BÖRTÖNBE BETEG! — ABSZURD!

Nos, eddig azt hittem, hogy a kormány nem képes nagyobb abszurdot létrehozni, mint az alkotmány.

Férfiasan be kell vallanom, tévedtem. A televízióban elhangzott a PTK bizonyos módosítása, a költségvetési csalásról, a rokkantnyugdíjjal, táppénzzel kapcsolatos csalások büntetéséről szóló előterjesztés.

Rétvári Bence államtitkár – immár sokadszor – próbálta megmagyarázni a magyarázhatatlant. Valamiféle értelmes indoklásba csomagolni az abszolút bornírtságot. „Mi úgy állunk ehhez a kérdéshez, hiszen mondtuk, hogy szeretnénk azoknak a számát visszaszorítani, akik különböző ilyesfajta: csaló, vagy valótlan magatartásból élnek meg, és így próbálják az államot egy, két, három helyről is „megfejni”, így jutni valamiféle jövedelemhez. Ez ellen hatékonyan fel kívánunk lépni. A hatékony fellépés pedig azt jelenti… felülvizsgálni a különböző rokkanttá nyilvánításokat, …a kormányhivatalokban ezeknek az adatbázisokat egy kézbe hozni, hogy valaki itt arról nyilatkozik, hogy nős, ott meg azt, hogy mással nem él egy háztartásban, akkor a kettő találkozzon, ne lehessen két jogcímen lehívni különböző támogatásokat. …sok ilyen trükk van, amelyekkel élnek sokan.
Nem elég csak az egészségügyi résznél, nem elég az államigazgatási résznél hozzányúlni, hanem a büntető törvénykönyvnél is hozzá kell nyúlni.
…Az államnak több lehetősége van arra, hogy visszaszorítsa ezeket a csalásokat, hanem több is, és mindegyik hangszeren kívánunk játszani.”
A fenti idézet az államtitkár száját hagyta el. Szerintem előre betaníthatták neki! Magától nem mondana ilyet. Bár….. — ki tudja?

Vegyük csak sorra, hogy mi is a hiba ebben az egészben.

A legelső – a fundamentális – ostobaság az, hogy büntetőjogi eszközökkel próbálnak orvosolni egy szociális problémát.
A második, hogy még el is hiszik, hogy ez sikeres lehet.
A harmadik: nem átallanak erre pénzt és energiát fektetni. (törvényelőkészítő szerkesztő munka, stb.)
És ezt még meg is magyarázzák! No, ez utóbbi mindennek a teteje.
Járjuk körül ezt a problémakört, és csak egy ici-picit gondoljunk bele abszurditásába.
(Istenem, ha élne Örkény István, hány „egyperces” jönne ki mindebből?!)
Ezentúl – legalább is a kormány elképzelése szerint – akit táppénzcsaláson kapnak, az ezentúl akár kétesztendős dutyival fenyegethető! Mert ne költse az állam pénzét csak úgy hiába!

Figyelmébe ajánlom a következőket a törvényalkotóknak:

1. A táppénz első 15 munkanapjára járó juttatást nem az állam fizeti, hanem a munkáltató.
2. Ma a táppénz olyan alacsony összegű, hogy nincs épeszű – munkahellyel rendelkező – foglalkoztatott, aki otthon lebzsel táppénzen, ha valóban nem beteg. Sőt a munkáltatói tapasztalatok azt mutatják, hogy kisebb betegségekkel a dolgozók már ki sem íratják magukat, „lábon hordják ki” a könnyebb betegségeket. (Az influenzajárvány idején számos munkáltató megtiltotta a lázas trüszkölő kollégák belépését a munkahelyükre, hogy legalább az egészségeseket ne fertőzzék meg.)
3. Az állam csak a hosszabb ideig tartó betegség (15 munkanap = 3 hét) után veszi át a táppénz fizetését. Azaz csak a valóban súlyos betegek esetén. Nem valószínűsíthető, hogy valaki csak ezért kap tüdőgyulladást, szívinfarktust és egyéb komoly nyavalyát, hogy szánt szándékkel megrövidítse az államot. (Tudjuk azt, hogy egy komolyabb, hosszan tartó betegség anyagilag romba dönti áldozatát és annak családját is. Drága gyógyszerek – amelyek még drágábbak lesznek a kormány tervei szerint –, a kórházi kezelés, esetleges rehabilitáció ma is olyan terheket ró a betegre, amely fedezésére nem elegendő a táppénz, sőt sokszor a család teljes együttes jövedelme sem.)

A táppénzről térjünk át az államtitkár úr által említett esetre, miszerint annak is véget akarnak vetni, hogy különböző jogcímeken vegyenek fel az állampolgárok támogatást. Mert ha nős, akkor éljen egy háztartásban. Ha meg külön él, akkor ez esetben ne kapjon semmit! Micsoda dolog az, hogy külön élnek! Meg kell büntetni!
És mindennek a teteje az, hogy mindezekhez semmibe veszik az adatok bizalmasságát, az állampolgárok személyes adatait saját kényük-kedvük szerint kapcsolnák össze.
Most már érthető e ponttól, hogy miért lett az új alkotmányban az adatvédelem olyan, amilyen.

Tehát Kedves Olvasóim, nincs messze Orwell 1984-e, a Nagy Testvér világa!

Mindössze az a szomorú, hogy olyanok osztják az észt ebben az országban, akiknek a való élethez olyan kevés közük van, mint Trabantnak az F1-hez!
Olyanok hoznak törvényt, akik maguk nem tapasztalták meg a rokkantságot, akik elképzelni sem tudják milyen az, hogy 8 órát állnak egy gépsor mellett, vagy vezetnek egy BKV-busz légkondícionálatlan fülkéjében, Budapest káoszos közlekedésében.
Nem tudják azt, hogy ezek az emberek – akik valóban dolgoznak (bárhol is) – mekkora igénybevételnek vannak kitéve, aminek eredményeként infarktustól kezdve mindenféle – manapság divatosan – civilizációs betegséget szednek össze, ami meggátolja őket abban, hogy hatékony munkát végezzenek.
És ezekkel az emberekkel szemben szeretnének a törvények módosításával „hatékonyan fellépni!

Bornírt!