ELTÉKOZOLT, FELÉLT JÖVŐ

Mostanában azt kérdezgetik a barátaim, mitől vagy olyan dühös? Mondogatom nekik, hogy minden okom meg van rá. Ugyanis csak egy kicsit látok távolabbra, mint az orrom hegye. Nem hatnak meg holmi CNN-interjúk, és nem képzelem magam „tündérország” lakójának. (Különben is ez az egész „tündérország” egy kicsit utánérzésnek tűnik, Móricz Zsigmond Tündérkertje után.)

De azért nézzük meg a dühöngés okait, szigorúan alulnézetből, ahogyan ez mostanában a nálamnál sokkal fiatalabbak szemszögéből látszik. Főleg a 25-35 éves korosztályra koncentrálok, akik az elkövetkező 25 évben meghatározhatják ennek az országnak a fejlődését vagy bukását. Ezzel persze nem csak azt akarom hangsúlyozni, hogy mekkora az ő felelősségük, hanem azt is, hogy a mindenkori – főleg a most regnáló – kormánynak milyen dolga lenne, hogy e generáció sikeressége feltételeit biztosítsa, megteremtse.
Az mégis csak felháborító, hogy a felmérések szerint ebben az országban azt gondolják gyerekeink és unokáink, hogy nem érdemes becsületesnek lenni. Nem ezt tanulták szüleiktől, azoktól nem igazán szerezhették meg – talán csak nagyon elvétve – e tapasztalatot. Többségük iskolái elvégzése után egy elemi bizalommal lépett ki a nagybetűs életbe. Az ott szerzett tapasztalatok mondatják velük azt, amit a felmérések reprezentálnak. (Valljuk azért be magunknak, hogy a szülők generációja sem volt makulátlan e témában. Elegendő csak Hankiss Elemér „Diagnózisok 1-2. című munkáira utalni a nyolcvanas évek elejéről 1982, 1986.)

Hasonlóan lehangoló, hogy ennek a korosztálynak az fele gondolja úgy, hogy a boldogulását inkább külföldön keresné.
Mit tekinthetünk tehát az immár két éve kormányon levő politikai vezetés legfőbb bűnének? Először is azt, amit Lengyel László mondott, mintegy összefoglalva egy tanulmánykötet mondanivalóját: „Egy ország elveszejtése”-t.
Lengyel László nem vátesz, hanem elemző. Sokkal inkább az, mint az átlag 30 éves. Ám ezek a gondolatok már korábban is megfogalmazódtak. Közvetlenül a kormányváltás utáni „törvényhozási dömpingben”. Akkor – 2010 szeptemberében – leírtam, hogy mi várható. És lőn, a legvadabb feltételezések is megvalósultak.
Egy kérdés vetődött fel a FIDESZ bornírt politikai és gazdasági intézkedései láttán: Van-e ennél lejjebb? Sajnos mindig azt a választ kellett adnom – alapvetően pozitív életszemléletemmel ellentétben –, hogy van! Einsteintől tudjuk, hogy: „A világegyetem és az emberi hülyeség határtalan – bár az előbbiben nem vagyok biztos!”

A fiatalok pedig ezt a helyzetet érzékelik. Úgy látják, hogy semmiféle garancia – sem alkotmányos, sem politikai, gazdasági a legkevésbé – nincs arra, hogy értelmes, boldog, alkotó életet élhetnek, családot alapíthatnak, gyereket nevelhetnek az elkövetkező 15-20 évben Magyarországon.
Mert olyan a mai törvényi környezet – amit a FIDESZ Alaptörvénye és kétharmados jogszabályai betonoznak be –, ami nem engedi meg, hogy ebből a politikai és gazdasági csapdából az ország kilábaljon.
Ezen kellene elgondolkodnia a mai kétharmadnak, és felmérni bűneik következményeit, itt, a Kárpát-medence 98 ezer négyzetkilométerén, nem pedig „tündérországban”, amely nem is létezik!


Ceterum censeo OV esse delendam!