Mostanában – a nem FIDESZ-oldalon – arról szól a diskurzus, hogy miként lehet leváltani a Nemzeti Együttműködés kormányát, hogyan lehet megakadályozni a Nemzeti Hitvallással bevezetett őskonzervatív alkotmány elfogadását.
A demokrácia híveinek széles a tábora. Sok csoportosulást sorolhatunk ide. Politikai és ideológiai, világnézeti orientációjuk is sokszínű. Ezeket a csoportokat – minden egyéb ellentétük mellett – a demokráciához való ragaszkodás köti össze. A parlamenti pártokon – MSZP, LMP – kívül a bejutási küszöb alatt maradt kispártok – az SZDSZ maradéka, az MDF (április 8-tól Jólét és Szabadság Demokrata Közösség), a Munkáspárt 2006, Zöld Demokraták stb. – is egyetértenek abban, hogy a jelen kormányzó párt lebontja azt a demokratikus intézményrendszert, amelyet a társadalom az elmúlt húsz esztendő alatt épített. E pártokkal számos civil szervezet ért egyet, és igen sokan, mint állampolgárok, támogatják a demokrácia rehabilitációját.
Néhány elképesztő tény
Azt tudjuk – a közvélemény-kutatások támasztják alá –, hogy a szavazópolgárok 40 százaléka egyik mai parlamenti pártra sem adná a voksát, vagy nem tudja (nem árulja el) mely politikai erőt támogassa.
Ha elfogadjuk ezt a hallatlanul nagy arányt, az azt jelenti, hogy a 8 034 394 választásra jogosultból mintegy 3 210 ezer fő nem nyilvánít véleményt. Ez a 10 066 158 fős magyar népesség (amelybe beszámítják a szavazattal nem rendelkező gyermekeket is) 31,88 százaléka. Az ország egyharmada.
Ha elfogadjuk azt a feltételezést is, hogy a kormányzópárt népszerűsége egy negyedév alatt azért apadt mintegy háromszázezer fővel, mert azok nem értenek egyet a politika gyakorlatával, akkor bizony komolyan el kell gondolkodni azon, hogy rendelkezik-e a FIDESZ a valóságban azzal a kétharmados felhatalmazással, amelyre hivatkozik.
Le lehet szögezni, hogy nem. Bármilyen kicsi is ma a parlamenti ellenzéki pártok támogatottsága, azt azért a választások megmutatták, hogy a különböző – ma ellenzékinek tekinthető – politikai tömörüléseknek mekkora a támogatottsága.
Lássuk a konkrét adatokat.
A 2010-es választáson listára szavazhattak a polgárok: FIDESZ-KDNP, MSZP Jobbik, LMP, MDF, CM (Civil Mozgalom) Munkáspárt (Thürmer-féle), MSZDP, ÖP, MIÉP. Eredményeik az alábbiak voltak (listás szavazatok száma):
Leadott szavazatok száma 5 132 531
Ebből:
FIDESZ-KDNP 2 706 292
MSZP 990 428
Jobbik 855 436
LMP 383 876
MDF 136 895
CM 45 863
Munkáspárt 5 606
Összefogás 2 732
MIÉP 1 286
Ezek a rideg számok. A fenti oszlopból látható, hogy az öt százalék alatt teljesített pártok szavazóbázisa kicsiny, összesen 196 499 voksot kaptak. Ez az éppen bejutott LMP szavazatainak durván a fele.
A kormánypártok támogatottsága pedig csak a leadott szavazatok arányában 52,73 százalékos. Ha ezt az adatot a teljes magyar felnőtt lakosságra vetítjük (azaz a szavazásra jogosultak számához viszonyítjuk), akkor azt a meglepő eredményt kapjuk, hogy a kormánypártokat mindössze a lakosság 33,68 század százaléka támogatta.
A parlamenti kétharmad pedig annak a választási törvénynek köszönhető, amelyet anno 1989-ben ideiglenes jelleggel fogadott el a kerekasztal. Akkor céljuk az volt, hogy kizárják a rendszerváltás környékén gomba módra szaporodó kispártokat a törvényhozásból, biztosítva ezzel a gazdasági és politikai átmenetet. Azonban ez az alapjában antidemokratikus (kopogtatócédulás, kompenzációs listás, vegyes rendszerű) választási törvény érvényben maradt, hiszen a parlamenti pártok rájöttek arra, hogy igen alkalmas eszköz arra, hogy a lehetséges politikai riválisokat távol tartsák a parlamenttől. Ez a választási rendszer a mindenkori győztesnek kedvez a mandátumelosztás során.
Így lett a FIDESZ-KDNP-nek a 2010-es parlamenti választáson elért eredményével kétharmadnyi mandátuma.
A fenti adatokból az is kikövetkeztethető, hogy a demokratikus elkötelezettségű választók a magyar társadalmon belül többségben vannak.
Ha a legújabb felméréseket figyelembe vesszük, és feltételezzük azt is, hogy a balliberális oldal megtartotta választások idején tanúsított elkötelezettségét, akkor a következőkre juthatunk:
Kapott Vesztett Vélelmezhető Szavazópolgárok
Párt szavazat szavazat demokratikus százalékában
2010-ben 2010-11 szavazóbázis napjainkban FIDESZ-KDNP 2 706 292 350 000 2 356 292 29.32
MSZP 990 428 100 000 890 428 11,08
LMP 383 876 40 000 343 876 4,28
PARLAMENTEN
KÍVÜLI PÁRTOK 196 499 150 000 46 499 0,57
NEM SZAVAZÓK 3 210 000 1 500 000 18,66
A táblázat becsült adatait vetítve egy most megrendezendő parlamenti választásra, látható, hogy a demokratikus pártoknak a lehetséges szavazóbázisa a teljes választópolgárok 34,59 százaléka, amely 5,27 százalékkal több, mint a mai kormánypártoké. Ebben a számításban a felmérések szerint bizonytalan szavazóknak kevesebb, mint a feléről feltételeztük, hogy demokratikus elkötelezettségű.
Mindezekből látható, hogy a demokratikus elkötelezettségű állampolgárok éppen csak elegendő támogatást jelentenek a harmadik magyar köztársaság értékei megvédését vállaló politikai szervezeteknek. Azonban a statisztika és a becslés tévedhet is. Látható a táblázatból az is, hogy a fenti feltételezés csak abban az esetben érvényesül, ha a demokrácia hívei egyesítik erőiket, és egységesen lépnek fel.
Éppen ezért van szükség a különböző politikai erők összefogására. Amennyiben képtelenek az összefogásra valamely oknál fogva, úgy kudarcra vannak ítélve. Egyenként indulva a választáson felaprózzák a szavazóbázist, és utat nyitnak a mostani rezsim újabb győzelmének.
Ez a lehetőség hangsúlyozottan fennáll, mert ne feledkezzünk meg arról, hogy a parlament már határozatot hozott arról, hogy a következő választáson már csak 200 fős lesz a törvényhozás. A jelenlegi parlament pedig – kétharmados mandátumarányát felhasználva – bizonyára saját helyzetét biztosító új választási törvényt alkot, mint ahogyan megtette ezt az önkormányzati választási törvények módosításával.
Ezt a hatalom- és jogszabály-koncentrációt csak az összefogás erejével lehet megtörni. Ebben az összefogásban háttérbe kell szorítani minden egyéni és csoportérdeket.
Csak egy cél lehetséges: a köztársaság intézményrendszereinek reaktiválása, és a jogállami intézményrendszer, a sajtószabadság teljes visszaállítása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése