MI VÁLTOZOTT DECEMBER ÓTA? — Oda a demokrácia!

A cím arra utal, hogy ezen a blogon decemberben megjelent egy bejegyzés. Az azóta eltelt több, mint negyed év még jobban bizonyította, hogy az autokrácia bizony – pestiesen szólva – „teljes krafttal” épül kis hazánkban.
Mára látszik az, ami egy éve még nem igazán volt hihető: Olyan politikai, intézményi struktúra születik a szemünk láttára, amely minden eddigi demokratikus eredményünket annulálja.
A napokban elfogadja a parlamenti kétharmados többség az új alkotmányt.
Ne legyen kétségünk, nincs ma olyan politikai vagy civil erő, amely megakadályozhatná ezt.

A kérdés pedig az, hogy

MI LESZ EZUTÁN

Azzal, hogy a FIDESZ törvényerőre emeli az alkotmányt, és az életbe lép 2012. január elsején, új világ veszi kezdetét.

Választási rendszer átalakítása.

Bár erről manapság nem sok szó esik, mert az aktuálpolitikai események – a hajdúhadházi botrány, a konvergencia terv benyújtása, az alkotmányozás – elfedik a jövőbe pillantás fontosságát. A kétharmados parlament egyik legelső tette volt, hogy határozatot fogadott el a 200 fős parlamentről, amely létszámcsökkentés már vonatkozik a 2014-ben megválasztandó parlamentre.

Amennyiben a parlament komolyan veszi saját magát, úgy új törvényt kell alkotnia az OGY-választásokról és azok lebonyolításának rendjéről. Ez utóbbi törvénynek tartalmaznia kell az új választókerületi felosztást. Ennek két variánsa lehet.
Ha a választásokról szóló törvény meghagyja a most is használatos vegyes rendszert, azaz az egyéni jelöltek és a listás szavazás intézményét, úgy a választókörzetek átalakításával a FIDESZ biztosíthatja, hogy újra narancsba boruljon az ország. Ehhez nem kell sok, mindössze annyi, hogy a körzetek határait úgy húzzák meg, hogy ott a FIDESZ bázisa és számítható szimpatizánsai többségben, vagy legalább is egyenlő arányban legyenek az ellenzékiek támogatóival. Ez biztosítaná a mostani kormányzópárt számára, hogy biztos többsége legyen, a „győztes mindent visz” elve – a kompenzációs listákról megszerezhető mandátumok miatt – alapján.
Ha a törvény listás mandátumhoz jutást preferálná, úgy hasonló a helyzet. Mindössze az a különbség, hogy így igen nehéz lenne a későbbiekben – belátható időn belül, vagy egyáltalán – kétharmados többséget szereznie egyetlen pártnak. Ez a tény megnehezítené a kormányalakítást is, mert a megoszló mandátumok szinte kötelezően koalíció alakítását követelnék meg a kormányozhatóság érdekében.
A törvény – legutóbbi információim szerint, de lehet, hogy tévedek – még nem szerepel a parlament őszi ülésszakának programjában. Ez ugyan nem jelent semmit, ismerve a FIDESZ törvényalkotási metódusát, bármely napon benyújthatják azt egyéni képviselői indítványként, sürgős tárgyalást kérve.

Előrehozott választások

Egyre többet hallani arról, hogy a FIDESZ előrehozott (2012-es) választásokban gondolkodik. Ebben a FIDESZ szempontjából van ráció. Két ok is szól emellett, ha az érdekeiket nézzük.

Az első érv, hogy az Alkotmány 2012-es hatályba lépése után indokolhatják a választások kiírását azzal, hogy egy új alkotmányos környezetben kérik a választók felhatalmazását.
Ez egyébként éppúgy lehet sikeres, mint kudarcos próbálkozás. A sikeresség mellett szól, hogy csökken ugyan a kormányzópárt támogatása, de még elég támogatóval rendelkezik, hogy a jövő év első felében pozitív végkifejlettel megtarthassa a voksolást.

A kockázata (a kudarc lehetősége) ennek az, hogy még (valószínűleg) a jelen választási törvény alapján kívánja ezt megejteni, így az tőle elforduló szavazók, és a bizonytalanok kínos meglepetést okozhatnak, ha az urnákhoz járulnak.
A FIDESZ szereti az előre kiszámítható kockázatokat, ugyanakkor mostani ereje – látszólag – biztosítja számára a sikert. Politikailag tehát a mérleg nyelve az előrehozott választások felé billen, hiszen a ma úgy látjuk, hogy a demokratikus erők még nincsenek olyan állapotban, hogy megfelelő alternatívát mutathassanak a választóknak. A szélsőjobb pedig egy komolyabb kormányzati politikával és kommunikációs kampánnyal, az elkövetkező egy év alatt, lejáratható olyan mértékben, hogy ne lehessen komoly tényező az elkövetkező parlamenti választások idején.
A FIDESZ sokat nyerhet egy előrehozott választásokkal. A legfontosabb, hogy újra kormányrúdhoz állhat négy évre. Így azt a gazdaság- és társadalompolitikát komolyan megerősítheti, amely ellen már ma is sokan berzenkednek. Négyéves ciklusát így hat évre hosszabbíthatja meg, amely idő alatt oly sok minden történhet (mind pozitív, mind negatív előjellel), hogy azt ma megjósolni lehetetlen.
A FIDESZ szeme előtt nem is politikájának sikeressége vagy kudarca lebeg, hanem a hatalom birtoklása. Ezt pedig a fentiek biztosíthatják.
Ha pedig az előrehozott választásokon – gyakorlatilag másféléves ámokfutása eredményeként – kudarcot vall, úgy is nyer, hiszen a romok eltakarítása rengeteg energiát és pénzt emészt majd fel, amelynek előteremtése nem az ő dolga lesz. Sőt, az akkor már érvényben levő új alkotmány a kormányt és a többségi politikai erőt olyan akadályok közé kényszeríti, amely szinte megoldhatatlan. (Gondoljunk az új alkotmány-tervezetben szereplő kétharmados korlátozásokra a gazdaságtól a nyugdíjrendszerig.)

A DEMOKRATIKUS ELLENZÉK HELYZETE

Az áprilisi tüntetések megmutatják, hogy a társadalom jelentős része nem elégedett a kormány által vitt politikával. Az utcára kivonuló tízezrek a sajtószabadság és az alkotmányozás ellen emelik fel szavukat. Különböző – állami rendszerben – alkalmazottak pedig megszerzett jogaik korlátozás vagy megvonása miatt tüntetnek. Ez utóbbira lehet mondani ugyan, hogy ezek elsősorban költségvetési kérdések — mégsem csupán erről van szó. A hatalom ki akarja mutatni erejét, és megfosztani az állami tisztségviselők jelentős részét érdekérvényesítési lehetőségeiktől, ezzel kiszolgáltatva őket a hatalom nyersességének.

A parlament demokratikus pártjai ma olyan helyzetben vannak, hogy érdemi ellenállást nem képesek kifejteni a kétharmados többséggel szemben.

