HOLOKAUSZT ÉV ÉS A VÁLASZTÁSOK

Forrás: Internet

Azt hiszem, e két esemény országunkban elegendő indok arra, hogy dübörögjön a hülyeség, és minden kormányzati szándék ellenében olyan viták keletkezzenek, amelyek képesek elterelni a figyelmet a választásokról, mi több, azt nem kívánatos mederbe tereljék.

A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy egy nem kívánatos irányba mennek a folyamatok. Ez persze folyománya a kormány történelemfelfogásának, amely negligál bizonyos történelmi összefüggéseket, és kétséget kizáróan azt szolgálja, hogy megerősítse a kormány politikai identitását, amely a Horthy-korban látja a maga politikai ideálját.  Ez persze nem új, hiszen az Alaptörvény preambuluma, a Nemzeti Hitvallás is ezt sugallja. „…Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését. …Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.

Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.”

Ez a felfogás és politika már csak azért is meglehetősen bornírt, mert egy ország, egy társadalom életéből nem lehet egyetlen – egyébként közepesen fogalmazott – mondatfüzérrel kitörölni csaknem fél évszázadot. Ez alatt az idő alatt három nemzedék nőtt fel, gyarapította az országot, felépítette a háborús romokból, teremtett egyfajta jólétet az adott körülmények között. E generációknak a fiai unokái azok, akik mindezt mint nem létezőt és nem legitimet ki akarják törölni a társadalom tudatából.

A múlttal való szembenézés nem egyenlő azzal, hogy egy korábbi korszakot – valós és tényszerű eseményeket figyelmen kívül hagyva – rehabilitálunk, vagy elítélünk. Akkor nézünk szembe a múltunkkal, ha a történelmi eseményekből képesek vagyunk levonni a tanulságokat, értékelni azt, hogy mit tettünk helyesen, és mit helytelenül. Cselekvéseinknek milyen következményei voltak (Trianontól napjainkig), és ezekből mit tanulhat a társadalom. Nem a politikának kell eldöntenie e kérdést, hanem a társadalomnak. A történészeknek egyetlen feladatuk van ebben: lehetőleg objektívan (politikai és emberi elfogultságok nélkül) tárják fel a történéseket, azok hátterét, a korabeli döntéshozók cselekedeteit. Ezeket pedig tegyék közkinccsé. Minden további döntés és következtetés levonása már a társadalom dolga.

Persze ne gondoljuk azt, hogy a „társadalom” (az egyének összessége) majd valamiféle koherens véleményt nyilvánít. Mindenféle értékelés megjelenhet – bármely szélsőség is előfordulhat –, ám a tapasztalatok azt mutatják (más, nálunk boldogabb országokban), hogy a többség mégis helyes álláspontot fogalmaz meg.

Így kell tennünk a holokauszttal kapcsolatban is. Ez nem a túlélő zsidók és leszármazottaik ügye. Ez a magyar társadalom ügye. Azoké – és azok gyermekeié, unokáié –, akik szótlanul vették tudomásul a történteket. Meg azok leszármazottaié, akik esetleg tevékeny részesei voltak a szörnyűségeknek.

Bornírt felmentési kísérletek, miszerint „nem is tehettünk erről, mert meg voltunk szállva” című tirádák, és ennek emlékműbe fogalmazása pedig egész egyszerűen nem tekinthető másnak, mint történelemhamisításnak.

Mindezek a viták pedig jótékonyan elterelik a figyelmet arról a politikai kérdésről, hogy a választópolgárok milyen jövőt szeretnének magunknak.

Ne álltassuk magunkat: a medián legutóbbi felmérése is azt mutatja, hogy erősödik a kormánypárt támogatása, ellenben, paradox módon még mindig többségben vannak azok, akik elégedetlenek az Orbán Viktor vezette hatalommal.

Forrás: Medián.hu

A közvélemény kutatások sok mindent nem mutatnak ki: nem szólnak azokról, akiktől elvették eddig béralt termőföldjeiket, és az évek alatt felépített kis gazdaságok egyik napról a másikra mentek tönkre. Mint ahogy nem szólnak azokról a tízezrekről, akik kis trafikjuk bevételéből tartották fenn családjukat, és nem kaptak koncessziót a piac újraosztásakor. Azokról a mesteremberekről sem szólnak a felmérések, akik eddig megéltek a multicégek beszállítóiként. A cégek távozásával ezek – a döntően mikro vagy kisvállalkozások – is tönkrementek.

Nagyon sokakat sértett és alázott meg ez a kormány az értelmiségiektől a pedagógusokon át a vállalkozókon keresztül a munkavállalókig és a hajléktalanokig. Nem vagyok biztos abban, hogy ezek elfeledték a velük történteket. lehetséges, hogy az átlagemberek politikai emlékezete rövid, csak az elmúlt három hónap eseményeit látja át,. De itt az ideje, hogy felfrissítse mindenki a memóriáját, gondolja át, mi mindenben korlátozta ez a hatalom regnálása alatt!

Ha valami, akkor ez az, ami optimizmusra ad okot a felmérések eredményeivel szemben.

Ceterum censeo OV esse delendum!