítése”, a megyei lapok lojálissá tétele, a független vállalkozások egy akolba terelése, a KESMA megalakítása. A TV2 gyanús körülmények közötti kivásárlása és kormány közeli médiummá alakítása.
Ezek a tények nem csak a hazai közvéleménynél és az ellenzéki pártoknál és szavazóknál verték ki a biztosítékot, de komoly nemzetközi felzúdulást is hoztak magukkal.
Nem lehet hosszú időn át – még átmeneti sikerek esetén sem – szembe menni a nemzetközi és hazai közvéleménnyel és politikai áramlatokkal. 

A miniszterelnök tévedésben van. Azt hiszi, hogy ami nem látszik, ami nem hallatszik, az nincs is. Elfeledi, hogy hatalmas erő és potenciál van a közösségi oldalakban, az internet nyíltságában.
Így ez a mostani intézkedése nem hogy korlátozza az ellenzék mozgásterét (ami amúgy is igen korlátos), hanem élénkíti az úgynevezett „alternatív” fellépéseket, ami az ellenzék malmára hajtja a vizet.
Ha csak a téma jogi oldalát vesszük górcső alá, azt láthatjuk, hogy a Média Hatóság (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) önálló, az Alkotmány alapján létrehozott intézmény.
„Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (továbbiakban: Hatóság) az Alaptörvény alapján önálló szabályozó szerv. A Hatóság jogállását a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (továbbiakban: Mttv.), valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Ksztv.) határozza meg.
A Hatóságot az Országgyűlés a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LXXXII. törvénnyel hozta létre 2010. augusztus 11. napjával.
A Hatóság alapító okiratát a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Elnöke adta ki 2010. augusztus 11. napján.”
Ez az idézet azt is jelenti, hogy a fenti szervezet vezetőit és prominens tisztségviselőit a parlament választja meg. Azt pedig tudjuk, hogy a kétharmados 2010-es összetétel egyetlen ellenzéki képviselőt sem engedett a jogilag független testületbe. (Média Tanács).
Így aztán ne csodálkozzunk azon, hogy a FIDESZ és a kormány totálisan rátelepedett erre a hatóságra, hiába is jelenti ki a kancellária miniszter, hogy a Klubrádiós döntéshez a kormánynak semmi köze.
Az a tény, hogy jogvita van a kérdésben, csak azt mutatja, hogy az elmúlt 10 esztendőben a FIDESZ és kormánya úgy alakítja az éppen érvényes jogi környezetet, hogy napi érdekei diktálják.
Ne gondoljuk, hogy ez a továbbiakban nem lesz így! És amikor például az Európai parlament a jogállamiságot kéri számon, a kormányon, akkor pontosan ez munkál: a kiszámítható, az Alkotmányon (mint nehezen változtatható alapon) nyugvó jog, amely az országban mindenkinek biztosítja alapvető jogait.
De, mint tudjuk, ez éppen a regnáló hatalmat érdekli a legkevésbé!
Ceterum censeo OV esse delendam!

KÖDÖS JÖVŐ – GAZDASÁGI KILÁBALÁS

Miniszterelnökünk újra felvázolta terveit a jövőre, a „nagy magyar kilábalás” forgatókönyvét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara előtt. A beszédet meghallgattam türelmesen (2x), de isten igazából nem lettem sokkal okosabb. Az új „akcióterv" három etapban, ez év októberéig vázolja fel a teendőket, de igazi konkrétumokban nem bővelkedik. A konkrét adatokról most nem írok, mert azt jól kitárgyalták a különböző portálok gazdasági elemzői, rámutatva arra, hogy mely pontokon találhatók konkrét torzítások, hogy ne mondjam, hazugságok.
A lényeg: „elhárítottuk a segély alapú gazdaságot”. Azaz a miniszterelnök továbbra is ragaszkodik az „aki nem dolgozik, ne is egyék” elvhez. Az, hogy ez a gondolkodás a 21. század első negyedében mennyire helytálló, azt néhány társadalomtudós már évekkel ezelőtt cáfolta. Ugyanis az évszázad következő esztendői a tudás, az információ és a ma még nem látható szolgáltatások és munkahelyek évei lesznek. Gyökeresen át fog alakulni a munka világa, abban az egyén (az ember) szerepe, függetlenül a ma pandémiás válságától.
Az elképzelés, amit felvázolt a fiatalok életkezdésével kapcsolatban, a számukra biztosítandó családtámogatások és adókedvezmények sokkal inkább szólnak a 2022-es választási kampányról semmint a valóságról. A cél, hogy 25 éves korukra a magyar fiatalok a saját lábukra állhassanak, képesek legyenek önállóan családalapításra, az nem más, mint lázálom!
Ha azt vesszük figyelembe, hogy a későbbiekben milyen célokat vázol fel a kormányfő, úgy rögtön láthatjuk az ellentmondást. A „recycling” gazdaság, a megújuló energiák alkalmazása, a környezetvédelem – amelyben a miniszterelnök szerint élenjáró partnere lesz hazánk az Európai Uniónak – éles ellentétben van a fentiekkel. Miért is?

