KÖZÉPOSZTÁLY, MINT A PORNÓ

Na, ez aztán kormányfőhöz illő hasonlat. Az eredeti szerzője a neves közgazdász, de más kontextusban, és máshogy fogalmazva. A miniszterelnök azonban freudi elszólással módosított rajta. De azért érdemes elgondolkodni azon, hogy kit, miért és hogyan támogat, ha maga sem tudja pontosan, hogy mi is a stratégiája.

A nagy támogatók: a Századvég Alapítvány, a Széll Kálmán Alapítvány, a Heti Válasz Kiadó szervezte – Magyarország és az EU — a kapcsolatok jelene és jövője, a Fókuszban a nemzeti érdek – hangzatos című konferencián a FIDESZ holdudvarába tartozó szakértők sem igazán egyeztek meg abban, hogy mit is tekinthetünk középosztálynak.

Nyilvánvalóan nem juthattak valamiféle közös nevezőre, mert azt már mégsem ismerhették el, hogy Anthony Giddens meghatározását elfogadják. Giddensről tudjuk, hogy liberális, sőt! Tony Blair főtanácsadója volt. A volt brit miniszterelnökről meg tudjuk, hogy jó viszonyt ápolt Gyurcsány Ferenccel. Így aztán természetes, hogy elítélendő, nem csak ő, de tudományos munkássága is!
Márpedig Európában általában ezt használják. Nem idézem ide az egészet, mert nyomtatva bő egy oldal, de aki kíváncsi rá, megtalálhatja Anthony Giddens: Szociológia. 233-234. oldal. Osiris Budapest, 1997.
A lényeg: a középosztály három jól elkülöníthető részre osztható:
felső középosztály – menedzserek, szakértelmiségiek;
régi középosztály: kisvállalkozók, kereskedők, kisbirtokos farmerek; alsó középosztály: hivatali (állami, önkormányzati) alkalmazottak, tanárok, egészségügyi középkáderek (ápolók, asszisztensek stb.) Közös jellemzőjük: „azonosulnak a tehetősebb rétegek értékeivel, s ugyanakkor esetleg kisebb jövedelemből kell megélnie, mint némely jól fizetett fizikai munkásnak.”
Nos, erre a meghatározásra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nem megfogható. A pornós hasonlat már csak azért is sértő erre a rétegre, mert általában „erkölcsös” felfogást vall (még ha gyakorlatban nem is él eszerint), és erre igen büszke, része egyéni értékrendjének.

Lehetne most még elemezgetni a hozzászóló néhány tudós fő eszmefuttatását, de nem teszem, mert mindegyikről lesír, hogy alkalmazkodni akar a kormányfő eszmei mondanivalójához. Azaz érvényesül Szelényi Iván megállapítása az értelmiség lojalitásáról. Én ezt az utóbbit – maradva a miniszterelnök szintjén – az értelmiség elkurvulásának tartom. De ez az én egyéni véleményem. Én nem vezetek országot, csak egy blogot, azt is csak alkalomadtán!
Amit azonban Hegedűs Zsuzsa mondott, az tényleg értelmezhetetlen. Unortodox szociológia. Emlékeztet arra az időkre, amikor a szociológiát burzsoá áltudományként tartották számon. Bár, ahogy haladunk, eljutunk majd abba a korszakba is!
A miniszterelnöki beszédet már szétszedték a különböző kommentálók: az ellenzéki politikusoktól a független szakértőkig. De egy azért igen érdekes: miért is harapunk bele abba a kézbe, amelyik segítséget nyújt?

Ceterum censeo OV esse delendam!