Ugyanakkor a volt kormányzópárt sem talált még magára, mind a mai napig nincs markáns, alternatívát jelentő – főleg távlatos – terve az ország helyzetének megváltoztatására. A pártot olyanok személyesítik meg – tisztelet a kivételeknek –, akik az elmúlt időszak alatt elvesztették támogatottságukat a társadalomban. Az új kezdeményezések pedig (lásd: Demokratikus Koalíció) még nem nyertek akkora támogatottságot, hogy komoly politikát lehessen építeni rájuk.
A parlamentbe újonnan bejutott párt, pedig még mindig keresi saját arculatát. Nincs markáns, a társadalom – a választópolgárok – által általánosan elfogadott koherens politikájuk. Az úgynevezett „zöld” elvekkel már pártok is operálnak. A társadalom pedig – sok minden más problémája mellett – a környezetvédelmet, annak tudatos politikai megjelenését pedig nem tartja fontosnak. Bizonyítja ezt, hogy az elmúlt húsz esztendőben nem kapott lehetőséget egyetlenegy párt sem, amely ezzel a programmal lépett fel. Az LMP másik politikai hibája, hogy igyekszik egyformán elhatárolódni mind a kormányzópárttól, mind a legerősebb ellenzéki erőtől. Ez a politikája pedig azt eredményezi, hogy egyrészt a valóban fontos kérdésekben sem kompromisszum kész, másrészt pedig egyedül marad a politikai térben, és lebeg, mint Mohamed koporsója.

A demokratikus civil kezdeményezések látszólag újra erőre kapnak. Egy részük azonban, hibás felfogásból, elhatárolódik a politikai erőktől. Ezzel azt érik el, hogy a választópolgárban ugyan tudatosítják a problémák meglétét (Lásd: március 15-e az Erzsébet-hídnál), de fenti elutasításuk hatása negatívan csapódik le a polgárok szavazói hajlandóságában. (A legutolsó felmérések szerint a választók 42 százaléka nem menne el szavazni, ha most lennének a választások.)
Mindez megmutatja a demokratikus erők – pártok és civil szervezetek – legfontosabb feladatát is. A demokrácia értékét, és mindennapjainkra hatást gyakorló valóságát, sokkal hatékonyabban kell eljuttatni a lakossághoz.

Nem elegendő arra számítani, hogy a kormány döntései – gazdasági és szociális megszorítások, amelyeknek egyes elemei még elfogadhatóak is – nyomán fokozódó elégedetlenség, majd automatikusan a demokraták mellé sodorják a választókat. A már hivatkozott felmérések azt is mutatják, hogy a FIDESZ szavazatvesztése nincs arányban az ellenzéki pártok támogatottságának emelkedésével. Az Orbán Viktortól elfordulók ma még elsősorban a bizonytalanok és a politikailag inaktívak számát gyarapítják. Ez utóbbiak között – a fiatal korosztályok apolitikusságát leszámítva – nagyon sokan elfordulnak a politikától. Ezt főleg a politikai életben tapasztalható visszásságokra: agresszív kommunikációra, arroganciára, korrupcióra, cinikusságra vezethető vissza. A polgárok java rész úgy vélekedik, hogy a politikai élet szereplőinek java része nem a társadalom, hanem saját maga érdekében tevékenykedik.
Mindezek a jelenségek pedig meghatározzák a demokratikus erők céljait és feladatait is.
A demokratikus erők céljai manapság.
Visszaállítani a polgári demokratikus értékrendet, az állami intézményrendszereket rehabilitálni.
Újra érvényt szerezni a hatalommegosztás elvének.
Megteremteni egy valóban demokratikus választási rendszert.
Feladataik a célok érvényre juttatása érdekében:
Összefogni minden demokratikus erőt.
Tudatosítani a polgárok tömegeiben, hogy részvételük a demokratikus rendszerekben nélkülözhetetlen.
Demokratikus választásokon leváltani az autoriter rendszert.
Koherens, hosszú távú politikai elképzelés kidolgozása — és közérthető kommunikációja.
Mindezek kialakítása persze nem megy egyik-napról a másikra. Mi több, nem csak a demokratikus elvet vallók akaratán múlik, hanem számtalan társadalmi, környezeti, gazdasági és nemzetközi esemény is befolyásolja.

Könnyű a bloggernek elgondolkodni a jövő lehetőségein. De mindezek megvalósítása sziszifuszi munkát igényel.
A jövő tehát nem túl rózsás, de van lehetőség és remény a kibontakozásra.