SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE



Forrás: Internet: szegedma.hu



József Attila tán megbocsátja az elorzott címet. De jobbat amúgy sem lehetne kitalálni annak jellemzésére, amit mostanában a kormány művel. Mindent felhasználnak arra, hogy a „valódit” állítsák a közbeszéd középpontjába az „igaz” helyett. Az elmúlt két hét szinte másról sem szólt csak a rasszizmusról. Ez persze komoly társadalmi probléma, nincs szándékomban lebecsülni, sőt egyet érek mindazokkal, akik úgy gondolják, hogy ilyen beszédnek (írásnak) nincs keresnivalója a magyar nyilvánosságban.

A cikk és a körülötte kialakult politikai adok-kapok – a médiában megjelenő egyetértő és azzal ellenkező megnyilvánulások – mégis jótékonyan fedték el mindazokat a problémákat, amikkel szembe kellett nézni az elmúlt pár napban. A gazdasági miniszter szerencsétlen mondatai a Magyar Nemzeti Bank unortodox lehetőségeiről bedöntötték a forintot. Háromszáz forint körül járt az árfolyam, ami a devizahiteleseknek minden, csak nem jó hír. Így év elején újfent emelkedtek a törlesztő részletek, és ezen a tíz százalékos „rezsicsökkentés” sem igazán segített. Az egyre jobban elszegényedő népesség ugyanis már réges régen ezen a kiadásain spórol, így a havi 10-15 ezer forintos energiaszámla ezer-ezerötszáz forintos csökkenését eliminálja a frank növekvő váltási aránya.

Ahogy lecsengő ágba jutott a „cigánybűnözéssel” kapcsolatos indulatos párbeszéd, úgy új ötletet kellett előhúznia a kommunikációs szakembereknek. Meg is lett ma reggelre. A mindenre kapható Lázás János játszotta ezúttal a megmondóember szerepét, kijelentve, hogy a svájci kormányhoz hivatalos úton fordulnak, tudakolva a helvét bankokban elhelyezett magyar pénzek nagyságát.



Forrás: Internet

 A dolog persze rögtön ürügyet adott arra, hogy komoly emberek szólaljanak meg ez ügyben, hangsúlyozva az ötlet bornírtságát. Már csak azért is, mert nálunk állítólag demokrácia van, a magyar polgár azt tesz a saját pénzével, amit akar. Ad absurdum a melós, aki ma már munkaerejének árát csak számokban látja, hiszen munkáltatója nem a kezébe számolja le a bankókat, hanem számlára utalja át, szabadon utalhatja ezt az összeget tovább bárhová a világon. Senki sem akadályozhatja meg ebben, még a kormány és a NAV sem. Az akadályoztatásnak egyetlen útja-módja lenne, ha a magyar fizetőeszközt megfosztanák konvertibilitásától. De lássuk be, ez ezért túl nagy ár lenne a hatalom biztosítása érdekében (ez ugyanis egyenlő lenne az államcsőddel).
Most majd jókat fog csámcsogni ezen a blöffön a közvélemény, miközben elsiklik olyan lényeges kijelentések mellett, mint amilyen például az elektronikus útdíj bevezetésének elhalasztása. Most persze joggal kérdezhetik, hogy miért tartom lényegesebbnek ez utóbbit?
A válasz igen egyszerű. Ha a kormány nem képes teljesíteni tervezett bevételeit – például az úthasználatból, és most ne foglalkozzunk azzal, hogy egyetértek-e ezzel vagy sem – akkor kénytelen lesz valamilyen más forrásból összekaparni az így hiányzó pénzt. Ez pedig vagy azt jelenti, hogy újabb adójellegű bevételeket vet ki, vagy azt, hogy más – szintén fontos – területek finanszírozását kurtítja meg. Azaz lehetséges, hogy a tervezettnél mégis kevesebb jut felsőoktatásra, így persze dől mindaz az ígérethalmaz, amiben megállapodott a diákok képviselőivel. (Látjuk azt is, hogy ez alól igyekszik máris kihátrálni a hatalom, hiszen már azt hangoztatja, hogy minden, amiben megállapodott csak egyetlen tanévre érvényes.)
Mindezzel csak azt szeretném tudatni, hogy bármennyire is felháborító a hatalomhoz közeli egyének egy-egy megnyilatkozása, figyeljünk arra is, hogy miről akarják elterelni a figyelmünket, ami – lehet, hogy sokkal fontosabb – adott esetben a zsebünkre és a jövőnkre hat.
Lázár bornírt ötlete nem ér többet, mint azt, hogy jól megmosolyogjuk, és elkönyveljük magunkban: van az a pénz, amiért korpás lehet a hajam.

Ceterum censeo OV esse delendam!

ÉRTÉKELEM AZ ÉVET

Mindenki értékelte az évet. A kormányfő, a pártok vezetői, mindenki. Miért ne tehetném én is, aki alulról (elszenvedőként) éli meg mindazt, ami ebben a kis országban történik. Persze nem veszem magamnak a bátorságot, hogy végigmenjek minden eseményen, ami az idén történt. Nincs is rá szükség, hiszen mindannyian megéltük azokat, sőt mi több: puffogtunk is eleget ezekkel kapcsolatban.

Az év végi ünnepek esetleg elterelték a figyelmünket két ajándékcsomagról, amiket a házelnök volt szíves a fenyőfa alá helyezni. Az egyik ilyen a parlament munkájának átalakítása, a háromhetenkénti plenáris ülés bevezetése, valamint a felszólalások további korlátozása. Úgy látszik, a kormányzó párt már azt a kis hatékonyságú ellenállást sem tűri, amit az alig egyharmadnyi mandátummal rendelkező ellenzék képvisel.


Forrás: Internet - Szeged Ma

 Kövér László láthatóan saját személye iránti támadásnak tartja, ha képviselők (akiknek egyébként az a dolga, hogy a rájuk ruházott jogosítvány értelmében szót emeljenek azoknak az érdekeikért, akik megválasztották őket) kicsit markánsabban hívják fel a döntéshozók figyelmét egy-egy komoly, társadalmi feszültséget kiváltó intézkedésükre.
Ajándéknak szánta a kormány a „megegyezést” az egyetemistákkal és a középiskolásokkal. Ebben csak a baj, hogy a fiatalok ismerik a mesét a lányról, aki „hozott is meg nem is”. Ugyanis két dolog nem változott: az egyik az úgynevezett röghöz kötési szerződés, a másik pedig az a hat szak, amelyen nem hirdetnek államilag támogatott képzést. Ennek van egy leágazása, ami már-már nevetséges is lehetne, ha nem lenne véresen komoly. Ugyanis a kormány eredeti tervei szerint a nem támogatott képzések sorában szerepelt a közszolgák képzése is. Azaz az eredeti döntés szerint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is a nem támogatottak között szerepelt. Ennek értelmében a rendőrök, köztisztviselők és katonák is súlyos pénzekért sajátíthatnák el a haza szolgálatához szükséges ismereteket.
Persze a belügyminisztérium rögtön rájött a turpisságra, és gyorsan közzétette, hogy 1500 fő számára természetesen ingyenes a képzés a közszolgák egyetemén. A hiba imígyen kijavítva. Lám-lám, vannak még az apparátusban olyanok is, akik gondolkodnak, képesek a hibák gyors javítására. A probléma azonban nem ez, hanem az, hogy a hibák egyáltalán keletkeznek! Az egész évben az átgondolatlanság, a rögtönzés volt a jellemző a kormányzatra és a törvényhozásra. Pedig erre még érvényes törvényünk is van! Csakhogy ennek betartása fáradságos, mindenféle előtanulmányokat, hatásvizsgálatot, jogi elemzést igényelne (például azért, hogy az új előírások nem ütköznek-e más, eddig hatályos jogszabályokkal). Mindez megkerülhető, mert az egyéni képviselői indítványokra ez a törvény nem vonatkozik. Ezért is használják oly előszeretettel, amióta csak megragadták a hatalmat.


Forrás: Internet

 Tegnapi hír, hogy az Alkotmánybíróság elmeszelte a regisztrációs törvényt és az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek egy részét. Formai okokra hivatkozott a taláros testület.
Nosza, volt is nagy megnyugvás a FIDESZ soraiban. Nem átallották rögtön kijelenteni, hogy sebaj, megoldják a formai hibákat és újra elfogadják a kritizált paragrafusokat.
Az AB itt komoly hibát követett el, hiszen nem tartalma miatt semmisítette meg a törvényeket, hanem csak formai hibára hivatkozva. Ez mintegy felhívásként is felfogható. Mert ebben az esetben nem a demokratikus jogok korlátozásáról van szó, hanem csak egy fogalmazási hibáról. Pedig a társadalom tiltakozása e törvény ellen nem arról szólt, hogy rossz a jogszabály helyesírása, hanem arról, hogy bizony sok polgárt foszt meg attól, hogy éljen egyik alapjogával. E feleslegesen meghozott törvény ugyanis azzal a céllal született, hogy a választók egy része elé olyan akadályt állítson jogának gyakorlása során, amelyet nem tud átlépni, így nem élhet a választás szándékával.
Szóval, így az év végén ki lettünk stafírozva rendesen.

Az év egyébként – mint annyi másnak – sokkal rosszabb volt, mint az azt megelőző. Matolcsy gazdasági miniszter minden ígérgetése ellenére nem élünk jobban, gazdasági szabadságharcunk elbukni látszik, mert a jövő évi kilátások is egyre borúsabbak. Tulajdonképpen senki sem érzi jól magát, mert az a néhány százezer alkalmazott, akinek a mostani adószabályok kedveznek, azok is látják, hogy mindez igazságtalan és ostoba. Annyival meg nem keresnek többet, hogy ezt a véleményüket véka alá rejtsék. A többség életviszonyai pedig szignifikánsan romlottak. Igaz, hogy a statisztikában már meg sem jelennek azok, akiknek évek óta nincs munkájuk, mert már régen nem szerepelnek semmilyen statisztikában.
A helyzet romlását a legjobban az mutatja, hogy nagy kereskedelmi cégek hagyják el hazánkat. Kivonult a Match (élelmiszer kereskedelem), a Bricostore (építőanyag és szerelvény), hasonlót fontolgat a Praktiker is. A hazai cégek forgalma nagymértékben csökkent, mint ahogy a háztartások átlagfogyasztása is.
Ha pedig csökken a háztartások fogyasztása, az azt jelenti, hogy csak kevesebbet vásárol, hanem különböző szolgáltatásokat sem vesz igénybe. Nem megy étterembe, nem utazik, és több más szolgáltatást sem vesz igénybe. Így ezek a vállalkozások is a csőd szélére kerülnek. Elküldik dolgozóik egy részét, rossz esetben felszámolják a vállalkozást.
Rosszabbul élünk mint négy éve! És ez sajnos úgy néz ki, marad jövőre is!

Ceterum censeo OV esse delendam!