Hibás a Kubatov-lista!

Már vártam a konzultációs kérdőívet! Gondoltam, majd eljuttatom az általam helyesnek tartott címre, és ezzel le is tudtam, az általam cseppet sem tisztelt nemzeti konzultációval kapcsolatos, feladataim.
Napokig üres volt a postaládám, de tegnap igen! Megjött a boríték. De nem ám magában! Egy másik is volt mellette, ugyanarra az utca és ajtószámra címezve, az apám nevére.
Azt hittem rosszul látok!
Forgattam a borítékot, de semmi kétség. Név stimmel, utolsó ismert lakhelye stimmel. A dologban az egyetlen, ami nem stimmel, hogy a boríték címzettje 29 esztendeje elhunyt.
Szóval akkor, hogy is állunk ezekkel a listákkal?


Meg a címekkel, meg a megcímzett borítékok számával? Mintha a klasszikus Gogol mű kelne életre. Kubatov-Csicsikov holt „lelkeket” vásárol, csakhogy gazdagabbnak mutassa magát, és nagyobb hitelt kapjon a politikai banktól.
Csakhogy, ami sikeredett a XIX. század közepi feudális Oroszország elmaradott vidékein, az már nem igazán „jön be” a XXI. század Közép-Európájában. Még akkor sem, ha a mai hatalom gőzerővel munkálkodik azon, hogy visszafordítsa az idő kerekét.

A másik gondolat pedig ezzel kapcsolatban: Schmitt Pál azért mondott le, mert plágiumon érték kisdoktori dolgozatának írása során. Ezért hitelét vesztve távoznia kellett az államfői posztról.



Nyikolaj Vaszilijevics Gogol



A mai hatalom mögött dolgozó „szakértők” és ötletemberek meglehetősen sokat merítenek abból a nem követendő – és már a komolyan gondolkodók által elítélt (Lásd: Gogol) – „kincsből”, amit több mint 150 éve meghaladott az idő.

Ebből is látjuk, hogy nincs új a nap alatt! De azt azért kikéri magának minden józan állampolgár, ha ilyen szinten nézik ostobának!

Ceterum censeo OV esse delendam!