2011. június 2., csütörtök

A KIBONTAKOZÁS VÍZIÓI MAGYARORSZÁGON

Az elmúlt egy év bebizonyította, hogy a FIDESZ képtelen egy hosszú távú, fenntartható – a magyar társadalom döntő többségének támogatását élvező – politikát kialakítani.



A kormányfő évértékelő beszéde is alátámasztani látszik, hogy az úgynevezett „eszmei politizálás” – lásd alkotmányozás, az állami intézményi struktúra átalakítása, az adórendszer és a nagy elosztó rendszerekhez való viszony – kimerült. A tömegek – legalább is a választópolgárok túlnyomó sokasága – nem támogatják a parlamenti többség (amely nem tükrözi a társadalom való politikai szándékait és összetételét) szándékait, politikáját.

 
A mai politikai helyzet sokkal bonyolultabb, semmint azt a rendszerváltás óta valaha is tapasztaltuk. A választásokon győztes párt sorra bontja le a polgári demokrácia ellenőrző rendszerét, a jogállamiság hatalommegosztó intézményeit.
Az elmúlt nyolc év gátlástalan ellenzéki kommunikációja, amellett, hogy sorozatos karaktergyilkosságokkal kívánt helyet biztosítani a maga számára a hatalomban, akarattal vagy akaratlanul teret nyitott a szélsőjobboldal megerősödésének. A FIDESZ egyik legnagyobb hibája – azon túl, hogy a nyolc évet elvesztegetve nem dolgozott ki européer jobboldali programot – szélsőséges propagandájával és utcai akcióival teret nyitott a Jobbiknak.
A baloldal pedig képtelen volt a nyolc év alatt e szélsőséges megnyilvánulások ellen eredményesen fellépni, azt visszaverni.
A súlyos választási vereség sokként érte a volt kormányzópártot. Csaknem egy év elteltével – azon kívül, hogy folyamatosan bírálja a regnáló kormányt – képtelennek bizonyult arra, hogy a szembenézzen vereségével, és felülvizsgálja politikai gyakorlatát.
E tehetetlenséget látva a civil társadalom viszonylag gyorsan felismerte a FIDESZ kormányzásának és törvénykezésének veszélyeit.
Mindez érzékelhető volt már 2010 végén. Az antidemokratikus törvények elleni tiltakozások, tüntetések jelezték, hogy a civil társadalom nem ért egyet sem a gyakorolt politikával, sem annak tartalmi ideológiai töltetével.
Az MSZP sajátos módon elvesztegetett egy évet. Meg merem kockáztatni, hogy még 2011-et is feláldozza. Nem készül a párt háza táján egy új politika, amely képes lenne a korábban eltávolodott és kiábrándult választók megszólítására. Nem látszik az, hogy a párt – felismerve korábbi hibás irányvonalát – törekedne egy valóban modern, 21. századi politika kidolgozására.
Számomra nem tetszik elégségesnek az a politikai alap, amely csak „rövid távú” célokra fókuszál, a regnáló kormány leváltására és az 1989-es alkotmányosság visszaállítására.

 
A baloldal feladata

 
Először is azt kellene tisztázni, hogy mit is jelent a modern társadalmakban a baloldal. Mennyiben használhatók fel a klasszikus szociáldemokrata, baloldali eszmék a gyökeresen megváltozott társadalomszerkezetben. A klasszikus baloldali értékek egy része már nem értelmezhető a mai körülmények között. Ugyanakkor a legmarkánsabb értékek, mint a társadalmi szolidaritás, a társadalmi egyenlőtlenségek – gazdasági, kulturális, szociális – csökkentése továbbra is érvényesek.

 
Számot kell vetni az realitásokkal.

 
Ezek közül a legalapvetőbb a gazdaság totális átalakulás – szerkezetileg – a világban és Európában az elmúlt húsz esztendőben. A társadalomtudományok művelői folyamatosan figyelmeztetnek arra, hogy a gazdasági változások teljesen átalakították a társadalmak szövetét. Megszűnt a klasszikus értelemben vett munkásosztály, a mezőgazdasági termelés is gyökeresen átalakult. A technológiák és a tudomány beköltözése a termelési folyamatokba totálisan átrendezte a munka világát.

 
A társadalom szerkezete is átrendeződött. ma már rá sem lehet ismerni a foglalkoztatási adok összetételére, ha összehasonlítjuk azt a hatvanas évek statisztikai adataival. A jövedelmek döntő hánya ma már nem a klasszikus „munkához” kötődik, hanem olyan szolgáltatásokhoz, amelyek „konkrét anyagi értéket” nem állítanak elő, ám kielégítik a megnövekedett egyéni és személyes igényeket.
Átalakult a tőke szerkezete is. A legnagyobb befektetők azok az „alapok”, amelyek a kisemberek megtakarításait (nyugdíj- és egészségbiztosítás) forgatják vissza a termelésbe és a beruházásokba, így biztosítva hozadékot (jövedelmet) egy későbbi időpontra, az öregség idejére.

Az elmúlt húsz esztendő nagy tapasztalata, hogy folyamatosan egyre csökken a gazdaságban az emberimunkaerő szükséglete.
Ugyanakkor az ebből fakadó legnagyobb probléma, hogy a társadalmak – és az irányító politikai elit – képtelen volt ezt a problémát feldolgozni. Ezt két ok magyarázza. Egyrészt a politikai elitek (kormányok, uralmon levő vezető politikai erők) rövid távú sikerekben érdekeltek. Tevékenységüket behatárolják a választási ciklusok. Másrészt pedig a „tűzoltó” intézkedéseik ugyan lecsillapítják a társadalmi feszültségeket, ám nem orvosolják az eredeti problémát. (Erre csak akkor volna lehetőségük, ha hosszabb idő állna rendelkezésükre, de ez általában nem valósul meg a tömeg türelmetlensége miatt.)
Egyre komolyabban vetődnek fel a környezet okozta valós és politikai problémák. Az energetika válsága, a víz problémája, a túlnépesedés, a termelés korlátai és a fogyasztás közötti, antagonisztikusnak tűnő ellentét, feloldása. Mind-mind olyan probléma, amelyekkel az elkövetkező két évtizedben kikerülhetetlenül szembe találjuk magunkat.
A baloldalnak ezért kell kidolgoznia egy olyan politikai filozófiát, amely a társadalom számára érthető, a valóságban végrehajtható programot hirdet, amelyet támogathat. Ha a társadalom lát, és megismer egy ilyen programot, akkor azt támogatni fogja, akár hosszú távon is.
Ezt a filozófiát (víziót) le lehet fordítani a hétköznapok rövid távú politikájára, amely a választási sikert is biztosíthatja.
Ha az MSZP – nagyon sok munkával, szellemi befektetéssel, nemzetközi együttműködéssel (mert egy ilyen program csak kontinensnyi méretben működőképes) – képes kidolgozni e programot, úgy maga is megújul. E megújult politika formáció pedig elnyerheti a tömegek szimpátiáját és voksait.

 
Néhány gondolat, ötlet ennek érdekében:

 
1. Számba venni mindazokat a globális – minden társadalmat, értékrendjétől függetlenül érintő – tényeket, amelyek befolyásolják a társadalmak jövőjét:

  • a források korlátozott volta, energia, édesvíz, rendelkezésre álló termőterület és annak kapacitása, a föld eltartó képessége;
  • a túlnépesedés megakadályozása,
  • az elöregedő társadalmakban a szolidaritás kiterjesztése;
  • az aktív munkaerő hatékony kihasználása;
  • az elosztási viszonyok gyökeres átalakítása.
2. Kidolgozni annak rendszerét, hogy a mostani fogyasztási spirált valamilyen módon meg lehessen fékezni: ehhez a társadalmak értékrendjét átalakítani, az oktatási és nevelési rendszereket sokkal ökologikusabb gondolkodásra késztetővé alakítani. (A neveléssel módosítani a mostani fogyasztói társadalom értékrendjét.)
3. Előnyben részesíteni minden olyan fejlesztést, technológiát, amely a források megkímélését szolgálják, és folytonosan megújuló forrásokat használnak fel. Az sokat emlegetett K+F-ben sokkal nagyobb fontosságot biztosítani a megújuló forrásokat használó technológiáknak!
4. A társadalmakban (a fejlett országokban elsősorban) olyan új társadalmi közmegegyezést létrehozni, amelyben az új termelési és elosztási viszonyok nem gátolják a tőke hatékonyságát, a termelőeszközök fejlesztését, de korlátozzák annak piaci szerepét. Az elosztásban pedig figyelembe veszi, hogy az egyre hatékonyabb technológiai fejlődés egyre kevesebb munkaerőt igényel, így egyre több egyén kerül ki a javak előállításával kapcsolatos tevékenységből és válik „eltartottá”. Az így „feleslegessé váló” egyéneknek kidolgozni olyan, társadalmilag is fontosnak tartható tevékenységet, amely hasznos a társadalom kisebb-nagyobb közösségeinek és megakadályozza a „feleslegessé válás” érzését.
5. Nagyobb figyelmet fordítani a következő évek (évtizedek, évezred) szellemi eredményeire. Az oktatás és képzés, a fejlesztések és a kutatások egy célt szolgáljanak: az emberiség életlehetőségeinek fenntartását.
Mindezek mellett megőrizni a különböző kultúrák értékeit, úgy hogy a világ kulturális sokszínűsége ne sérüljön, és a társadalmak képesek legyenek megőrizni saját identitásukat (nyelv, hagyományok, vallás).

 
Nem egyszerű a feladat.
Ambivalens érzéseim vannak, hogy felülemelkedik-e a ma regnáló politikai elit saját érdekein azért, hogy a jövő generációinak életét elfogadhatóvá tegye.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése