Mindig nagyon utáltam, ha valaki azt mondja: „Na ugye! Igazam lett”. Magam is utálom, ha ezt kell mondanom. Így, bő félév elteltével is.
Akkoriban – szeptember közepén – írtam bejegyzést a blogomra Mi várható? címmel.
Az azóta eltelt idő – sajnos – igazolta mindazt, amit akkor véltem. A mai sajtó kiszivárogtatta – talán szándékosan, mintegy „tesztelve” a közvéleményt – az új választási törvény leglényegesebb elveit. Ez a sajtóinformáció érdekes jövőt láttat.
Arról már többször szóltunk, hogy az új, kisebb parlamentről szóló határozatot az elsők között fogadta el a törvényhozás.
A kétszáz fős parlament azonban azt igényli, hogy új törvény szülessen a parlamenti választásról. A ma érvényes választási törvényünk – mint azt már többször is leírtam – nem a demokrácia abszolút dicsérete. Meglehetősen sok antidemokratikus vonása van a kopogtatócédulák rendszerétől a mandátumelosztásig. Hibájaként hozzák fel azt is, hogy nem a legolcsóbb és hatékonyabb, magyarul: drága.
Az olvasottakból azt veszem ki, hogy ez utóbbi tulajdonsága a legkevésbé sem érdekes a jogalkotók szempontjából. A most napvilágot látott információk alapján a kormányzó párt a mai rendszer megtartását szorgalmazza, azzal a módosítással, hogy csak egy fordulóban döntenék el a mandátumok sorsát. Azaz az egyéni választókörzetekben az első fordulóban az jutna mandátumhoz, aki a legtöbb szavazatot szerzi meg. Csak akkor lenne második forduló, ha az elsőn a választópolgároknak kevesebb mint fele adja le a voksát.
A parlament összetétele
Kormányzati szakértők és politikusok szerinti elképzelés, hogy a 198 képviselő közül 90 jutna egyéni mandátum, 78 országos lista, 30 kompenzációs lista alapján a törvényhozásba, továbbá 13 képviselő szerezhetne mandátumot az etnikai és nemzeti kisebbségek szavazata alapján.
Megszűnnének a megyei (területi) listák, csak az országos lista maradna.
Az ördög a részletekben
Azt tudjuk, hogy a jelenlegi rendszer „a győztes mindent visz” elven működik. Azaz az egyéni mandátumokat szerző párt jelentős előnyhöz jut. Nagyobb reprezentációra tesz szert, mint ahogyan azt – adott esetben – a listás szavazás biztosítaná.
Ez tűnik ki a szakértők és a politikusok elejtett szavaiból is. Az alkotmánybíróság már korábban elutasította azt, hogy az egyéni választókörzetek határait a kormány rendeletben határozza meg (az önkormányzati választási törvény módosítása során). Az derül ki, hogy ez egy cseppet sem izgatja a képviselőket. „Nekünk nem okoz problémát kétharmados jogszabályt alkotni az egyéni körzetek megrajzolásáról, az arányosításról. De a kétharmados feltétel „bemerevíti” egy következő kormány, illetve a parlamenti többség lehetőségeit. Mert ha akkor nem lesz meg a kétharmada a kormányzó erőnek, hogyan tud adott esettben arányos körzeteket meghatározni, ha például lesz érzékelhető lakossági „elvándorlás”? – mondja a kormányzati szakértő.
„… a Fidesz–KDNP-szövetségnek előnyösebb lenne az egyfordulós rendszer, mert a második fordulóra »nincs más olyan párt, amelyikkel össze lehetne fogni«.” – szólta el magát egy alkotmányügyi bizottsági képviselő.
A szög tehát kibújt abból a bizonyos zsákból.
