BARÁTOK ÉS A PROFIT

A miniszterelnök elszólta magát. Pontosabban kimondta azt, ami gazdaságpolitikáját (?) meghatározza. Ez az elszólás hasonlatos volt Simicska Lajos elhíresült mondásához, miszerint mindenkinek joga van hülyének lenni.

Az ominózus félmondat így hangzik: „…még a profit sem esik jól igazából, ha nincs benne valami barátság, valami lélek”. Igaz, ugyan, hogy ez a félmondat annak alkalmából hangzott el, hogy megnyílt a Klotild Palotában a „Buddha-Bar Hotel Klotild Palace”. A közel-keleti üzletemberek – jordán befektetők – vállalata a Mellow Mood Groups (Gazdag Hangulat Csoport) szuper szállodát létesített az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél. (Már a cégcsoport neve is mutatja, nem a budapesti átlagpolgárnak épült a műintézmény.)
Visszatérve a miniszterelnök „elszólására”: Ezt az elvet már tudtuk. Visszatekintve a kormányzás elmúlt két évére, nem lehetett kétségünk afelől, hogy a profit a barátoknak jut. Az állami és önkormányzati megrendelések során gyakorlatilag csak a FIDESZ-közeli, vagy a hatalomhoz közel álló kisebb gazdasági vállalkozásoknak lehetett esélye egy-egy projekt elnyerésére. Mielőtt bárkit is rágalmaznék — ez nem lehet véletlen. Ne essék itt szó arról, hogy ezeknek a tendereknek mi az ára. Azt azonban sejthetjük, abból a parlamenti javaslatból is, hogy a pártoknak a támogatását jelentősen lefaragják, ugyanakkor a gazdasági társaságoknak a korábbi szabályozásnál könnyebben engedélyezik a politikai pártok támogatását.

Hiába! A barátok hálájának meg kell adni a törvényes kereteket, különben sima korrupciónak látszik az egész. Így – ha a javaslat törvénnyé válik – már semmi kifogás nem lehet abban a gyakorlatban, hogy a kormány szemérmetlenül támogat és részesít előnyben számára fontos személyek cégeit. Abban sem lehet továbbá kifogás, ha utóbbiak (személyek és vállalatok) támogatják a nekik oly kedves – és főleg jövedelmező – pártot.
Így működik ez mostanság kedves feleim! Nem mintha az előzőekben nem így lett volna. Ám ott volt valamiféle halvány erkölcsi érzék, amely igyekezett ezt az egész mechanizmust „elfedni”, lehetőleg úgy csinálni, hogy az ne legyen ilyen arcátlanul cinikus.
Mert ma már azzal kell szembesülnünk, hogy a hatalom és egyes üzleti körök összefonódását törvényes alapra helyezik. Teszik mindezt annak ellenére, hogy az Európai Unióban – amelynek Magyarország is tagja –  ez nem elfogadott. Ott a törvények arról szólnak, hogy a gazdasági érdekcsoportok csak nagyon szigorú szabályok szerint érvényesíthetik érdekeiket a politikában.
Magyarország ebben is „forradalmi” úton halad.
Ám ezt a környezetünkben továbbra is csak korrupciónak hívják!

Ceterum censeo OV esse delendam!