A
miniszterelnök újra eleresztette fantáziáját az egy héttel ezelőtti (2021.
január 03. vasárnap, Kossuth Rádió) interjújában.
Emelkedő évtizedről, hallatlan sikerekről monologizált. Lássuk be: gyönyörű elképzelések. „Hatalmas felívelés már ebben az évben, még akkor is, ha az első hónapok »nyomorúságosak« is lesznek. De aztán ami jön, az szinte maga lesz a Kánaán! Mi több, a gazdasági környezet is „hihetetlen gyorsasággal állunk majd emelkedő pályára, a világgazdaság is könnyen lehet, hogy korábban nem látott növekedésnek indul…”
Olyan jó hallgatni! Még akkor is, ha reggel hangzik el, szép esti mesével ér fel!
Hiszen szép jövőképet vázol fel, digitalizált, a saját hulladékát is feldolgozó, recycled gazdaság, radikálisan csökkenő széndioxid kibocsátással. az EU nyugati államainál is nagyobb növekedési rátával. Mert mi is a bajom ezzel?
A legnagyobb probléma ezzel, hogy nincsenek meg a reális alapjai, és az egész inkább egy álom, mint sem megvalósítható terv.
Vegyük sorra:
Világgazdaság. Aki nem csak a Kossuth Rádióból tájékozódik, hanem némi kitekintést enged meg magának a világ gazdasági sajtójába, és veszi a fáradságot, hogy ez elemzéseket elolvassa, akkor bizony azzal szembesül, hogy a Kereskedelmi Világszervezet előrejelzése nem sok jót ígér, sőt a COVID-járvány miatt a becslést erősen lefele mutató kockázatokkal kezeli.
Igaz ugyan, hogy 2021-re átlagosan a növekedést a világban 4,1 százalékosra jósolja, de mindezt a 2020-as 4,2 százalékos visszaesést követően. Tehát a hatalmas fellendülés elmarad, mert a visszaesés szintje elviszi a növekedést. (Ez persze matematika: ha 100% helyett csak 95,8% az eredmény, és az csak 4,1%-al emelkedik, akkor az eredmény: 99,72%, tehát legrosszabb esetben is a 2019-es szinten van a világ.)
Az elemzések szerint se az idegenforgalom, se az ehhez kötődő szolgáltatások: repülés, szálloda-ipar teljesítménye sem fogja elérni a 2019 végén regisztrált szintet 2021-ben.
Problémák adódnak majd az iparral is, főként a legnagyobb húzóágazatokkal, hiszen jelentősen visszaesett a fogyasztás, így az embereknek eleve nincs pénze bizonyos megszokott szolgáltatások és árucikkek megvételére. Ezzel nem csak hazánknak, hanem az úgynevezett „nagy gazdaságoknak” is szembe kell néznie Európában, az USA-ban, a fejlett országokban (esetleg Kína lehet kivétel).
Ami pedig a hazai kitörést illeti:
Kis hazánkban jelenleg nincs meg az infrastruktúrája az un. recycle gazdaságnak. Nem csak feldolgozó üzemekben szűkölködünk – és semmi konkrét szándékot nem látunk arra, hogy ebbe beruházzanak itthon –, de problémáink vannak még a saját „megtermelt” hulladékaink szelektív gyűjtésével is.
A digitális gazdaságtól meg olyan távol vagyunk, mint ide a Mars. Már csak azért is, mert kis társadalmunk digitális kultúrája kimerül a különböző közösségi oldalak böngészésében. A lakosság legnagyobb része – persze tisztelet a fiataloknak, akik már szinte belenőttek ebbe – nem képes ügyeit digitálisan „intézni” a pénzügyektől a vásárlásig, a távmunkáról már ne is beszéljünk. Ez utóbbit ugyan „kipróbáltuk” a járvány ideje alatt. (Volt néhány szolgáltató cég, amely ezt képes volt megvalósítani, de lássuk be, ez az elenyésző hányad.) A probléma ezzel szintén rendszer szintű, hiszen nincsenek meg a törvényi feltételei a távmunkának, néha még a technikai körülmények is nehézségekbe ütköznek (számítógépes, titkosított rendszerek stb.).
Arról már ne is beszéljünk, hogy vannak az országnak olyan területei, régiói, ahol a lakosság – elszegényedése miatt – álmodni sem mer olyan digitális hozzáférésről, amely megkönnyítheti például az oktatást vagy bármely más tevékenységet.
Szóval a valóság – mint látjuk és tapasztaljuk – valahogy szembe megy a fenti optimista látomással. 2021-re kis hazánk talán elér valamiféle növekedést (főleg a harmadik negyedévtől) De a 2020-as visszaesés még mindig érezteti visszahúzó hatását.
A legnagyobb probléma azonban az, hogy a magyar miniszterelnök minden megalapozott elemzés nélkül beszél bele a nagyvilágba, fittyet hányva a valóságra. Szentül meg van győződve arról, hogy amit mond, az úgy van. Ha ennek bárki ellentmond a tények alapján, úgy az nem lehet más mint soros-ügynök, hazaáruló és egyéb visszahúzó egyed.
Csurka István szavai derengenek fel ezzel kapcsolatban, miszerint: „a hozzáértés kommunista trükk!”. De már ekkor tudtuk, hogy mégse az! Hofi ezt így fogalmazta áttételesen: „Tudsz úszni? – Nem! – És ha megfizetem?”
Csakhogy, most olyan helyzetben vagyunk, amikor nem nagy mondásokra és grandiózus tervekre van szükségünk, hanem sziszifuszi, hozzáértő munkára a társadalom, a gazdaság és a mindennapok érdekében. És ezekről a kormányzat nem igen tesz tanúbizonyságot.