Ha csak egy kicsit tekintünk előre, a magyar fiataloknak az elkövetkezendő években egyre több és újabb ismeretet kell elsajátítaniuk, olyan tudással kell rendelkezniük, amely versenyképessé teszi őket az elkövetkező évtizedekre.
Azt ugyan megemlítette a miniszterelnök, hogy a jövőben 1500 milliárdot öntenének a felsőoktatásba, mert szerinte az átalakuló (alapítványi) egyetemi struktúra sokkal hatékonyabban hasznosítja majd a rendelkezésre álló forrásokat. Ebben én a szkeptikusok sokaságát támogatom. Ma még a tapasztalatok mindezt nem igazán támasztják alá. Arról nem is beszélve, hogy az alapítványosdi sokkal inkább arról szól, hogy a kormány – mint végrehajtó szervezet – lerúgja magáról a felsőoktatással kapcsolatos problémákat, mintegy áttolva azt az alapítványokhoz. (Lásd SzFE-vel kapcsolatos problémák során a felügyelő miniszter nyilatkozatait.)
Az elkövetkező években egyre több fiatalt kell bevonni a felsőoktatásba. Így aztán az az elképzelés, hogy 25 éves korukra a saját lábukra álljanak enyhén szólva is ostobaság. És ami még érdekesebb, a számukra biztosított adókedvezményt sem lesznek képesek sokáig igénybe venni, hiszen 23-25 éves korukig tanulnak. Azok a fiatalok pedig, akik kiesnek a középfokú oktatásból (vagy be sem kerülnek), azoknak pedig nem sokat jelent, hiszen képzettség nélkül nem keresnek annyit, hogy komolyabb megtakarítást jelentene az adókedvezmény.
Tekintsünk vissza a múltba: még a sokat átkozott, de kétségtelenül szociálisan sokkal érzékenyebb ancien regime idején sem lehetett a fenti célt megvalósítani. Akkor az oktatásból kikerült fiatalok sok éven keresztül gyűjtögették a pénzüket, hogy az elegendő legyen arra, hogy önálló otthonhoz jussanak. Egy vidéki ismerősöm szerint anno a ’70-es évek végén házassága 3. évében gondolhattak arra, hogy a család anyagi és az ismerősök hathatós közreműködésével – valamint jelentős összegű két százalékos kamatozású kölcsönnel 15 évre eladósodva – önálló otthont építsenek kalákában. Bőven a húszas éveik végét taposták, mire valóban saját lábukra álltak.
Ami pedig a jövőt illeti:
Orbán Viktor meghirdetett egy 8-10 éves vidékfejlesztési programot is. Nem részletezte, se a rendelkezésre álló forrás, sem a megvalósítás koncepciója nem világos..
Az ember óhatatlanul elgondolkodik arról, hogy a meghirdetett digitális, recycling és környezettudatos gazdaság fejlesztésére mekkora uniós pénzek állnak majd rendelkezésre, és ezeket miként lehet majd új NER-lovagok kezére játszani. Azaz: a gazdaság jelentős része már így is a kormány közeli oligarchák kezén van, így egyre csökken azoknak az ágazatoknak a száma, amire még rá lehet telepedni. Így az új fejlesztések kitűnő alkalmat biztosítanak arra, hogy még több forrást lehessen a FIDESZ holdudvarába csatornázni.
Remélem nem lesz igazam!
Ceterum censeo OV esse delendam!

