A GUMICSONT

Forrás: Internet - Gépnarancs

Rágjuk ezt az öszödi beszédet, mint a gumicsontot. Mindig vissza-visszatérünk rá, előássuk, rágcsáljuk, de már valahogy nem az igazi az íze. Már nem is „bűzlik”, ha innen szagolom úgy sem, ha onnan szagolom még úgy se!

Mi is a bajom ezzel? Nagyon egyszerű: A FIDESZ-nek ebben a kampányban nincs igazi mondanivalója csak egy (na jó: kettő) a rezsicsökkentés. Kell valami mellé, valami ütős, ami eltereli a figyelmet arról, hogy egyre többen érzik annak a bornírtságát is, hogy „az ország jobban teljesít”! A legjobb ilyenkor előszedni a régi lemezeket, hátha azzal jótékonyan el lehet leplezni a hétköznapok sivárságát, az igazán releváns mondanivaló hiányát.

Mert annak a hajtogatása, hogy jobban teljesítünk, már szinte senkit sem lelkesít. A kis és közepes vállalkozások stagnálnak, a kényszervállalkozók sorra adják vissza az ipart. Akiket megfosztottak földbérletüktől és trafikjaiktól, azoknak lehet beszélni egy szebb világról, de valahogy másként látják ezt!

Mint ahogyan a sokat emlegetett „Mari néni” is örül annak, hogy csökken a gázszámlája, ám azt is észreveszi, hogy a piacon valahogy minden többe kerül néhány forinttal, mint az elmúlt hónapban. Csak az „nem esett még le” még neki, hogy a nyugdíja is egyre kevesebbet ér. Mert minden más szolgáltatás, amit igénybe vesz, az bizony drágább.

Forrás: Internet

Mindezek elpalástolására jó ürügy az öszödi beszéd. Már most is előkerült a FIDESZ-es megmondó embereknél, hogy a „szemkilövetés” is e beszédnek köszönhető! Hát persze!

2010 augusztusa elejétől mást sem halott a magyar médiában a polgár, mint az ominózus idézetet a reggeli, esti és kitudja mikori füllentésekről. A beszéd igazi lényegét már akkor is elnyomták az erőltetett kommunikációs akciók. Ennek volt köszönhető az a felkorbácsolt indulat, ami végül is az őszi eseményekhez vezetett.

Most ezt idézi fel újra a FIDESZ, mert számítása szerint ez elegendő lesz arra, hogy a választókat újra Gyurcsány és a baloldal ellen fordítsa.

Naivitás lenne azt hinni, hogy ennek a kampánynak nem lesz hatása. De lesz! Nagy valószínűséggel a kormányzópárt rendíthetetlen híveit megerősíti. Tudatosul bennük, hogy össze kell fogni a „főgonosz” ellen, mert minden ezen dől el!

Az igazi probléma azonban nem ez! A FIDESZ legnagyobb problémája manapság, hogy nem tudja növelni táborát. Minden közvélemény kutatás azzal az eredménnyel zárul, hogy a kormányzópártot támogatja a magyar társadalom negyede, csaknem kétmillió ember. De a többi (választás szempontjából öt és félmillió polgár) már nem ül fel az egyre otrombább hazudozásnak. Ma már azok is erősen elgondolkodnak, akik az előző választáson Orbán Viktorra adták a szavazatukat. Ezek a polgárok pontosan látják, hogy az elmúlt négy évben nem az történt, amire felhatalmazást adtak. Hiába hangoztatja a pártelnök-miniszterelnök évértékelőjén, hogy a „magyar emberek felhatalmazására” cselekszik. A FIDESZ nem igért semmit 2010 tavaszán. Már csak ezért sem, mert nem is tudott mit ígérni egy válságból éppen kikecmergőben levő országnak. Nem tudott jobbat előkapni a tarsolyból, mint amit a Bajnai-Oszkó páros csinált. De ezt mégsem vallhatta be. Így hát nem is mondott semmit.

Forrás: Internet

Azt nem lehet állítani, hogy nem tudta, hogy mit akar csinálni a hatalom birtokában. De ezt meg nem árulhatta el! Nyolc éve készültek a fiúk erre. Nem gondolja senki, hogy a demokratikus jogállam lebontásának ötlete a kétharmados győzelem eufórikus mámorában született. Az egymás utáni lépések forgatókönyve már régen készen állt. A gyors egymásutánban meghozott törvények (milyen érdekesen épültek egymásra!) bizonyítják a jó előre kidolgozott koncepciót, ami elvezetett az Alaptörvényhez.

Ezt a trendet már 2010 októberében-novemberében felismerték a hazai politikával foglalkozók. Már akkor figyelmeztettek a veszélyre és a lehetséges következményekre. Nagyon sokan lehurrogták őket.

Most újra azért kell az öszödi csont, hogy elterelje a közbeszédet. Ne lehessen a kampányban a FIDESZ orra alá dörgölni, mi mindent rombolt le „országépítés” ürügyén.

Jó taktika ez! De egyben tévednek: nagyon sok állampolgár mára már átlát a szitán, és a saját bőrén érzi ennek a „gyarapodásnak” minden nyűgét!

Ceterum censeo OV esse delendam!

HOLT LELKEK A VÁLASZTÁSI RENDSZERBEN

Forrás: Internet - Marabu

Mindenféle választási manipulációkról szólnak a hírek, a közmunkások igénybe vételétől az informatikai rendszer összeomlásáig. A kormányzó párt (valahogy nem szívesen írom le, hogy FIDESZ, mert még leáll a számítógépem dühében) által kreált választási eljárási rend minden ízében bűzlik attól az izzadságtól, ami annak az erőfeszítésnek köszönhető, hogy a párt vezetője mindenáron ragaszkodik a hatalmához.

Ebben minden lehető eszközt és lehetőséget megragadnak (és megtalálnak). A Választási iroda annak rendje és módja szerint kiküldte az értesítőt a szavazóköri névjegyzékbe vételről. Csinos boríték, benne ez értesítés minden tudnivalóval. Ezzel nincs is semmi baj, egy európai országban ez így dukál. A probléma ott kezdődik, hogy eggyel több boríték volt a levélszekrényben, mint kellene. Ugyanis értesítőt kapott szegény apám is, aki 1983-ban távozott közülünk.

És ez nem először fordul elő! Már 1998-ban is így volt! Akkor hivatalosan értesítettem a népesség nyilvántartót és a választási irodát, hogy töröljék a választási listáról szegényt, hiszen még az első szabad választások előtt jóval itt hagyta az árnyékvilágot.

Mindenféle okmányokkal kellett igazolni állításom valódiságát, mert hát csak úgy "ukk, mukk, fukk" mégse lehet valakit törölni a nyilvántartásból. Anyakönyvi kivonatot és minden szükséges okiratot eljuttattam az illetékesekhez. Mint jó magyar állampolgár, gondoltam, ezzel vége is a dolognak. Ám a gyakorlat szerint mégsem.

Joggal felvetheti olvasóim, hogy mit kell ezen annyit lovagolni? Adminisztrációs hiba és kész! Az elmúlt négy év hatalomgyakorlása azonban elgondolkodtat. Valószínűleg nem elszigetelt esetről van szó. Ha csak néhány tucat ilyen „holt lélek” jelenik meg egy választási körzetben, az már befolyásolhatja a részvételi statisztikát.

Később a propagandában meg majd úgy jelenik meg – attól függően, hogy ki nyeri a választásokat –, hogy a részt nem vevők a kormánypárt mellett szavaztak azzal, hogy nem mentek el, vagy ennek pont az ellenkezője, hogy ők az okai a vereségnek, mert nem mentek el.

Most függetlenül attól, hogy szegény apám kire szavazna (nincs kétségem felőle), mégsem tartom szerencsésnek, hogy holtában is részese ennek a cirkusznak.

Forrás: Internet - www.168ora.hu

Minden esetre ez a „kis adminisztrációs baki” is mutatja azt, hogy az egész rendszer milyen slendriánul van felépítve. Automatikusan használták a korábbi szavazói névjegyzéket – lehetőleg abból az időből, amikor kormányon voltunk, mert az a biztos! – minden ellenőrzés nélkül. Hogy „az elmútt nyócév” milyen változásokat eredményezett (kik távoztak örökre, kik érték el a szavazó korhatárt stb.) — az nem érdekli őket.

Egy már biztos: a rendszerváltás utáni időszak legmocskosabb kampányára és választásaira készülhetünk. Ennek egyetlen orvossága látszik: Paradox módon az, amire Orbán Viktor biztatta híveit az elmúlt választáson: „Mindenki vigyen magával még egy embert!” Nem megengedhető ugyanis, hogy a mostani kormányzópárt kétmilliónyi agymosott híve kényszerítse akaratát egy csaknem nyolcmilliós többségre.

Ceterum censeo OV esse delendum!

INDUL A KAMPÁNY — ÉS MERRE MEGY A VILÁG?

Forrás: Internet

Vasárnap elindult a kampány (hivatalosan) ami szinte semmi változást nem hozott kis hazánk életébe, hiszen itt a politikai adok-kapok már egy (négy?) éve folyamatos. A választók most majd kifejezhetik egyetértésüket vagy ellenzésüket az éppen regnáló kormányzat világnézetével kapcsolatban. Eldönthetik a nagy kérdést: miként viszonyulnak a világhoz.

Nagy-nagy érzelmek mozdulnak meg ilyenkor. A kurucos kivagyiság és „függetlenség” vagy együttműködés és beilleszkedés egy nagyobb rendszerbe (gyengébbek kedvéért: Európai Unió és az atlanti együttműködés). Lehet ez eldönteni „zsigerből", érzelmi és indulati alapon. A legtöbben így teszik. Magam nem osztom ezt, mert választani érvek, értékrendek és adatok alapján kell.

Csak egy közbevetés: ma a jegybank kusza szemű ura úgy gondolta, hogy lehet még azt a kamatot 10 ponttal csökkenteni. Meg is tette, mire a magyar fizetőeszköz árfolyama rohanvást romlani kezdett.

Szóval, az adatok és a világ:

A Brand-Finance honlapon megjelent a világ vezető cégeinek 2014-es rangsora. Ez a felsorolás több szempontból érdekes. Az egyik az, hogy a puszta számok és sorrendek alapján lehet látni, hogy az egyes régiók (államok) mekkora gazdasági erővel rendelkeznek. Az is kiolvasható e felsorolásból, hogy merre megy a világ, Milyen trendek érvényesülnek már csaknem egy évtizede a gazdaságban.

Nézzük a földrajzi eloszlást:

Az első 50 cég között 27 az Egyesült Államokból való. Mindössze 14 európait találunk, a legjobb is a lista 14. helyét foglalja el. A feltörekvő (már fenn is levő) országok cégei közül egy észak-koreai elcsípte a második helyet, ám a legjobb japán – öt cége van az első félszázban – is csak a 11-nek futott be.

Még érdekesebb az tulajdonsága a ranglistának, hogy megmutatja: merre tart a világ, mit tekint fontosnak. Három szóval jellemezhető: számítástechnika, elektronika, kommunikáció.  Azaz a modernizáció, az automatizálás a 21. század trendje. Az első ötven cég között a TOP 20-ban 11 telekommunikációs és számítástechnikai cég vezeti a rangsort. A 20. és 50. hely között pedig további öt ilyen profilú cég szerepel.

Forrás: Internet

Mindez azt mutatja, hogy a jelen kormányzat „munka alapú” társadalmi képe végletesen elavult. Ma már a tudás, az alkalmazkodás, a megszerzett ismeretek flexibilis felhasználása a lényeg, nem pedig a „kérges tenyér”. Hozhatnék ide sok-sok statisztikai adatot arról, hogy miként termel egy-egy ágazat azonos mennyiségű terméket és értéket a korábban (tíz-húsz évvel ezelőttihez képest) szükséges élő munkaerő felével, harmadával.

Remélem e kis szösszenet is arra ösztönzi majd polgártársaim, hogy gondolkodjanak el a lehetséges értékrendekről, a világ változásáról, és arról, hogy ezekben miként találják meg saját érdekeiket és jövőjüket.

Ceterum censeo OV esse delendam!

EZ MÁR NEM IS ABSZURD — EZ TRAGIKOMÉDIA

Forrás: Internet

Két olyan kis hír is megjelent az elmúlt napokban, amely nem kapott megfelelő publicitást, mert elnyomták a különböző korrupciós és egyéb anyagi jellegű habverések. A FIDESZ-közeli cégháló  milliárdos gázüzlete és az erre válaszul előkotort (természetesen szintén elítélendő)  Simon féle számlaügy össze sem hasonlítható, már összegét tekintve sem. Egyik oldalon a gázosok által gründolt néhány milliárddal áll szemben 240 millió. Tévedés ne essék:  az effajta ügyek erkölcsi megítélésének csak másodrangú része az összeg nagysága, mert elítélendő mindenfajta visszaélés, függetlenül annak nagyságrendjétől. Olyan ez, mint a vicc: nem mindegy, hogy miképpen pisilnek a medencébe: csendesen (ám jól láthatóan, mert megfesti a vizet) vagy a trambulin tetejéről.

De nem ez az ügy az, ami igazán megdöbbentett. Manapság már az ilyen dolgokhoz (sajnos) kezdünk hozzászokni.

Sokkal inkább arra  kell koncentrálni, amik a fenti ügyek árnyékában szinte elsikkadnak.
Az egyik ilyen az Európai Akkreditációs Bizottság levele (és intézkedése), amely a MAB-ot – Magyar Akkreditációs Bizottságot arról értesíti, hogy felfüggesztik annak teljes jogú tagsági viszonyát a testületben. Indokként a kormány által előterjesztett és a parlament által elfogadott Nemzeti Felsőoktatás Törvényt, amely gyakorlatilag megszüntette a MAB szuverenitását, és kormányellenőrzés alá vonta a felsőoktatás minőségbiztosítását.

Forrás: Internet

A verdikt két esztendőre szól. Addig kell a kormánynak visszaállítania a magyar akkreditáció függetlenségét, és addig Európa nem fogadja el a magyar felsőoktatás által kiállított diplomákat.  A társadalom nagy részét természetesen nem érinti közvetlenül ez a kis malőr Mindössze azokat, akik most járnak felsőoktatási intézménybe vagy most felvételiznek. Ők most olyan felsőoktatásban vesznek részt, amelynek akkreditációját nem fogadják el automatikusan az uniós országok. Tehát az a fiatal, aki 2015-ben végez valamely egyetemünkön már ne is álmodjon arról, hogy jól fizetett álláshoz jut majd valahol Európában. Ugyanis nem fogják elfogadni a végzettségét. Diplomája csak itthon lesz elfogadott, feltéve, ha kap munkát.

A MAB természetesen nem cáfolta az információt és egy korrekt tájékoztatást tett közzé, amelyben bizakodását fejezte azzal kapcsolatban, hogy a kormány (a parlament) változtat a jogszabályokon.

Ők most mit reméljenek

Hiába, a tudósok alapjában véve naiv emberek. Azt gondolják, hogy a törvény ilyetén megfogalmazása csupán a véletlen műve, csak egy szerencsétlen „elírás”. Pedig láthatóan nem az! A jelenlegi hatalom, eltelve önmagától, bízik választási győzelmében és az említett jogszabállyal kívánja megakadályozni a fiatalok kiáramlását az országból. „Ha nem megy szép szóval, akkor majd tönkreteszünk, de úgy, hogy még véletlenül se boldogulj további életedben” – gondolkodási séma alapján.

Meg lehet köszönni mindezt az oktatási kormányzatnak. Már megint nagyot alkottak! Egy ostoba törvénnyel egyszerre tették tönkre a magyar felsőoktatás presztízsét és gyerekeink, unokáink jövőjét!

Pulai Miklós

A másik hír szintén bornírt, és csak a hozzá nem értés eredményeként fogható fel. A fiúk – nemzeti és nagyon magyar tudatuktól elvakítva – megvonták a nyugdíj kiegészítést (8-10 ezer forintot havonta) Pulai Miklóstól és Nyers Rezsőtől.

Az érintettek közül – a mindig is jó humorral rendelkező – Pulai Miklós nyílt levélben osztotta ki a bornírt intézkedésért felelős Navracsics Tibort.

Nyers Rezsőtől nem hallottam nyilvános reakciót, ámbár lehet, hogy úgy van vele: van egy szint, ami alá még akkor sem süllyed, ha annak anyagi kára van!

A nyílt levél megjelentetése óta eltelt egy hét, ám a nyílt válaszról eleddig nem hallottunk. Lehet, hogy a címzett miniszter lenne olyan „elfoglalt” (esetleg gyáva) ahhoz, hogy válaszoljon, vagy csak azt csinálja, mint eddig mindenkivel, akiket megsértettek: még csak nem is reagálnak!

Ceterum censeo OV esse delendum!

HOLOKAUSZT ÉV ÉS A VÁLASZTÁSOK

Forrás: Internet

Azt hiszem, e két esemény országunkban elegendő indok arra, hogy dübörögjön a hülyeség, és minden kormányzati szándék ellenében olyan viták keletkezzenek, amelyek képesek elterelni a figyelmet a választásokról, mi több, azt nem kívánatos mederbe tereljék.

A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy egy nem kívánatos irányba mennek a folyamatok. Ez persze folyománya a kormány történelemfelfogásának, amely negligál bizonyos történelmi összefüggéseket, és kétséget kizáróan azt szolgálja, hogy megerősítse a kormány politikai identitását, amely a Horthy-korban látja a maga politikai ideálját.  Ez persze nem új, hiszen az Alaptörvény preambuluma, a Nemzeti Hitvallás is ezt sugallja. „…Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését. …Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.

Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.”

Ez a felfogás és politika már csak azért is meglehetősen bornírt, mert egy ország, egy társadalom életéből nem lehet egyetlen – egyébként közepesen fogalmazott – mondatfüzérrel kitörölni csaknem fél évszázadot. Ez alatt az idő alatt három nemzedék nőtt fel, gyarapította az országot, felépítette a háborús romokból, teremtett egyfajta jólétet az adott körülmények között. E generációknak a fiai unokái azok, akik mindezt mint nem létezőt és nem legitimet ki akarják törölni a társadalom tudatából.

A múlttal való szembenézés nem egyenlő azzal, hogy egy korábbi korszakot – valós és tényszerű eseményeket figyelmen kívül hagyva – rehabilitálunk, vagy elítélünk. Akkor nézünk szembe a múltunkkal, ha a történelmi eseményekből képesek vagyunk levonni a tanulságokat, értékelni azt, hogy mit tettünk helyesen, és mit helytelenül. Cselekvéseinknek milyen következményei voltak (Trianontól napjainkig), és ezekből mit tanulhat a társadalom. Nem a politikának kell eldöntenie e kérdést, hanem a társadalomnak. A történészeknek egyetlen feladatuk van ebben: lehetőleg objektívan (politikai és emberi elfogultságok nélkül) tárják fel a történéseket, azok hátterét, a korabeli döntéshozók cselekedeteit. Ezeket pedig tegyék közkinccsé. Minden további döntés és következtetés levonása már a társadalom dolga.

Persze ne gondoljuk azt, hogy a „társadalom” (az egyének összessége) majd valamiféle koherens véleményt nyilvánít. Mindenféle értékelés megjelenhet – bármely szélsőség is előfordulhat –, ám a tapasztalatok azt mutatják (más, nálunk boldogabb országokban), hogy a többség mégis helyes álláspontot fogalmaz meg.

Így kell tennünk a holokauszttal kapcsolatban is. Ez nem a túlélő zsidók és leszármazottaik ügye. Ez a magyar társadalom ügye. Azoké – és azok gyermekeié, unokáié –, akik szótlanul vették tudomásul a történteket. Meg azok leszármazottaié, akik esetleg tevékeny részesei voltak a szörnyűségeknek.

Bornírt felmentési kísérletek, miszerint „nem is tehettünk erről, mert meg voltunk szállva” című tirádák, és ennek emlékműbe fogalmazása pedig egész egyszerűen nem tekinthető másnak, mint történelemhamisításnak.

Mindezek a viták pedig jótékonyan elterelik a figyelmet arról a politikai kérdésről, hogy a választópolgárok milyen jövőt szeretnének magunknak.

Ne álltassuk magunkat: a medián legutóbbi felmérése is azt mutatja, hogy erősödik a kormánypárt támogatása, ellenben, paradox módon még mindig többségben vannak azok, akik elégedetlenek az Orbán Viktor vezette hatalommal.

Forrás: Medián.hu

A közvélemény kutatások sok mindent nem mutatnak ki: nem szólnak azokról, akiktől elvették eddig béralt termőföldjeiket, és az évek alatt felépített kis gazdaságok egyik napról a másikra mentek tönkre. Mint ahogy nem szólnak azokról a tízezrekről, akik kis trafikjuk bevételéből tartották fenn családjukat, és nem kaptak koncessziót a piac újraosztásakor. Azokról a mesteremberekről sem szólnak a felmérések, akik eddig megéltek a multicégek beszállítóiként. A cégek távozásával ezek – a döntően mikro vagy kisvállalkozások – is tönkrementek.

Nagyon sokakat sértett és alázott meg ez a kormány az értelmiségiektől a pedagógusokon át a vállalkozókon keresztül a munkavállalókig és a hajléktalanokig. Nem vagyok biztos abban, hogy ezek elfeledték a velük történteket. lehetséges, hogy az átlagemberek politikai emlékezete rövid, csak az elmúlt három hónap eseményeit látja át,. De itt az ideje, hogy felfrissítse mindenki a memóriáját, gondolja át, mi mindenben korlátozta ez a hatalom regnálása alatt!

Ha valami, akkor ez az, ami optimizmusra ad okot a felmérések eredményeivel szemben.

Ceterum censeo OV esse delendum!