ÚGY LEGYEN LOTTÓ ÖTÖSÖM!

A régi mondás jutott eszembe – amely mindig arra vonatkozik, hogy bekövetkezik valami, aminek igen kicsiny a valószínűsége – amikor az olvasom, hogy „javul a viszony Brüsszellel”. Igaz ugyan, hogy valóban előkészítés előtt áll egy döntés, amely megszüntetné a kohéziós alapok befagyasztását, de ugyanakkor az Európai Bíróság előtt két ügyben is alperes lesz a magyar állam. Az úgymond jó viszony egyik oka a magyar költségvetési törvény és a jövő évi büdzsé-tervezet.

A döntés kétségtelenül javítja a forint helyzetét, és ezzel együtt könnyíti azoknak a devizahiteleseknek a helyzetét is, akik nem tudtak élni az előtörlesztés lehetőségével. Tovább javíthatja a magyar gazdaság külső körülményeit a görög választások eredménye is. Az elemzők szerint inkább patthelyzetre hajaz a jelen helyzet.

Mindaz a gesztus, amelyet az Európai Unió Magyarország felé tesz, az mindössze azt jelenti, hogy gazdaságilag úgy látják a helyzetet, hogy hazánk „jól kezeli válságot” — az európai elvek szerint.
Más azonban a kép, ha mindezt alulnézetből szemléljük.
Ne legyen kétségünk afelől, hogy mindezt a magyar adófizető fogja megfizetni, a különböző különadók és díjak által. Azaz semmivel sem lesz a helyzet rózsásabb itthon, mint eddig volt. Bármit is mondjon a hazai kormánypropaganda. Nem fogunk jobban élni, mint négy éve.

És hogyan jön ide a rekord nyeremény a Lottón?
Egyszerű. Néhány ismerős körében került szó erről a több mint négymilliárdról. Az egyikük annak adott hangot, hogy szerinte ezt a nyereményt elnyelte a kormány, mert négy milliárd már elég nagy pénz ahhoz, hogy érdemes legyen lenyúlni.
Persze, igyekeztünk megnyugtatni, hogy ez nem lehetséges, meg különben is, a lottóból a költségvetésnek – mint állami vállalat – igen szép bevétele keletkezik hétről-hétre.
Nem is ez az összeesküvés elmélet az érdekes ebben a dologban, hanem az, hogy ez egyáltalán megfordulhat valakinek a fejében. Ez azt mutatja, hogy regnáló kormányunkról – részben joggal – bármit feltételez az átlag magyar. Feltételezi, hogy lenyúl olyan pénzeket, amik egyébként a „zembereket” illetnék.
És a legnagyobb baj, hogy ennek a feltételezésnek van alapja (lásd MANYUP és egyéb ügyletek, a közbeszerzésektől a különböző nem ortodox intézkedésekig).
Az polgárok tehát a maguk módján kimutatják, hogy nem igazán bíznak sem a kormányban, sem az úgynevezett „Nemzeti Együttműködés Rendszerében”.
Mindezt azért illene már tudomásul vennie a hatalomnak.

Ceterum censeo OV esse delendam!