HATALOM ÉS PANDÉMIA

 Egy éve ül Európa és hazánk nyakán a pandémia. Ez alatt az idő alatt megtapasztaltuk, hogy a kormányok – szerte a kontinensen és a tengeren túl – milyen intézkedésekkel próbálták megakadályozni a járvány terjedését. Érdekes volt – így utólag is – figyelemmel kísérni a különböző korlátozó rendelkezések bevezetését és azok társadalmi fogadtatását. Emlékezzünk csak az Észak-Olasz városok karanténjaira, és az ott élők „túlélési taktikáira” az erkélykoncertektől az idősek segítéséig.
Aztán úgy május végén a legtöbb országban világossá vált, hogy a járványnak nem csak egészségügyi következményei vannak. Nem csak a kórházak kerültek teljesítőképességük határára, hanem a gazdaság is válságtüneteteket produkált.
A szolgáltatóipar, az idegenforgalom, a turizmus összeomlott, magával rántotta a légiközlekedést, a szállodaipart. Egyes iparágakban a pandémia csökkentette a termelést. (Pl. Németországban húsfeldolgozókat zártak be, mert megjelent a vírus, más országokban pedig a nemzetközi határzár miatt nem jutottak el az idénymunkások egyik országból a másikba.) Ugyanakkor a válsághoz hozzájárult az is, hogy jelentősen csökkent a lakosság fogyasztása. A karanténban levő emberek kevesebbet költöttek, elhalasztották bizonyos termékek megvételét, igyekeztek tartalékot képezni, míg mások (akik elvesztették munkájukat) nem is jelentek meg a fogyasztói piacon.
 Az uniós kormányzatok ezért drasztikus, eddig soha nem látott gazdasági mentőcsomagot vezettek be: a munkavállalók fizetésének egy jelentős részét a költségvetésből fedezték. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra: megőrizték a szolgáltatóipar alkalmazottainak jelentős részét, egyben biztosították azt, hogy az embereknek legyen elkölthető jövedelme, így képesek legyenek a vírushelyzet átvészelésére. A modell – óriási uniós viták és hatalmas pénzek mozgósításával, lásd: helyreállítási program euró milliárdjai – működött Nyugat Európában.
Nem így kis hazánkban!
Az első hullám szerencsésen érintett minket. Májusra már azt hittük, hogy a leves is hús, és nyárra szinte teljesen eleresztette a kormány a korlátozásokat. Ez bizonyos mértékben csökkentette a március-június közötti veszteségeket, ám augusztus végére a második hullám idején visszájára fordult az engedékenység.
A magyar kormány ezt a válságot is megpróbálta „unortodox módon kezelni. Továbbra is tartotta magát ahhoz, hogy „munka nélkül nincs jövedelem”. A munkahelyek megmentését pedig úgy látta biztosítottnak, hogy a munkaadókat (tulajdonosokat) tömte ki milliárdokkal. A kisvállalkozások és kisüzemek pedig ott maradtak gyakorlatilag mindenféle segítség nélkül. Mind a mai napig például a vendéglátóipar nem kapta meg a beígért segítséget, illetve olyan adminisztratív akadályokat gördítenek a kifizetések elé, aminek csak nagyon kevesek képesek eleget tenni.
Ezzel párhuzamosan a kormány olyan beszerzéseket hajtott végre (az első ijedség), ami indokolatlan volt, még a legpesszimistább szakmai előrejelzések szerint is. (Mostani hír: a magyar külügy 50 lélegeztető gépet szállított az ukrajnai magyar közösségnek adományként.)
A járvány második szakaszában a korlátozások egészen november végéig enyhék voltak, aztán a halálozások ugrásszerű növekedése miatt mégis csak bevezették azokat. Ezzel újabb terhet rakva a kis-és középvállalkozásokra anyagilag és természetesen a lakosságra is (kijárási tilalom stb.). Az Európában már jól bevált segítő kompenzáció ezúttal is elmaradt.
December elejére beérett a tudományos kutatómunka, és megjelentek az első vakcinák. Az Unió ezekből – a közös védekezés érdekében mintegy 300 millió adagot rendelt meg a gyártóktól folyamatos szállítással. Az, hogy ezt a gyártók nem képesek teljesíteni az végül is gyártástechnológiai probléma, mint erről Pfizer is beszámolt, három hét türelmi időt kérve, hogy gyáraiban a megfelelő kapacitásnövelést elvégezze. Az uniós vezetés természetesen szigorúan számon kéri a gyártóktól a szerződéses kötelezettségeit (Astra Zeneca).

A magyar kormány ekkor is a saját unortodox feje után ment. Szerződéseket kötöttek az elmúlt hetekben, napokban olyan vakcinákra, amelyekre az uniós hatóság még nem adta áldását. Ezzel a kormány csak azt érte el, hogy a saját vállára vesz egy olyan felelősséget, amit nem kellene. Mozgatórugójuk persze érthető: így beállíthatják magukat a „nemzet megmentőjének” bízva abban, hogy a keleti oltásoknak nem lesznek olyan mellékhatásai, amelyek súlyosabb problémákat okozhatnak.
Ugyanakkor bíznak abban is, hogy ha sikerül a tömegeket rávenni az „oltakozásra” – ami alapvetően pozitív, hiszen elősegíti a „nyájimmunitás” kialakítását –, akkor minél hamarabb vissza lehet térni a normalitáshoz, a gazdaság helyreállításához.
Ez a bizodalom azonban kétséges. Egyrészt azért, mert kis hazánk gazdasági teljesítménye nagyban függ az uniós gazdaságtól, így itthon hiába teremtünk gyorsabban konszolidált körülményeket, ettől még nem lesz nagyobb az uniós piac árufelvétele.
Mi több: egyre többször hangzik el, hogy valamiféle „vírus útlevelet” vezetnek be az unióban, ami bizonyítja az egyének oltottságát, így nem vagyok biztos benne, hogy a közösség által nem validált oltást elfogadják a partnerek.
Tehát az látszik, hogy a kormánynak nincs egy középtávú – az Unióval harmonizált – elképzelése arról, hogy miként oldja meg az egészségügyi és gazdasági válságot. Rögtönöznek, és mindenféle hatástanulmányok nélkül ültetik át azt a gyakorlatba, fittyet hányva az esetleges hátrányokra.
Látszik a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás motivációja. Nagyon kilóg a lóláb, lassan az egész ló alsó fele, mindenféle tartozékával.
Ceterum censeo OV esse delendam!

MAGYAR JÖVŐ 2021

 

A miniszterelnök újra eleresztette fantáziáját az egy héttel ezelőtti (2021. január 03. vasárnap, Kossuth Rádió) interjújában.
Emelkedő évtizedről, hallatlan sikerekről monologizált. Lássuk be: gyönyörű elképzelések. „Hatalmas felívelés már ebben az évben, még akkor is, ha az első hónapok »nyomorúságosak« is lesznek. De aztán ami jön, az szinte maga lesz a Kánaán! Mi több, a gazdasági környezet is „hihetetlen gyorsasággal állunk majd emelkedő pályára, a világgazdaság is könnyen lehet, hogy korábban nem látott növekedésnek indul…”
Olyan jó hallgatni! Még akkor is, ha reggel hangzik el, szép esti mesével ér fel!
Hiszen szép jövőképet vázol fel, digitalizált, a saját hulladékát is feldolgozó, recycled gazdaság, radikálisan csökkenő széndioxid kibocsátással. az EU nyugati államainál is nagyobb növekedési rátával. Mert mi is a bajom ezzel?
A legnagyobb probléma ezzel, hogy nincsenek meg a reális alapjai, és az egész inkább egy álom, mint sem megvalósítható terv.
Vegyük sorra:
Világgazdaság. Aki nem csak a Kossuth Rádióból tájékozódik, hanem némi kitekintést enged meg magának a világ gazdasági sajtójába, és veszi a fáradságot, hogy ez elemzéseket elolvassa, akkor bizony azzal szembesül, hogy a Kereskedelmi Világszervezet előrejelzése nem sok jót ígér, sőt a COVID-járvány miatt  a becslést erősen lefele mutató kockázatokkal kezeli.
Igaz ugyan, hogy 2021-re átlagosan a növekedést a világban 4,1 százalékosra jósolja, de mindezt a 2020-as 4,2 százalékos visszaesést követően. Tehát a hatalmas fellendülés elmarad, mert a visszaesés szintje elviszi a növekedést. (Ez persze matematika: ha 100% helyett csak 95,8% az eredmény, és az csak 4,1%-al emelkedik, akkor az eredmény: 99,72%, tehát legrosszabb esetben is a 2019-es szinten van a világ.)
Az elemzések szerint se az idegenforgalom, se az ehhez kötődő szolgáltatások: repülés, szálloda-ipar  teljesítménye sem fogja elérni a 2019 végén regisztrált szintet 2021-ben.
Problémák adódnak majd az iparral is, főként a legnagyobb húzóágazatokkal, hiszen jelentősen visszaesett a fogyasztás, így az embereknek eleve nincs pénze bizonyos megszokott szolgáltatások és árucikkek megvételére. Ezzel nem csak hazánknak, hanem az úgynevezett „nagy gazdaságoknak” is szembe kell néznie Európában, az USA-ban, a fejlett országokban (esetleg Kína lehet kivétel).
Ami pedig a hazai kitörést illeti:
Kis hazánkban jelenleg nincs meg az infrastruktúrája az un. recycle gazdaságnak. Nem csak feldolgozó üzemekben szűkölködünk – és semmi konkrét szándékot nem látunk arra, hogy ebbe beruházzanak itthon –, de problémáink vannak még a saját „megtermelt” hulladékaink szelektív gyűjtésével is.
A digitális gazdaságtól meg olyan távol vagyunk, mint ide a Mars. Már csak azért is, mert kis társadalmunk digitális kultúrája kimerül a különböző közösségi oldalak böngészésében. A lakosság legnagyobb része – persze tisztelet a fiataloknak, akik már szinte belenőttek ebbe – nem képes ügyeit digitálisan „intézni” a pénzügyektől a vásárlásig, a távmunkáról már ne is beszéljünk. Ez utóbbit ugyan „kipróbáltuk” a járvány ideje alatt. (Volt néhány szolgáltató cég, amely ezt képes volt megvalósítani, de lássuk be, ez az elenyésző hányad.) A probléma ezzel szintén rendszer szintű, hiszen nincsenek meg a törvényi feltételei a távmunkának, néha még a technikai körülmények is nehézségekbe ütköznek (számítógépes, titkosított rendszerek stb.).
Arról már ne is beszéljünk, hogy vannak az országnak olyan területei, régiói, ahol a lakosság – elszegényedése miatt – álmodni sem mer olyan digitális hozzáférésről, amely megkönnyítheti például az oktatást vagy bármely más tevékenységet.

Szóval a valóság – mint látjuk és tapasztaljuk – valahogy szembe megy a fenti optimista látomással. 2021-re kis hazánk talán elér valamiféle növekedést (főleg a harmadik negyedévtől) De a 2020-as visszaesés még mindig érezteti visszahúzó hatását.
A legnagyobb probléma azonban az, hogy a magyar miniszterelnök minden megalapozott elemzés nélkül beszél bele a nagyvilágba, fittyet hányva a valóságra. Szentül meg van győződve arról, hogy amit mond, az úgy van. Ha ennek bárki ellentmond a tények alapján, úgy az nem lehet más mint soros-ügynök, hazaáruló és egyéb visszahúzó egyed.
Csurka István szavai derengenek fel ezzel kapcsolatban, miszerint: „a hozzáértés kommunista trükk!”. De már ekkor tudtuk, hogy mégse az! Hofi ezt így fogalmazta áttételesen: „Tudsz úszni? – Nem! – És ha megfizetem?”
Csakhogy, most olyan helyzetben vagyunk, amikor nem nagy mondásokra és grandiózus tervekre van szükségünk, hanem sziszifuszi, hozzáértő munkára a társadalom, a gazdaság és a mindennapok érdekében. És ezekről a kormányzat nem igen tesz tanúbizonyságot.
Ceterum censeo OV esse delendam!