KI FIZETI A RÉVÉSZT?

Hajdúhadház, Gyöngyöspata.


Két közepes település Magyarországon. Az egyik a Nyírség kapujában. Látnivalókkal a környezet szolgál. Története legalább olyan „cúgos”, mint sok más városunké.
Gyöngyöspata palócföld része. A XI. század óta ismert falu.
Napjainkban mindkét település felkerült a hírek címoldalára. Ám nem látnivalóik miatt.
Nem részletezem az eseményeket. Elvégezte ezt helyettem a média — így vagy úgy, beállítottsága szerint.

Hajdúhadházon az elkövetkező két héten „polgári őrök” grasszálnak – különböző „gárdák” egyenruhájában, a Magyar Köztársaság rendőrsége kíséretében. A „Szebb Jövőt” egyesület tagjai oda nyilatkoztak, hogy két hétig kívánnak fel és alá masírozni a város utcáin.
Nem arról szeretnék most értekezni, hogy miként jutottunk idáig.
Többen – tudós elmék – elemezték már az elmúlt évtizedben tapasztalható jobbratolódás okait, társadalmi aspektusait (Csurkától Vona Gáborig).

Az én vizsgálódásom tárgya sokkal földhözragadtabb.

Ha elfogadjuk a regnáló kormányzat érvrendszerét, miszerint „válság” van. Megszorításokra persze nincs szükség, de azért takarékoskodni kell, mint ahogyan ezt a legutóbbi Matolcsy-féle bejelentés is bizonyítja. A zárolt 250 milliárdot nem szabadítja fel, mert ebben az esetben felborulna a költségvetés.
Ilyen gazdasági helyzetben az állam visszafogja kiadásait. Kénytelen a különböző alapokat megszüntetni, azok költségvetési támogatását drasztikusan csökkenteni. Így járt a NCA is. Nincs pénz a különböző civil szervezetek támogatására, a civil-szféra életben tartására — hangzik az indoklásban.

Ettől a ponttól válik érdekessé Gyöngyöspata és Hajdúhadház.

Pontosabban nem a két település, hanem az ott tevékenykedő Polgárőr Egyesület tevékenysége.
Gyöngyöspatán három hétig voltak jelen ezek az egyesületek. Egyenruhában, teljes ellátással. Mintegy 100 fő három egész héten át „szolgált”. Hasonlóra készülnek napjainkban Hajdúhadházon is. A polgármester még szállást is felajánlott nekik.
A gárdisták tehát teljes díszben felvonultak.
A kérdés pusztán annyi, hogy miből telik ezekre a cseppet sem szimpatikus demonstrációkra? Ki vagy kik finanszírozzák ezeket az eseményeket?
Honnan jut egyenruhára – a látszólag nem tehetős embereknek? Ki fizeti a szállásukat, az ellátásukat? Nem lehetünk annyira naivak, hogy azt gondoljuk, meglett családapák(nak látszó) csak úgy elmennek két-három hétre, hogy az általuk helyesnek vélt ideák érdekében lépjenek fel.

Egy ilyen demonstrációhoz bizony sok minden kell. Elsősorban pénz. Pénz az egyenruhákra, az útiköltségekre, a napi ellátásra. Ha azt feltételezzük, hogy egy személy napi ellátására – étkezés, szállás – minimálisan 1500 forint szükséges, máris komoly összegekkel találjuk magunkat szembe. Száz fő esetén ez naponta 150 ezer forint. Három hétre vetítve a költségeket a legszerényebb becsléssel is több, mint hárommilliónál tartunk.
Ki állja ezt a számlát? Persze rögtön kész a hivatalos válasz, hogy a polgárőr egyesületek. Igen! Ez elfogadható válasz. Sőt, még az is elképzelhető, hogy számviteli szempontból igaz is. Az egyesületek állják a cehhet, ők állítják ki, és fogadják be a számlákat.

A fő kérdés azonban az, hogy az egyesületek honnan jutnak forráshoz.

Azt igen nagy kétkedéssel fogadom, hogy mindezt a tagdíjaikból fedezik. Valakik nyilván támogatják őket. Pártok vagy természetes személyek, esetleg az állam. Mert az joggal feltételezhető, hogy ezek az egyesületek pályáznak az állami forrásokra. És érdekes módon meg is kapják. Még ebben a „válságos időben” is.
Megkapják akkor is, ha a valóban társadalmi igényt kielégítő és értékeket teremtő civil szervezetek – környezetvédő és kulturális egyesületek – nem kapnak egy árva vasat sem.
Kíváncsi vagyok, miért nem firtatja senki a gárdák anyagi helyzetét senki?
Miből telik autóbuszokra a hírhedett „gárdista avatásokon”?

Kik és miből finanszírozzák az egyenruhákat — felvetődik ez a kérdés még akkor is, ha maguk a gárdisták fizetnek kedves ruhadarabjaikért? Honnan kerül a gárdistákra a Magyar Honvédség hivatalos egyenruhájához kísértetiesen hasonlító (azonos) gyakorló öltözet?
Kik és miből finanszírozzák a „vonulások” közlekedési költségeit?

Ki fizeti a lövészeteket, és honnan származnak az ehhez használt fegyverek?

Érdekes kérdések.
A ma érvényes törvények szerint a társadalmi szervezetek (egyesületek) törvényességi felügyeletét az ügyészség látja el. A gazdálkodás jogszerűségét az ÁSZ vizsgálja. A törvény meghatározza, hogy milyen bevételei lehetnek egy társadalmi szervezetnek. Ezeknek az elszámolása pedig nyilvános, közzéteendő.
Érdekes módon még nem találkoztunk e polgárőr egyesületek „önbevallásával”.
Azt most ne vizsgáljuk, hogy mindez törvényes-e. Sokkal inkább azon kellene elgondolkodni, hogy az állam – amelynek láthatóan nemzetközi presztízsveszteséget okoznak – miért nem érdeklődik mindezek után.
Nem igazán szeretném, ha esetleg az derülne ki: mindezt a jelenleg regnáló hatalom tudtával és aktív közreműködésével teszik, parlamenti pártok anyagi közreműködésével, az adófizetők pénzéből.
Már az is nagy szégyen, hogy a Jobbik képviselői személyükben adnak az alantas eszméknek támogatást.