Azaz – hiába hangsúlyozza azt a FIDESZ, hogy „a 90 egyéni körzet pontosan hogyan alakulna ki, arra még nincs konkrét elképzelése a kormányzatnak” – a háttérben már gőzerővel folyik az előző választások adatainak sajátos feldolgozása. Ez adná az alapját – mindenki számára elérhető adatok, amelyek tükrözik egy-egy település pártpreferenciáit, lakosságának politikai állásfoglalását az elmúlt választások idején – az új választókörzeteknek, amely érdekes módon úgy alakulnának, hogy azokban a jelenlegi kormánypárt győzelme biztosított legyen. Sőt, azzal, hogy a körzetek határainak meghatározását ki akarták venni a kétharmados törvények alól, a kormányzat kezébe adva, bizonyítja azt, hogy a hatalomvágyuknak semmiféle racionális érv és demokratikus elv nem számít.
Ugyanakkor, talán a legutóbbi közvélemény kutatások eredményeként, él a FIDESZ-ben a félsz, hogy esetleg egy újabb választáson már nem kapja meg ugyanazt a felhatalmazást, mint amit besöpört 2010 tavaszán.
Éppen ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy az elkövetkező választásokon „adminisztratív” eszközökkel biztosítsák maguknak a sikert. Ez tükröződik abban, hogy elutasítják az egyfordulós, tisztán listás alapon szerveződő választásokat. Tóth Zoltán szerint az utóbbi rendszer a legigazságosabb, hiszen a polgárok listákra leadott szavazata jobban tükrözi a politikai paletta összetételét, mint a vegyes rendszer, különösen kis létszámú törvényhozás esetében.
A FIDESZ június végéig adott magának időt az új választási rendszer kidolgozására. A törvényt magát pedig még ebben az évben el kívánják fogadni. Kétségeink ne legyenek afelől, hogy ezt meg is teszik majd.
De mire az a nagy sietség?
A válasz egyszerű és a hatalom szempontjából logikus is. A kormányzat az első évében néhány szarvashibát vétett. Ezeket sem a magyar választó, sem pedig az unió nem nézte, nézi, jó szemmel. Mindez megjelenik a támogatottsági adatokban, amely vészesen csökken. Azt is érzékeli a FIDESZ, hogy ezek az elpártoltak ma még nem az ellenzék pártjait erősítik, hanem a bizonytalanok, nem szavazók táborát gyarapítják.
A demokratikus ellenzéknek még időre van szüksége ahhoz, hogy ütőképes alternatívát jelentsen a politikából kiábrándult polgároknak. Azt azonban a kormányzó párt jól méri fel, hogy az idő nem nekik dolgozik. Semmilyen szempontból. A gazdaságpolitikai lépéseik számos társadalmi réteg ellenzését váltják ki. A politikai nyomulásuk, antidemokratikus törvénykezésük, alkotmányozásuk pedig még a jobboldalon is számos kritikát váltott ki. A demokratikus erők tüntetéssorozatai is – dacára annak, hogy hivatalosan sem a kormány, sem a párt nem foglalt állást (a szóvivők ostoba reakcióit ne tekintsük ennek) – azt erősíti bennük, hogy valamit tenniük kell hatalmuk érdekében.
Ez pedig nem lehet mást, mint egy előrehozott választás. Lehetséges, hogy ezen a mostani kétharmados többségről le kell mondaniuk, ám a többség – figyelembe véve a társadalmi támogatást – még 2012-ben meglehet.
Így a FIDESZ tulajdonképpen nyer újabb négy évet magának. Mindezt azzal indokolhatja, hogy az új alkotmány indokolja, hogy azt egy választáson erősítse meg a társadalom. Erre van lehetősége a még maradék támogatásával és a szája íze szerint alkotott törvényekkel.
A demokratikus erőknek ezekre kell felkészülnie. Pesszimista vagyok abban, hogy egy esetleges előrehozott választásokon átütő sikert érhetnének el a demokratikus pártok. Annak viszont van esélye, hogy a mainál nagyobb arányban képviseltethesse magát. A demokratikus ellenzék így reálisan majd csak 2016 után juthat ahhoz a lehetőséghez, hogy a napjainkban elfogadott alaptörvényt demokratikussá tegye, és visszaállítsa a demokratikus intézményrendszereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése