KÖDÖS JÖVŐ – GAZDASÁGI KILÁBALÁS

Miniszterelnökünk újra felvázolta terveit a jövőre, a „nagy magyar kilábalás” forgatókönyvét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara előtt. A beszédet meghallgattam türelmesen (2x), de isten igazából nem lettem sokkal okosabb. Az új „akcióterv" három etapban, ez év októberéig vázolja fel a teendőket, de igazi konkrétumokban nem bővelkedik. A konkrét adatokról most nem írok, mert azt jól kitárgyalták a különböző portálok gazdasági elemzői, rámutatva arra, hogy mely pontokon találhatók konkrét torzítások, hogy ne mondjam, hazugságok.
A lényeg: „elhárítottuk a segély alapú gazdaságot”. Azaz a miniszterelnök továbbra is ragaszkodik az „aki nem dolgozik, ne is egyék” elvhez. Az, hogy ez a gondolkodás a 21. század első negyedében mennyire helytálló, azt néhány társadalomtudós már évekkel ezelőtt cáfolta. Ugyanis az évszázad következő esztendői a tudás, az információ és a ma még nem látható szolgáltatások és munkahelyek évei lesznek. Gyökeresen át fog alakulni a munka világa, abban az egyén (az ember) szerepe, függetlenül a ma pandémiás válságától.
Az elképzelés, amit felvázolt a fiatalok életkezdésével kapcsolatban, a számukra biztosítandó családtámogatások és adókedvezmények sokkal inkább szólnak a 2022-es választási kampányról semmint a valóságról. A cél, hogy 25 éves korukra a magyar fiatalok a saját lábukra állhassanak, képesek legyenek önállóan családalapításra, az nem más, mint lázálom!
Ha azt vesszük figyelembe, hogy a későbbiekben milyen célokat vázol fel a kormányfő, úgy rögtön láthatjuk az ellentmondást. A „recycling” gazdaság, a megújuló energiák alkalmazása, a környezetvédelem – amelyben a miniszterelnök szerint élenjáró partnere lesz hazánk az Európai Uniónak – éles ellentétben van a fentiekkel. Miért is?

Ha csak egy kicsit tekintünk előre, a magyar fiataloknak az elkövetkezendő években egyre több és újabb ismeretet kell elsajátítaniuk, olyan tudással kell rendelkezniük, amely versenyképessé teszi őket az elkövetkező évtizedekre.
Azt ugyan megemlítette a miniszterelnök, hogy a jövőben 1500 milliárdot öntenének a felsőoktatásba, mert szerinte az átalakuló (alapítványi) egyetemi struktúra sokkal hatékonyabban hasznosítja majd a rendelkezésre álló forrásokat. Ebben én a szkeptikusok sokaságát támogatom. Ma még a tapasztalatok mindezt nem igazán támasztják alá. Arról nem is beszélve, hogy az alapítványosdi sokkal inkább arról szól, hogy a kormány – mint végrehajtó szervezet – lerúgja magáról a felsőoktatással kapcsolatos problémákat, mintegy áttolva azt az alapítványokhoz. (Lásd SzFE-vel kapcsolatos problémák során a felügyelő miniszter nyilatkozatait.)
Az elkövetkező években egyre több fiatalt kell bevonni a felsőoktatásba. Így aztán az az elképzelés, hogy 25 éves korukra a saját lábukra álljanak enyhén szólva is ostobaság. És ami még érdekesebb, a számukra biztosított adókedvezményt sem lesznek képesek sokáig igénybe venni, hiszen 23-25 éves korukig tanulnak. Azok a fiatalok pedig, akik kiesnek a középfokú oktatásból (vagy be sem kerülnek), azoknak pedig nem sokat jelent, hiszen képzettség nélkül nem keresnek annyit, hogy komolyabb megtakarítást jelentene az adókedvezmény.
Tekintsünk vissza a múltba: még a sokat átkozott, de kétségtelenül szociálisan sokkal érzékenyebb ancien regime idején sem lehetett a fenti célt megvalósítani. Akkor az oktatásból kikerült fiatalok sok éven keresztül gyűjtögették a pénzüket, hogy az elegendő legyen arra, hogy önálló otthonhoz jussanak. Egy vidéki ismerősöm szerint anno a ’70-es évek végén házassága 3. évében gondolhattak arra, hogy a család anyagi és az ismerősök hathatós közreműködésével – valamint jelentős összegű két százalékos kamatozású kölcsönnel 15 évre eladósodva – önálló otthont építsenek kalákában. Bőven a húszas éveik végét taposták, mire valóban saját lábukra álltak.
Ami pedig a jövőt illeti:
Orbán Viktor meghirdetett egy 8-10 éves vidékfejlesztési programot is. Nem részletezte, se a rendelkezésre álló forrás, sem a megvalósítás koncepciója nem világos..
Az ember óhatatlanul elgondolkodik arról, hogy a meghirdetett digitális, recycling és környezettudatos gazdaság fejlesztésére mekkora uniós pénzek állnak majd rendelkezésre, és ezeket miként lehet majd új NER-lovagok kezére játszani. Azaz: a gazdaság jelentős része már így is a kormány közeli oligarchák kezén van, így egyre csökken azoknak az ágazatoknak a száma, amire még rá lehet telepedni. Így az új fejlesztések kitűnő alkalmat biztosítanak arra, hogy még több forrást lehessen a FIDESZ holdudvarába csatornázni.
Remélem nem lesz igazam!
Ceterum censeo OV esse delendam!