Ceterum censeo OV esse delendam!
Emelkedő évtizedről, hallatlan sikerekről monologizált. Lássuk be: gyönyörű elképzelések. „Hatalmas felívelés már ebben az évben, még akkor is, ha az első hónapok »nyomorúságosak« is lesznek. De aztán ami jön, az szinte maga lesz a Kánaán! Mi több, a gazdasági környezet is „hihetetlen gyorsasággal állunk majd emelkedő pályára, a világgazdaság is könnyen lehet, hogy korábban nem látott növekedésnek indul…”
Olyan jó hallgatni! Még akkor is, ha reggel hangzik el, szép esti mesével ér fel!
Hiszen szép jövőképet vázol fel, digitalizált, a saját hulladékát is feldolgozó, recycled gazdaság, radikálisan csökkenő széndioxid kibocsátással. az EU nyugati államainál is nagyobb növekedési rátával. Mert mi is a bajom ezzel?
A legnagyobb probléma ezzel, hogy nincsenek meg a reális alapjai, és az egész inkább egy álom, mint sem megvalósítható terv.
Vegyük sorra:
Világgazdaság. Aki nem csak a Kossuth Rádióból tájékozódik, hanem némi kitekintést enged meg magának a világ gazdasági sajtójába, és veszi a fáradságot, hogy ez elemzéseket elolvassa, akkor bizony azzal szembesül, hogy a Kereskedelmi Világszervezet előrejelzése nem sok jót ígér, sőt a COVID-járvány miatt a becslést erősen lefele mutató kockázatokkal kezeli.
Igaz ugyan, hogy 2021-re átlagosan a növekedést a világban 4,1 százalékosra jósolja, de mindezt a 2020-as 4,2 százalékos visszaesést követően. Tehát a hatalmas fellendülés elmarad, mert a visszaesés szintje elviszi a növekedést. (Ez persze matematika: ha 100% helyett csak 95,8% az eredmény, és az csak 4,1%-al emelkedik, akkor az eredmény: 99,72%, tehát legrosszabb esetben is a 2019-es szinten van a világ.)
Az elemzések szerint se az idegenforgalom, se az ehhez kötődő szolgáltatások: repülés, szálloda-ipar teljesítménye sem fogja elérni a 2019 végén regisztrált szintet 2021-ben.
Problémák adódnak majd az iparral is, főként a legnagyobb húzóágazatokkal, hiszen jelentősen visszaesett a fogyasztás, így az embereknek eleve nincs pénze bizonyos megszokott szolgáltatások és árucikkek megvételére. Ezzel nem csak hazánknak, hanem az úgynevezett „nagy gazdaságoknak” is szembe kell néznie Európában, az USA-ban, a fejlett országokban (esetleg Kína lehet kivétel).
Ami pedig a hazai kitörést illeti:
Kis hazánkban jelenleg nincs meg az infrastruktúrája az un. recycle gazdaságnak. Nem csak feldolgozó üzemekben szűkölködünk – és semmi konkrét szándékot nem látunk arra, hogy ebbe beruházzanak itthon –, de problémáink vannak még a saját „megtermelt” hulladékaink szelektív gyűjtésével is.
A digitális gazdaságtól meg olyan távol vagyunk, mint ide a Mars. Már csak azért is, mert kis társadalmunk digitális kultúrája kimerül a különböző közösségi oldalak böngészésében. A lakosság legnagyobb része – persze tisztelet a fiataloknak, akik már szinte belenőttek ebbe – nem képes ügyeit digitálisan „intézni” a pénzügyektől a vásárlásig, a távmunkáról már ne is beszéljünk. Ez utóbbit ugyan „kipróbáltuk” a járvány ideje alatt. (Volt néhány szolgáltató cég, amely ezt képes volt megvalósítani, de lássuk be, ez az elenyésző hányad.) A probléma ezzel szintén rendszer szintű, hiszen nincsenek meg a törvényi feltételei a távmunkának, néha még a technikai körülmények is nehézségekbe ütköznek (számítógépes, titkosított rendszerek stb.).
Arról már ne is beszéljünk, hogy vannak az országnak olyan területei, régiói, ahol a lakosság – elszegényedése miatt – álmodni sem mer olyan digitális hozzáférésről, amely megkönnyítheti például az oktatást vagy bármely más tevékenységet.
Szóval a valóság – mint látjuk és tapasztaljuk – valahogy szembe megy a fenti optimista látomással. 2021-re kis hazánk talán elér valamiféle növekedést (főleg a harmadik negyedévtől) De a 2020-as visszaesés még mindig érezteti visszahúzó hatását.
A legnagyobb probléma azonban az, hogy a magyar miniszterelnök minden megalapozott elemzés nélkül beszél bele a nagyvilágba, fittyet hányva a valóságra. Szentül meg van győződve arról, hogy amit mond, az úgy van. Ha ennek bárki ellentmond a tények alapján, úgy az nem lehet más mint soros-ügynök, hazaáruló és egyéb visszahúzó egyed.
Csurka István szavai derengenek fel ezzel kapcsolatban, miszerint: „a hozzáértés kommunista trükk!”. De már ekkor tudtuk, hogy mégse az! Hofi ezt így fogalmazta áttételesen: „Tudsz úszni? – Nem! – És ha megfizetem?”
Csakhogy, most olyan helyzetben vagyunk, amikor nem nagy mondásokra és grandiózus tervekre van szükségünk, hanem sziszifuszi, hozzáértő munkára a társadalom, a gazdaság és a mindennapok érdekében. És ezekről a kormányzat nem igen tesz tanúbizonyságot.
Ceterum censeo OV esse delendam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése